Fiatal és őrült (VALMAR ff) ✔️

Amikor 𝑣𝑜𝑛𝑧𝑜𝑡𝑡𝑎́𝑙...

Egy hete nem beszéltem Petivel. Folyamatosan próbált kiengesztelni, de sikertelenül....
Lent süttettem a hasam Petiék mólóján, miközben a többiek pancsikoltak a Balatonban. Mindenki mindenkit fröcskölt... Rám is jutott víz bőven...
-Életem, biztos nem jössz be? -nézett rám Peti kiskutyaszemekkel.
-Nem... -válaszoltam fapofával. Csak hogy jelezzem, hogy haragszom rá. Még mindig.
-Pedig nagyon jó a víz... -mosolygott rám Miló is. Halványan visszamosolyogtam, Ő pedig kacsintott egyet, mire zavartan lesütöttem szemem. Már annyitól égett az arcom, hogy rám szegezte azokat a barna őzikeszemeit. 𝐼𝑠𝑡𝑒𝑛𝑒𝑚...𝑚𝑖𝑡 𝑚𝑢̋𝑣𝑒𝑙 𝑣𝑒𝑙𝑒𝑚 𝑒𝑧 𝑎 𝑠𝑟𝑎́𝑐? Végül gondolkodás nélkül kimondtam.
-Srácok... Nyilván szívesen fürödnék, ha már végre itt vagyunk a Balatonon... -vágtam a fejükhöz idegesen. Hátha leesik nekik, hogy női problémák miatt nem mehetek be. De nyilván nem jöttek rá. 𝑀𝑖𝑒́𝑟𝑡 𝑖𝑠 𝑣𝑎́𝑟𝑡𝑎𝑚? 𝐹𝑒́𝑟𝑓𝑖𝑎𝑘... 𝑃𝑓𝑓𝑓...
-Akkor miért nem teszed meg? -kérdezte Peti értetlenül. Segítségkérően meredtem a barátnőimre, de ők csak vihogva figyelték, hogy mi lesz a kínos szitu vége. Végül mélyen beszívtam a levegőt.
-Drága Maricsom... Nem tudom hallottál-e már arról, hogy menstruáció. Kérlek, ne kelljen tovább magyaráznom. -meredtem Petire, akit látszólag sikerült zavarba hoznom... Akárcsak Milót. 𝑇𝑒ℎ𝑒𝑡𝑠𝑒́𝑔𝑒𝑠 𝑣𝑎𝑔𝑦𝑜𝑘... 𝐼𝑙𝑦𝑒𝑛 𝑖𝑠 𝑟𝑖𝑡𝑘𝑎́𝑛 𝑣𝑎𝑛... 𝑀𝑎𝑟𝑖𝑐𝑠 𝑃𝑒𝑡𝑖 𝑒́𝑠 𝑉𝑎𝑙𝑘𝑢𝑠𝑧 𝑀𝑖𝑙𝑜́ 𝑧𝑎𝑣𝑎𝑟𝑏𝑎𝑛? 𝑆𝑧𝑒𝑟𝑖𝑛𝑡𝑒𝑚 𝑛𝑒𝑚 𝑙𝑎́𝑡𝑡𝑎𝑡𝑜𝑘 𝑚𝑒́𝑔 𝑎𝑟𝑎𝑛𝑦𝑜𝑠𝑎𝑏𝑏𝑎𝑡... Majdnem el is felejtettem, hogy haragszom Petire. Lesütötte a szemét és vörös fejjel a haját birizgálta. Milán kb hasonlóan tett. 𝑁𝑎𝑔𝑦𝑠𝑧𝑒𝑟𝑢̋... 𝑀𝑎́𝑟 𝑎 𝑉𝑎𝑙𝑀𝑎𝑟 𝑚𝑖𝑛𝑑𝑘𝑒́𝑡 𝑡𝑎𝑔𝑗𝑎 𝑡𝑢𝑑 𝑎𝑟𝑟𝑜́𝑙, ℎ𝑜𝑔𝑦 𝑚𝑒𝑔𝑣𝑎𝑛 𝑛𝑒𝑘𝑒𝑚... 𝑀𝑖𝑛𝑑𝑖𝑔 𝑖𝑠 𝑒𝑟𝑟𝑒 𝑣𝑎́𝑔𝑦𝑡𝑎𝑚... Kínosan a lábujjaimra meredtem, és vártam, hogy fojtassák az őrültködést a vízben. De nem ez történt. A barátnőim hangosan nevettek, a srácok meg engem néztek. A tenyerembe temettem az arcom.
-Jajj, ne nézzetek már így rám! Nem fogok meghalni. -forgattam a szemem hitetkenkedve.
-Persze. Tudjuk. -köszörülte meg a torkát továbbra is zavartan Marics és elindult hozzám kifelé. Miló csak mosolygott egyet rám, aztán Petrához, a kis szőke csajához fordult. Nem tudtam hova tenni Milánt. Abszolút nem. Még mindig együtt van a csajjal az után, hogy Petivel flörtölt, és pont az első találkozasunk napján meg is csalta? 𝐷𝑒 𝑎𝑘𝑘𝑜𝑟 𝑚𝑖𝑒́𝑟𝑡 𝑛𝑒́𝑧 𝑖́𝑔𝑦 𝑟𝑎́𝑚?𝑀𝑖𝑒́𝑟𝑡 𝑒́𝑟𝑒𝑧𝑡𝑒𝑡𝑖 𝑎𝑧𝑡 𝑣𝑒𝑙𝑒𝑚, ℎ𝑜𝑔𝑦 𝑒́𝑟𝑑𝑒𝑘𝑙𝑒𝑚? Elkaptam róla a szemem aztán értetlenül figyeltem a közeledő Petit.
-Na csá, drága! -huppant le mellém a fűbe, mire értetlenül meredtem rá.
-Mit művelsz? -kérdeztem tettetett haraggal a hangomban.
-Ha te nem fürödhetsz, én sem fogok. -vonta meg a vállát lazán. Az, hogy komolyan képes erre értem már szinte teljesen elmúlasztotta a haragomat vele szemben. Ráadásul egy hete nem nézett a Milán csajára. Láttam rajta, hogy nagyon igyekezik.
-Nemár Peti! Túlélem. Minden hónapban megszívom, de nem baj. Fürödj nyugodtan. -löktem meg egy kicsit a víz felé, de úgy nézett ki, teljesen lecövekelt. Csendben nézett engem. Szinte még pislogni is elfelejtett. Na, eddig bírtam mosolygás nélkül. -Menj már! -csaptam egyet a mellkasára nevetve.
-Kicsim! Mondom, hogy nem... -hajolt közelebb hozzám. A haja csiklandozta a homlokom. Éreztem, ahogy hosszan kifújja a levegőt. Tudtam, hogy ha most nem húzódom el, meg fog csókolni. Én pedig hagynám... Nem bírnék ellenállni a vonzerejének... de aztán beugrott a kép, amikor Petrával flörtölt. Elhúzódtam.
-Ne csináld ezt velem! -ráztam meg a fejem. -Ne csinálj úgy mintha szeretnél! -álltam fel mellőle a földről, mire indulatosan követte a példámat. Éreztem, hogy Miló minket figyel, de most nem akartam ránézni. Már teljesen összezavart.
-Basszameg! Nem csak úgy csinálok! Hanem tényleg SZERETLEK, Eszti! KIBASZOTTUL SZERETLEK. -kapta el a kezemet Marics, miközben kiabált. Visszahúzott magával szembe. Könnyek gyűltek a szemembe. 𝐾𝑖𝑚𝑜𝑛𝑑𝑡𝑎... 𝑀𝑖𝑛𝑑𝑒𝑛𝑘𝑖 𝑒𝑙𝑜̋𝑡𝑡 𝑏𝑒𝑣𝑎𝑙𝑙𝑜𝑡𝑡𝑎... Az arcomra tette az egyik kezét.
-Nem tudom, hogy mutassam még! Egy hete könyörgök, hogy bocsáss meg nekem. Ez már így sem én vagyok, érted? Teljesen kifordulok önmagamból... Én nem szoktam üvöltve szerelmet vallani. Sőt leginkább sehogy.... -ismeri be, mire a könnyeimet törölgetve elnevetem magam. 𝐻𝑎́𝑡... 𝐸𝑧 𝑡𝑒́𝑛𝑦𝑙𝑒𝑔 𝑛𝑒𝑚 𝑖𝑔𝑎𝑧𝑎́𝑛 𝑟𝑎́ 𝑣𝑎𝑙𝑙... 𝑁𝑒𝑚 𝑖𝑔𝑎𝑧𝑎́𝑛 𝑟𝑜𝑚𝑎𝑛𝑡𝑖𝑘𝑢𝑠 𝑎𝑙𝑘𝑎𝑡...
-Elbasztam... Tudom... Jobban kellett volna értékelnem Téged. Minket. De mire rájöttem, milyen fontos vagy, már elrontottam az egészet... Kurvára sajnálom, Baby! Nem bírom nélküled.-fejezte be a monológot és várakozva nézett rám. Már nem tudtam letörölni az arcomról a mosolyt. Megborzoltam Peti haját és csak ennyit mondtam.
-Hiányoztál...
Több se kellett neki. Olyan szorosan húzott magához ahogy csak bírt. A számra nézett, aztán a szemembe és lelkes mosolyra húzódtak az ajkai, amiket rögtön utána az enyémekre tapasztott. Szétáramlott a mellkasomban az a megszokott melegség. Egyik kezemmel Peti izmos hátába kapaszkodtam, a másikkal a haját piszkáltam. Ő a derekam köré fonta izmos karjait és újabb és újabb csókokkal halmozott el. Mosolyogva néztem rá két csók közt.
-Azért ne nagyon mesélj senkinek erről a vallomásról... A végén még lerontaná az imidzsemet. -kacsintott kipirult arccal a levegőt kapkodva, én pedig elnevettem magam. 𝑁𝑎 𝑖𝑡𝑡 𝑎 𝑟𝑒́𝑔𝑖 𝑀𝑎𝑟𝑖𝑐𝑠 𝑃𝑒𝑡𝑖.🥰 𝐼𝑙𝑦𝑒𝑛 𝑒́𝑟𝑧𝑒́𝑠 𝑙𝑒𝑛𝑛𝑒 𝑎 𝑠𝑧𝑒𝑟𝑒𝑙𝑒𝑚? 𝑉𝑎𝑙𝑎ℎ𝑜𝑔𝑦 𝑛𝑒𝑚 𝑖́𝑔𝑦 𝑘𝑒́𝑝𝑧𝑒𝑙𝑡𝑒𝑚...

ೋ❀❀ೋ═══ ❀ ═══ೋ❀❀ೋ
Na hali!
Köszi, hogy egyre többen vagytok.
Nagyon jó érzés látniii :)
Ez nekem is ad egy kis löketet.
Hogy tetszett a romantikus Marics? ;)
Bátran írjatok, ha kérdés van!
Meg amúgy is. ;)
Puszi <3