A csókunk után pár órával mosolyogva mentem fel a lépcsőn a nyaralóban. Peti elment ügyet intézni a menedzserükkel, a csajok pedig beszélgettek. Hozzájuk igyekeztem. Próbáltam hallgatózni de semmi zaj nem szűrődött ki egyik ajtó mögül sem. Kinyitottam az ajtót, amin belül pár napja még depisen ültem. És ahol Milán olyan kedvesen megvigasztalt. Kár volt ilyen hirtelen kivágnom. Milán és Petra éppen elég érdekes helyzetben voltak az ágyon... Szerintem ebből tudtok következtetni. Engem olyan szinten lesokkoltak a látott dolgok, hogy egy pillanatra el is felejtettem kimenni. Mindketten engem néztek. Petra 𝑚𝑒𝑔 𝑎𝑘𝑎𝑟𝑙𝑎𝑘 𝑜̈𝑙𝑛𝑖 fejjel, Miló inkább csak furán összevont szemöldökkel, de a szemében mosoly bujkált. Biztos amiatt, hogy a fejem kb olyan színű lehetett mint egy paradicsom...
-Jézus... Öhm... Baszki... Bocs... -takartam el a szemem jó sok fáziskésés után. És nem tudom miért, de sírás kerülgetett. Gyorsan bevágtam az ajtót és teljesen összezavarodva inkább visszamentem a földszintre. Egy ideig még bolyongtam. Folyamatosan beugrottak a képek. Pedig nem akartam. De... 𝑀𝑎́𝑗𝑙𝑜́ 𝑜̈𝑠𝑠𝑧𝑒𝑏𝑜𝑟𝑧𝑜𝑙𝑜́𝑑𝑜𝑡𝑡 ℎ𝑎𝑗𝑎... 𝐴 𝑘𝑖𝑝𝑖𝑟𝑢𝑙𝑡 𝑎𝑟𝑐𝑎... 𝐴 𝑠𝑧𝑒𝑚𝑒𝑖... 𝐴𝑧 𝑖𝑧𝑚𝑜𝑠 ℎ𝑎́𝑡𝑎 𝑒́𝑠 𝑘𝑎𝑟𝑗𝑎𝑖.... 𝑇𝑒 𝑗𝑜́ 𝑒́𝑔!!! 𝐸𝑠𝑧𝑡𝑖 𝑎́𝑙𝑙𝑗 𝑙𝑒! 𝑃𝑒𝑡𝑖𝑣𝑒𝑙 𝑣𝑎𝑔𝑦 𝑒𝑔𝑦𝑢̈𝑡𝑡. 𝑃𝑒𝑡𝑖𝑣𝑒𝑙. 𝑁𝑒𝑚 𝑀𝑖𝑙𝑎́𝑛𝑛𝑎𝑙. Kb ilyen gondolatokkal a fejemben értem oda a konyhába. A csajok ott voltak...nem is az emeleten. 𝑆zerintem látták, hogy valami nem oké.
-Jesszus, Eszti! Mi történt? -rántott le a maga melletti üres székre Enci.
-Ajj... Jézusom... Ezt örökre ki akarom törölni az emlékezetemből... -temettem a tenyerembe a szerintem még mindig vörös arcomat.
-Hallgatunk, drágám. -mosolygott rám Gerda sokat sejtetően.
-Nem én ezt nem bírom elmondani. -motyogtam alig hallhatóan.
-Naaa. Esztikém. Csak nem lehet olyan durva. Tudod, hogy nekünk bármit elmondhatsz! -bíztatott Enci, mire hosszan kifújtam levegőt. Elmeséltem az egész szitut ők pedig vigyorogva hallgatták végig.
-És az a gáz az egészben... Hogy azóta is folyamatosan eszembe jut Milán... Mert úristen... Olyan jó teste van... És eszembe jutott, hogy milyen szívesen lennék Petra helyében...És... Jézusom közben én együtt vagyok Petivel és... Szörnyen érzem magam. -hadartam el a végét zavartan.
-Úristen, Esztiii! -fogta meg a kezem az asztal másik oldaláról Hedvig bepörögve. -Te valami nagyon durvát érzel Májló iránt. Csak... Azt nem értem, hogy...
-Akkor miért Petivel vagy? -egészítette ki a mondatot Enci bólogatva. És ez után pár pillanattal lépett be az ajtón Peti. És az volt legrosszabb az egészben, hogy fogalmam sem volt arról, hogy hallotta- e. Ha hallotta volna sem teszi szóvá. Csak magában emésztgeti. Ő mindig így van a komoly dolgokkal. Túl jól ismerem. Körbenézett rajtunk. Az őt kihívóan méregető Gerdán kicsit hosszabban elidőzött a tekintete.
-Még mindig utálsz, mi? -vigyorgott rá a szemét forgatva.
-Ennyi időbe telt, hogy felfogd? -forgatta meg a szemét az említett barátnőm. Csak én láttam, hogy visszafojtja a mosolyát. Láttam rajta, hogy iszonyatosan élvezi azt, hogy húzzák egymás agyát. És az volt a fura, ez nem zavart. Pedig ez már majdnem olyan volt, mint egy rejtett flört. Mégsem éreztem féltékenységet, mint régebben. 𝐹𝑒́𝑙𝑒𝑘, ℎ𝑜𝑔𝑦 𝑓𝑎𝑘𝑢𝑙𝑛𝑎𝑘 𝑎𝑧 𝑒́𝑟𝑧𝑒́𝑠𝑒𝑖𝑚.... 𝐴𝑘𝑘𝑜𝑟 𝑚𝑖 𝑙𝑒𝑠𝑧? Peti végül szórakozottan megvonta a vállát, aztán egy gyors puszit nyomott az arcomra. Rámosolyogtam. Ő visznozozta, de aztán hamar el is fordult. 𝐸́𝑠 𝑎𝑧𝑡 ℎ𝑖𝑠𝑧𝑒𝑚 𝑖𝑡𝑡 𝑘𝑒𝑧𝑑𝑜̋𝑑𝑜̈𝑡𝑡 𝑎 𝑓𝑜𝑙𝑦𝑎𝑚𝑎𝑡. 𝐴 𝑣𝑖𝑠𝑠𝑧𝑎𝑓𝑜𝑟𝑑𝑖́𝑡ℎ𝑎𝑡𝑎𝑡𝑙𝑎𝑛.
𝐻𝑜𝑔𝑦 𝑚𝑖𝑙𝑦𝑒𝑛 𝑓𝑜𝑙𝑦𝑎𝑚𝑎𝑡? 𝐾𝑒́𝑠𝑜̋𝑏𝑏 𝑢́𝑔𝑦𝑖𝑠 𝑟𝑎́𝑗𝑜̈𝑡𝑡𝑜̈𝑘...
أنت تقرأ
Fiatal és őrült (ValMar ff) ✔️
أدب الهواة"Annyi könyv és film szól a szerelemről. Annyiszor láttam a könyvek lapjain az ideális partnert, az ideális találkozást, az ideális befejezést, hogy már elhittem, hogy mindig így kell, hogy legyen. Aztán darabokra tört az illúzió... Megismertelek, é...
