Fiatal és őrült (VALMAR ff) ✔️

Amikor ℎ𝑖𝑏𝑎́𝑧𝑡𝑎́𝑙...

A további út furcsa csendben telt. Néha Miló meg Peti beszélgetett valamiről, de én képtelen voltam megszólalni. Annyira összezavarodtam attól, amit a csajok mondtak nekem, hogy másra sem bírtam gondolni. Újra és újra lejátszódott a fejemben, ahogy Miló végignézte a csókunkat... 𝐴𝑧𝑡𝑎́𝑛 𝑎 𝑠𝑧𝑒𝑚𝑒𝑖 𝑎ℎ𝑜𝑔𝑦 𝑡𝑎𝑙𝑎́𝑙𝑘𝑜𝑧𝑜𝑡𝑡 𝑎 𝑡𝑒𝑘𝑖𝑛𝑡𝑒𝑡𝑢̈𝑛𝑘...

ೋ❀❀ೋ═══ ❀ ═══ೋ❀❀ೋ

2 óra múlva megérkeztünk Petiék nyaralójához. Kiszálltam a kocsiból és körbenéztem. Pár méterre volt tőlünk a Balaton.
-Ugye, milyen szép? -lépett mögém a barátom és egy puszit nyomott a nyakamra.
-Gyönyörű. -suttogtam mosolyogva, aztán felnéztem rá.
-Eszti... -kezdte halkan, mire teljesen szembefordultam vele. -Amikor azt mondtam szeretlek az... -folytatta de ekkor megjöttek a barátnőim, úgyhogy félbeszakadt a pillanat. Kipattantak a kocsiból, én pedig mosolyogva megöleltem őket, aztán megfordultam, de Peti már nem állt a hátam mögött. Értetlenül pillantgattam körbe, aztán megláttam, hogy már viszi fel a cuccaimat a lépcsőn a házba. 𝑀𝑎́𝑟 𝑛𝑒𝑚 𝑡𝑢𝑑𝑜𝑚 𝑚𝑒𝑔 𝑚𝑖𝑡 𝑎𝑘𝑎𝑟𝑡 𝑚𝑜𝑛𝑑𝑎𝑛𝑖...
-Hé, Esztikém?! Nagyon elgondolkoztál. -lépett oda mellém Gerda és átkarolta a vállam.
-Ja semmi, csak elbambultam. -hazudtam, aztán segítettem felcipelni a csajoknak a cuccaikat a nyaralóhoz vezető hosszabb lépcsősoron. Mikor felértünk beléptünk az ajtón. A nyaraló hatalmas és gyönyörű. Olyan igazi vintage stílusa volt, amilyen házban mindig szerettem volna élni. Pasztell színek, gyönyörű bútorok és szőnyegek. Nem tudtam, hogy ilyen luxus helyre jövünk. Konkrétan tátott szájjal bámultam meg mindent.
-Csajok. Ez konkrétan egy álom... -sóhajtott fel Enci tágranyílt szemekkel.
-Az. Csípjen meg valaki... -ugrált Hedvig örömében.
-Na jó.... Imádom... Egy fokkal máris jobban kedvelem a pasidat... -jelentette ki Gerda, miközben sétálgattunk a gyönyörű helyiségekben. Beértünk a konyhába, ahol Peti, Milán és a kis szőke ribije már nagyban röhögcsélt, meg sörözött. Szúrós szemmel mértem végig a szőke lányt, aki nem elég hogy Milóval van, de úgy láttam, mintha az én barátomra is próbálna rástartolni. Nevetés közben megsimította Peti karját és a vállára döntötte a fejét. A barátom szó nélkül hagyta. Nem úgy tűnt mintha bánná. És Milánt sem zavarta különösebben, hogy a barátnője a legjobb barátját simogatja. És még csak észre sem vették, hogy ott állok. Néztem őket pár pillanatig és könnyek szöktek a szemembe. Fájt. Nagyon fájt. Minden egyes porcikám belefájdult, hogy ezt kell látnom. 𝑀𝑖𝑒́𝑟𝑡 ℎ𝑖𝑡𝑡𝑒𝑚 𝑎𝑧𝑡 𝑒𝑔𝑦 𝑝𝑖𝑙𝑙𝑎𝑛𝑎𝑡𝑖𝑔 𝑖𝑠, ℎ𝑜𝑔𝑦 𝑃𝑒𝑡𝑖 𝑚𝑒𝑔𝑣𝑎́𝑙𝑡𝑜𝑧𝑖𝑘 𝑚𝑖𝑎𝑡𝑡𝑎𝑚?! 𝑀𝑒́𝑔 𝑚𝑖𝑛𝑑𝑖𝑔 𝑢𝑔𝑦𝑎𝑛𝑎𝑧 𝑎𝑧 𝑒𝑚𝑏𝑒𝑟, 𝑚𝑖𝑛𝑡 𝑣𝑜𝑙𝑡. 𝑁𝑒𝑚 𝑣𝑎́𝑙𝑡𝑜𝑧𝑜𝑡𝑡 𝑚𝑒𝑔 𝑒́𝑟𝑡𝑒𝑚... 𝐸́𝑛 ℎ𝑢̈𝑙𝑦𝑒 𝑚𝑒́𝑔𝑖𝑠 𝑒𝑏𝑏𝑒𝑛 𝑟𝑒𝑚𝑒́𝑛𝑦𝑘𝑒𝑑𝑡𝑒𝑚. Már éppen meg akartam fordulni és elviharzani, amikor Miló észrevett. Halványan elmosolyodott, de aztán meglátta a lefolyt könnyeimet és rögtön aggódni kezdett. Felállt az asztaltól, mire Marics és az őt átkaroló szőke kiscsaj is furán nézett rá.
-Hova mész, tesó?! -kérdezte Marics számonkérően. Ebben a pillanatban már a tenyerembe temettem az arcom és rámtört a zokogás.
-A csajod zokog, baszdmeg! Ha te nem vagy képes rá, legalább én megvigasztatom. -vágta a fejéhez dühösen Miló és elindult felém. De én hátat fordítottam és rohanni kezdtem.
-Eszti, várj! -szólt utánam Marics, akinek nagy nehezen leesett a dolog. Eszem ágában sem volt megállni csak rohantam. Véletlenül Gerdába ütköztem, aki megragadta a karom.
-Jó Isten! Mi baj, édesem? -kérdezte ijedten vizslatva a könnyes arcom.
-Semmi, most hagyj! -toltam el szipogva a kezét és tovább indultam. A könnyek záporozva hulltak a szememből. Felmentem a még teljesen ismeretlen emeletre, beviharzottam egy random szobába. Amikor megpillantottam az erkély ajtót gondolkodás nélkül kiléptem. Zokogva kémleltem a Balatont, miközben hangos ordítozást hallottam odalentről.
-Mit műveltél a barátnőmmel hülyegyerek?! -kiabálta Gerda. Na erre még úgy is kis mosoly szökött az arcomra, hogy közben majd megszakadt a szívem.
-Miről beszélsz? Én semmit. Éppen meg akarnám vigasztalni, ha elengednél végre. -válaszolta Marics magából kikelve. 𝑀𝑒́𝑔ℎ𝑜𝑔𝑦 𝑠𝑒𝑚𝑚𝑖𝑡 𝑛𝑒𝑚 𝑐𝑠𝑖𝑛𝑎́𝑙𝑡. 𝐻𝑎 𝑓𝑒𝑙𝑗𝑜̈𝑛 𝑖𝑑𝑒 𝑝𝑜𝑓𝑎́𝑛 𝑣𝑒𝑟𝑒𝑚.
Miközben ilyesmin agyaltam kopogtak.
-Nem vagyok itt! Hagyj békén. -szóltam ki halk sírós hangon.
-Miló vagyok. Eszti... Kérlek engedj be! -kérlelt az ajtó túloldaláról. 𝐵𝑒𝑒𝑛𝑔𝑒𝑑𝑗𝑒𝑚? 𝑉𝑒́𝑔𝑢̈𝑙𝑖𝑠 𝑜̋ 𝑣𝑜𝑙𝑡 𝑎𝑧 𝑒𝑔𝑦𝑒𝑑𝑢̈𝑙𝑖 𝑎𝑘𝑖 𝑒́𝑠𝑧𝑟𝑒𝑣𝑒𝑡𝑡𝑒, ℎ𝑜𝑔𝑦 𝑘𝑖𝑣𝑎𝑔𝑦𝑜𝑘.
-Gyere! Nincs bezárva... -adtam meg magam, mire egyből nyílt az ajtó. Szembe találtam magam az aggódó, ellenállhatatlan barna szemekkel... 𝑁𝑒𝑚 ℎ𝑖𝑠𝑧𝑒𝑚, ℎ𝑜𝑔𝑦 𝑒́𝑙𝑒𝑡𝑒𝑚𝑏𝑒𝑛 𝑓𝑜𝑔𝑜𝑘 𝑡𝑎𝑙𝑎́𝑙𝑘𝑜𝑧𝑛𝑖 𝑛𝑎́𝑙𝑎 𝑎𝑟𝑎𝑛𝑦𝑜𝑠𝑎𝑏𝑏 𝑠𝑟𝑎́𝑐𝑐𝑎𝑙...
Odasétált hozzám... Szomorúan nézett rám. De közben láttam egy kis lelkes csillogást a szemében. Nem kérdezett semmit csak izmos karjaiba zárt. Tudta, hogy most erre van szükségem. És ez így volt tökéletes. A pólójába fúrtam az arcom és mélyen beszívtam az illatát. 𝑀𝑖𝑙𝑜́ 𝑖𝑙𝑙𝑎𝑡... 𝐻𝑎 𝑏𝑎́𝑟𝑚𝑖𝑘𝑜𝑟 𝑒ℎℎ𝑒𝑧 ℎ𝑎𝑠𝑜𝑛𝑙𝑜́𝑡 𝑒́𝑟𝑧𝑒𝑘... 𝑀𝑎́𝑟 𝑎𝑡𝑡𝑜́𝑙 𝑒́𝑠 𝑣𝑒́𝑔𝑖𝑔𝑓𝑢𝑡 𝑟𝑎𝑗𝑡𝑎𝑚 𝑎 𝑙𝑖𝑏𝑎𝑏𝑜̋𝑟... A vállaim rázkódni kezdtek a mélyről jövő zokogástól. Ő csak csendben simogatta a hátam és a hajam. Hagyta, hogy teljesen telesírjam a pólóját.
-Hogy lehet valaki ekkora fuckboy? Azt hittem szeret, Milo! Miért mondta azt? -szipogtam válaszokat keresve.
-Figyelj, drága! Marics néha elveszti a fejét...vagyis... Nem néha... Sokszor... -nevetett fel halkan, mire én is halványan elmosolyodtam. -Nem becsül eléggé... Kicseszettül nem érdemel meg téged... Ez az igazság... -magyarázta indulatosan. Könnyes szemekkel felpillantottam rá, mire kedvesen rám mosolygott. -A legjobb barátom és tudom, hogy segghülye tud lenni, de úgy láttam szeret. Csak túl hülye egy kapcsolathoz... -égette be Petit, mire már én is nevetni kezdtem. -Pedig baszott nagy mázlista, hogy ilyen barátnője van. Én a helyében nem cseszném így el... -vonta meg a vállát. Ekkor már majdnem elolvadtam. 𝐴𝑧𝑡 𝑚𝑜𝑛𝑑t𝑎, ℎ𝑜𝑔𝑦 𝑚𝑎́𝑧𝑙𝑖𝑠𝑡𝑎 𝑎 𝑏𝑎𝑟𝑎́𝑡𝑜𝑚... 𝑈́𝑟𝑖𝑠𝑡𝑒𝑛! 𝐸𝑧 𝑛𝑎𝑔𝑦𝑜𝑛 𝑒́𝑑𝑒𝑠!!!
-Istenem... Annyira köszönöm, Miló... Nem is tudod, hogy most ez mennyit jelentett. Ilyen édeset még nem mondott nekem senki. -öleltem meg újra, ő pedig a hajamba fúrta az arcát. Aztán valami szöget ütött a fejembe.
-Várj! De akkor....-kezdtem, de ekkor kivágódott az ajtó, és Marics lélekszakadva indult el felénk. Fura arccal vizslatott minket, gondolom, mert ölelkeztünk, úgyhogy el is engedtük egymást. Peti még közelebb lépett hozzám, nekem pedig megint könnyes lett a szemem.
-Ne gyere közelebb, mert pofán verlek! -fenyegettem meg elcsukló hangon. Peti ijedten nézett, amikor realizálta, hogy akkor vele lehet bajom.
-Baszki! Mit tettem, baby? Most haragszol rám? -kérdezte kétségbe esve.
-Na jó... Asszem én megyek... Hagyom, hogy megbeszéljétek... -indult el Milán az ajtó felé. Szomorúan néztem utána. Még visszaszólt az ajtóból Petinek.
-Tesó, okosan! Ne cseszd el még jobban! Ez lány egy kincs. -mutatott rám, mire zavartan elmosolyodtam. Marics dühösen meredt ránk. Egyszer Milóra. Egyszer rám.
-Jó, baszdmeg. Örülök, hogy hirtelen ilyen jól kijöttök egymással. De Milán...örülnék ha kurva gyorsan leszállnál a csajomról. -hadonászott ingerülten.
-Ő legalább nem szarta le, hogy sírok. -védtem meg Milót dühösen.
-Jajj, kicsim! Én sem szartam le. Csak később láttam meg. Ahogy rájöttem kibaszottul megijedtem és próbáltam jönni hozzád. Sajnálom, drága. Nagyon sajnálom. -simította meg a karom bűnbánóan. Sértetten elhúztam a kezem és összefontam a mellkasomon.
-Az nem érdekel, hogy nem láttad. Az érdekel, amit velem tettél. -löktem meg a mellkasát könnyes szemmel.
-De... De mit csináltam... ? Baszki... Hogy lehetek olyan hülye, hogy észre sem vettem, hogy megbántottalak?! -temette a az arcát a tenyerébe.
-Hát épp ez a baj... -viharzottam el mellette és kimentem a szobából.
-Szerelmem.... Ha tudnám visszacsinálnám... Esküszöm... Ne menj el! -kiabálta utánam, de nem érdekelt... Most egy ideig elég volt Marics Petiből. Bőven elég...

ೋ❀❀ೋ═══ ❀ ═══ೋ❀❀ೋ
Na, sziasztok!
Új rész! Remélem tetszeni fog nektek...
Azért azt megjegyezném, hogy ezzel a résszel semmi olyan célom nem volt, hogy befeketítsem Petit, mert ismerem sztorit amit mesélt. Tudom, hogy nem csalná meg a baratnőjét, meg amúgy is imádom a csávót. ;) Csak ez most így jött ki jól.
Remélem tetszik!
Írjatok komikat, légysziii! Nagyon fontos nekem, hogy kapjak visszajelzést, hogy élvezitek-e!
A héten szerintem már nem lesz rész!
Puszi <3