Fiatal és őrült (ValMar ff) ✔️

Amikor 𝑒𝑙𝑒́𝑔𝑡𝑒𝑚...

Mire visszaértünk a nyaralóba a többiek már tök jól elő is készültek. A barátnőim csináltak salátát, Milán pedig beizzította a nyaraló régi tárcsáját. Bementem a csajokhoz. Elkezdtük pácolni a csirkét, felvágni a zöldségeket. Közben Miló és Peti elkezdtek sütögetni néhány kolbászt. Jó nagy röhögéseket hallottunk tőlük kintről, de nálunk is jó volt a hangulat. Ment a pletyi. Közben már elkezdtünk kicsit iszogatni. Valahogy Petra nem illett a képbe. És ezt ő is teljesen jól tudta. Csak szart rá. A fiúk pálinkáztak egy kicsit. Amikor elkészültünk mindennel, mi is kimentünk és körbeültük a tüzet, ami felett a tárcsán még nagyban sültek a finomságok. Láttam a ValMar duó két tagján, hogy már most is ittak eleget. Kicsit túl jó kedvük volt. A megszokottnál is sokkal jobb. Ezt úgy képzeljétek el, hogy minden hülyeségen neki álltak vihorászni. Na igen... És még messze volt az este vége... Ha tudtam volna, mi fog történni, leállítom őket. Meg magamat is... Lassan minden kaja kész lett. Úgyhogy neki álltunk enni. Minden nagyon király lett. Miló bezsebelt pár dicséretet, mert ő sütött meg kb mindent, de magához hűen, csak mosolyogva megvonta a vállát. Ezután elég sok sörrel és fröccsel...
-Uuu... Énekeljünk valamit! -vetette fel lelkesen Enci, mire a két srác azonnal rákezdett.

🎤𝑀𝑒𝑔𝑘𝑜̈𝑡𝑜̈𝑚 𝑙𝑜𝑣𝑎𝑚𝑎𝑡 𝑝𝑖𝑟𝑜𝑠 𝑎𝑙𝑚𝑎𝑓𝑎́ℎ𝑜𝑧,🎤

Röhögve fogtuk a fejünket. Drága Maricsom váratlanul odalépett velem szembe és megfogta a kezem.

🎤𝑀𝑒𝑔𝑘𝑜̈𝑡𝑜̈𝑚 𝑠𝑧𝑖́𝑣𝑒𝑚𝑒𝑡 𝑔𝑦𝑜̈𝑛𝑔𝑒 𝒗𝒊𝒐𝒍𝒂́𝒎𝒉𝒐𝒛🎤

Énekelte csak nekem. Kb üvöltött. Mondanám, hogy milyen romantikus volt, de baromira nem volt az. Viszont nehezen tartottam vissza a feltörni készülő röhögőgörcsöt. Főleg úgy, hogy közben a barátnőim már mind fuldoklottak a nevetéstől. Milán, aki valamilyen oknál fogva nem ment oda Petrához, le sem vette rólam azokat a 𝑔𝑦𝑜̈𝑛𝑦𝑜̈𝑟𝑢̋ 𝑏𝑎𝑟𝑛𝑎 𝑜̋𝑧𝑖𝑘𝑒𝑠𝑧𝑒𝑚𝑒𝑖𝑡... 𝑈́𝑔𝑦 𝑒́𝑟𝑡𝑒𝑚.... 𝑆𝑧𝑒𝑚𝑒𝑖𝑡... 𝐵𝑜𝑐𝑠... 𝑆𝑒𝑚𝑚𝑖 𝑗𝑒𝑙𝑧𝑜̋... 𝐻𝑢 𝑏𝑎𝑠𝑠𝑧𝑢𝑠... 𝐾𝑙𝑖𝑛𝑖𝑘𝑎𝑖 𝑒𝑠𝑒𝑡 𝑣𝑎𝑔𝑦𝑜𝑘... Peti tettetett haraggal méregette a nevetéstől összegörnyedt Gerdát. Bosszúból odament hozzá és a következő sort neki énekelte.

🎤𝐿𝑜𝑣𝑎𝑚𝑎𝑡 𝑒𝑙𝑜𝑙𝑑𝑜𝑚, 𝑚𝑖𝑘𝑜𝑟 𝑎 𝐻𝑜𝑙𝑑 𝑓𝑒𝑙𝑘𝑒𝑙,🎤

Vigyorgott telibe a barátnőm arcába a barátom, aki csak nevetve forgatta a szemét... Összevont szemöldökkel figyeltem őket... 𝑀𝑖 𝑡𝑜̈𝑟𝑡𝑒́𝑛𝑖𝑘 𝑃𝑒𝑡𝑖𝑣𝑒𝑙 𝑒́𝑠 𝑣𝑒𝑙𝑒𝑚? Nem nagyon volt alkalmam ezen gondolkodni, ugyanis egyszercsak már hatalmas veszekedésre lettem figyelmes.
Milán tombolt, Petra meg próbált magyarázkodni.
-Tűrtem, Petra. Mindent elnéztem és megbocsátottam... De elég... Véges a türelmem... Egy dolgot nem viselek el.... És az az, ha a szemembe hazudnak. -kiabált Milán könnyes szemmel.
-Szívem, ez tényleg nem az aminek látszik... -próbált mentegetőzni a szőke ribi. Nagyon reméltem, hogy Milo nem dől be neki újra.
-Figyelj! Ezen kurvára nincs mit magyarázni. Megcsaltál. Megint. -rázta a fejét dühösen.
-De én nem... -kezdte megint a kiscsaj, de úgy éreztem, muszáj közbelépnem. Nem bírtam, hogy nem mondhatom ki a véleményem.
-Na, ide figyelj, kicsi Petrám! Mert egyszer mondom el, nem többször... Mostmár kicseszettül befejezhetnéd 𝒆𝒛𝒕! Hagyd békén Milánt a picsába! Mert ez nem első alkalom. Ha én lennék a helyedben, még csak a gondolat sem fordulna meg a fejemben, hogy megcsaljam őt. Ezt a kurva jó pasit itt. -mutattam egy másodpercre Milora. Láttam, hogy rendesen meg van hökkenve, de kicsit mosolyog. Mégis ijedt volt a tekintete. Velem pedig elszaladt a ló a megivott piáim miatt. Itt következett, amit mindenképp visszacsinálnék, ha tehetném. Kitörölném az életemből, ami itt történt... De be voltam rúgva... Nincs mit tenni.
-Hogy tehetted ezt?!! -kiabáltam már félig sírva. Szerintem itt már senki nem értette, mit akarok... Én magam sem... -Elvetted tőlem... És ő téged választott helyettem... -mostmár zokogva bökdöstem a lány mellkasát, aki megszeppenve figyelte, ahogy teljesen bekattanok. -Menj haza! Gyűlöllek! -bömböltem és a tenyerem hatalmasat csattant Petra arcán.
-Hé! Hé! Hé! Nyugi már! Állj le, Eszti!-fogta meg hátulról a derekamat Milán, és elrántott Petrától. És ez szörnyen esett. Én csak őt próbáltam védeni... Ráadásul most tudta meg, hogy odavagyok érte. Dühösen meredtem rá. Az arca melepettséget és zavarodottságot sugárzott.
-Tudod mit? Megérdemlitek egymást! Leszarom. Szerettelek... De elmúlt... -mondtam ki meggondolatlanul. 𝐷𝑟𝑎́𝑔𝑎 𝑎𝑙𝑘𝑜ℎ𝑜𝑙... 𝐷𝑒 𝑠𝑧𝑒𝑟𝑒𝑡𝑙𝑒𝑘... És akkor megláttam Peti arckifejezését. Mindent vissza akartam csinálni... El akartam mondani neki, hogy mennyire szeretem, és hogy mennyire sokat jelent nekem, de egy hang sem jött ki a torkomon. És megszakadt a szívem. Legszívesebben jó erősen fejbe csaptam volna magamat. De úgy voltam vele, hogy ezt egyszerűen képtelen lennék most megmagyarázni neki. Én sem voltam tisztában az saját érzéseimmel. Úgyhogy kiszabadítottam magam Milán szorításából, aki mondani akart valamit, de elrohantam... 𝐽𝑒́𝑧𝑢𝑠𝑜𝑚... 𝑀𝑖𝑡 𝑚𝑢̋𝑣𝑒𝑙𝑡𝑒𝑚? 𝐻𝑜𝑔𝑦 𝑡𝑒ℎ𝑒𝑡𝑡𝑒𝑚 𝑒𝑧𝑡 𝑃𝑒𝑡𝑖𝑣𝑒𝑙? 𝐴𝑧 𝑎𝑟𝑐𝑎 𝑒𝑔𝑒́𝑠𝑧 𝑒́𝑙𝑒𝑡𝑒𝑚𝑏𝑒𝑛 𝑘𝑖́𝑠𝑒́𝑟𝑡𝑒𝑛𝑖 𝑓𝑜𝑔...𝐸́𝑠 𝑀𝑖𝑙𝑎́𝑛 𝑚𝑖𝑒́𝑟𝑡 𝑐𝑠𝑖𝑛𝑎́𝑙𝑗𝑎 𝑒𝑧𝑡 𝑣𝑒𝑙𝑒𝑚? 𝑀𝑖𝑒́𝑟𝑡 𝑡𝑒𝑠𝑧 𝑢́𝑔𝑦 𝑚𝑖𝑛𝑡ℎ𝑎 𝑗𝑒𝑙𝑒𝑛𝑡𝑒𝑛𝑒́𝑘 𝑛𝑒𝑘𝑖 𝑣𝑎𝑙𝑎𝑚𝑖𝑡, 𝑎𝑚𝑖𝑘𝑜𝑟 𝑘𝑖𝑐𝑠𝑖𝑡 𝑠𝑒𝑚? A konyha felé vettem az irányt, miközben idegesen letöröltem a könnyeimet az arcomról. Próbáltam normalizálni a légzésem zokogás közben, miközben a konyhapultnak támasztottam a hátam.
-Hé, Kicsi! Mi ütött beléd? -lépett be a konyhába Miló. Összezavarodva sietett oda hozzám.
-Hagyj békén, Milán! -toltam el a közelemből. De nem hagyta magát.
-Te tényleg szerelmes voltál belém? -szegezte nekem a kérdést határozottan. Közelről nézett a szemembe én pedig szokás szerint alig kaptam levegőt a közelségétől.
-Menj vissza Petrához! Bocsáss meg neki megint! Ne érdekeljen az, hogy mit gondolok! Sem az, hogy fáj... Már beletörődtem... Már úgyis mindegy... -szipogtam és próbáltam kerülni a tekintetét.
-Nem mindegy. És... Nehogy azt hidd, hogy visszamennék Petrához. Szerinted miért jöttem utánad, te butus?! -mosolyodott el kedvesen. És ekkor rájöttem, hogy mennyire szeretem a mosolyát is. Volt valami benne, ami fel tudott volna olvasztani egy jéghegyet. Bizsergés futott végig a testemen. 𝐻𝑖ℎ𝑒𝑡𝑒𝑡𝑙𝑒𝑛, ℎ𝑜𝑔𝑦 𝑚𝑒𝑛𝑛𝑦𝑖 𝑚𝑖𝑛𝑑𝑒𝑛𝑡 𝑘𝑒́𝑝𝑒𝑠 𝑘𝑖𝑣𝑎́𝑙𝑡𝑎𝑛𝑖 𝑏𝑒𝑙𝑜̋𝑙𝑒𝑚 𝑒𝑧 𝑎 𝑠𝑟𝑎́𝑐... Egészen közel hajolt hozzám. A kezeivel megtámaszkodott mögöttem a pulton. A haja súrolta a homlokom.
-Érzel még irántam valamit? -suttogta egyszer a számat, egyszer a szemeimet fürkészve. Rendesen belém fojtotta a szót. Meg akart csókolni. 𝐵𝑒 𝑣𝑎𝑛 𝑟𝑢́𝑔𝑣𝑎... 𝐸𝑧𝑡 𝑛𝑒𝑚 𝑘𝑒́𝑟𝑑𝑒𝑧ℎ𝑒𝑡𝑖 𝑘𝑜𝑚𝑜𝑙𝑦𝑎𝑛... 𝑁𝑒𝑘𝑒𝑚 𝑏𝑎𝑟𝑎́𝑡𝑜𝑚 𝑣𝑎𝑛... 𝑁𝑒𝑘𝑖 𝑝𝑒𝑑𝑖𝑔 𝑒𝑔𝑦 𝑟𝑒𝑛𝑑𝑒𝑧𝑒𝑡𝑙𝑒𝑛 𝑘𝑎𝑝𝑐𝑠𝑜𝑙𝑎𝑡𝑎... 𝑁𝑒𝑚 𝑒́𝑟𝑧𝑒𝑘 𝑠𝑒𝑚𝑚𝑖𝑡... 𝑁𝑒𝑚 𝑒́𝑟𝑧𝑒𝑘 𝑠𝑒𝑚𝑚𝑖𝑡... 𝑁𝑒𝑚. 𝐸́𝑟𝑧𝑒𝑘. 𝑆𝑒𝑚𝑚𝑖𝑡. Hajtogattam magamban. De kimondani mégsem bírtam. Túl sok volt bennünk az alkohol, hogy tisztán lássuk a helyzetet. Túlságosan bele voltam esve ahhoz, hogy azt mondjam: NEM... Egy hangot sem bírtam kiejteni... Megigézett... Elvarázsolt.... Megszédített... Magához láncolt a tudtom vagy akár az ő tudta nélkül... Itt merült fel bennem először. 𝑀𝑖 𝑣𝑎𝑛, ℎ𝑎 𝑚𝑖 𝑒𝑔𝑦𝑚𝑎́𝑠ℎ𝑜𝑧 𝑡𝑎𝑟𝑡𝑜𝑧𝑢𝑛𝑘? 𝑀𝑖 𝑣𝑎𝑛, ℎ𝑎 𝑛𝑒𝑚 𝑃𝑒𝑡𝑖 𝑎𝑧 𝑖𝑔𝑎𝑧𝑖? 𝑀𝑖 𝑣𝑎𝑛, ℎ𝑎 𝑎𝑧 𝑖𝑔𝑎𝑧𝑖 𝑣𝑒́𝑔𝑖𝑔 𝑖𝑡𝑡 𝑎́𝑙𝑙𝑡 𝑚𝑒𝑙𝑙𝑒𝑡𝑡𝑒𝑚, 𝑑𝑒 𝑒́𝑠𝑧𝑟𝑒 𝑠𝑒𝑚 𝑣𝑒𝑡𝑡𝑒𝑚?
Aztán váratlanul... Mintha észhez tértem volna... Mintha az alkohol hatása pár pillanatra kihagyott volna. Lehajtottam a fejem, és lassan eltoltam magamtól.
-Nagyon kérlek, ne nézz így rám! -suttogtam és megráztam fejem. A szívem iszonyatosan dübörgött a mellkasomban. Úgy éreztem alig állok a lábamon. Gyorsan kibújtam a karjaiból mielőtt meggondolhattam volna magam. Még utoljára visszanéztem... 𝑇𝑒 𝑗𝑜́ 𝑒́𝑔, 𝑀𝑖𝑙𝑎́𝑛!
"𝑀𝑜𝑛𝑑𝑑, 𝑚𝑜𝑛𝑑𝑑 𝑚𝑖𝑒́𝑟𝑡 𝑙𝑒𝑡𝑡𝑒́𝑙 𝑖𝑙𝑦𝑒𝑛?
𝑀𝑒𝑔, 𝑚𝑒𝑔𝑓𝑎́𝑗𝑑𝑖́𝑡𝑜𝑑 𝑠𝑧𝑖́𝑣𝑒𝑚...
𝐸𝑧, 𝑒𝑧 𝑛𝑒𝑚 𝑘𝑒𝑙𝑙 𝑚𝑎́𝑟 𝑛𝑒𝑘𝑒𝑚.
𝑁𝑒́𝑧𝑑, 𝑛𝑒́𝑧𝑑 𝑚𝑖𝑡 𝑡𝑒𝑡𝑡𝑒́𝑙 𝑣𝑒𝑙𝑒𝑚! "
Valahogy így éreztem én is...

ೋ❀❀ೋ═══ ❀ ═══ೋ❀❀ೋ
Na hello! :)
Remélem tetszett az új rész.
Mit váltott ki belőletek ez sok esemény? Szívesen olvasnék pár véleményt! ;)
Érzitek a kémiát Eszti és Milán közt is? Eszti és Peti vagy Eszti és Milán? ;)
Bocsi a sok kérdésért csak olyan kíváncsi vagyok rátok és véleményetekre. :) Szóval nyugodtan írjatok.
Puszi <3