Rajongóból Lakótárs?(Carson Coma Fanfiction)

A szakítás

*Peti szemszöge*

Felébredtem reggel hét volt. Zsombor a mellettem lévő ágyon horkolt. Kimentem és főztem egy teát, nem sokkal később kijött Nóri is.

(Nóri)Jó reggelt!-köszönt mosolyogva csillogó karikás szemekkel.

-Jó reggelt! Milyen volt az első éjszaka?- látszott rajta, hogy nem aludt semmit szóval rákérdeztem.

(Nóri)Hosszú- mondta elég kelletlenül és leült az asztalhoz.- Na és te hogy aludtál Peti?

-Én jól! Köszönöm. - egyszer csak felvillant a telefonom. Imola írt. Gyorsan megnéztem.

Baloghimolaa: Szia

Gaalpiet: Szioo szerelmem! Mizu van? Már hetek óta nem hallottam felőled.

Baloghimolaa: Ki tudnál jönni a parkba? Beszélnünk kell. 10re legyél itt!

Gaalpiet: okés, de minden rendben van?

Erre már viszont nem válaszolt. Fura.

*Nóri szemszöge*

-Minden rendben Peti? Kicsit mitha ideges lennél.- Láttam az aranyos kis arcán, hogy valami nincs rendben.

(Péter)Persze minden okés- hiába mondta ezt nem hittem el neki. Látszott rajta, hogy valami nincs rendben, viszont nem akartam kérdezgetni mivel ha nem szeretné elmondani nem kell. Kimentem a konyhába és csináltam magamnak egy vajas kenyeret. Amég kentem a kenyeret, kijött Zsombor is.

(Zsombor)Jó reggelt! Hát ti mikor keltetek fel?- nagyon álmos hangon nyögte ki ezt a két mondatot. Göndör haja szétált és szemei alatt ugyan akkora karikákkal mint az enyém. Úgy látszik ő sem aludhatott túl sokat. Megreggeliztünk és közben beszélgettünk. Kb 10 óra lehetett mikor Peti elindult valahova.

(Zsombor) Peti hova mész?

(Péter)Csak ki megyek egy kicsit sétálni.

- Okés vigyázz magadra!- Kicsit mintha remegett volna vagy valami, de lehet hogy csak rosszul láttam.

*Peti szemszöge*

Na végre ideértem, de Imola még nincs itt. Egyszer csak megláttam őt a távolból és odarohantam hozzá. Meg akartam ölelni, de ellökött magától.

(Imola)Sajnálom Peti most nem lehet muszáj beszélnem veled valamiről.

-Rendben-mást nem tudtam erre mondani.

(Imola)Szakítok veled!

Abban a pillanatban össze tört bennem valami.

-De miért? Miattam? Elrontottam valamit? Túl idegesítő voltam? - hirtelen összegyűlt bennem egy csomó kérdés. Annyira megrémültem, hogy sírva elrohantam. Mikor haza értem Zsombor és Nóri csak annyit láttak belőlem, hogy egyszer csak berontok az ajtón és berohanok a szobába. Lefeküdtem az ágyra és csak sírni tudtam megállás nélkül.

*Nóri szemszöge*

Egyszer csak annyit láttunk Zsomborral, hogy Peti sírva rohan be a szobába. Bementünk hozzá, hogy megkérdezzük mi történt, de annyira sírt, hogy megszólalni sem tudott. Zsombor bent maradt vele én addig kimentem csinálni neki egy teát. Még egy darabig sírt utána felült az ágyon és miközben itta a teát elmesélt nekünk mindent. Megöleltük amitől pillangók lettek a hasamban és Zsomborral kimentünk, hogy hagyjuk Petit pihenni. Mikor kimentünk leültünk a kanapéra beszélgetni.

(Zsombor)Jól láttam, hogy elpirultál mikor megölelted Petit?- kérdezte tőlem széles mosollyal az arcán.

-Nem tudom miről beszélsz.- próbáltam nem a szemébe nézni. Zsombor csak mosolygott tovább én meg gyorsan témát váltottam. - Ez az Imola olyan szemét, hogy így bánt Petivel. Nem érdemelte volna meg.

(Zsombor) Na jah- került még egy széles mosoly az arcára. Baszki lehet, hogy megint elpirultam?

Beszélgettünk még egy kicsit, utána megcsörrent a telóm.

Anya hívott..