Rajongóból Lakótárs?(Carson Coma Fanfiction)

Mélypont

Tanácstalanul rohantam végig Pest sötét utcáin. Mikor már nem bírtam tovább futni sétáltam. Fogalmam sem volt, hogy mióta voltam kint, hogy hol vagyok és hogy hova akarok menni. Egy idő után kezdtem nagyon fázni. Igaz még nyár van, viszont elég hideg volt. Már egy ideje sétálgattam miután megpillantottam egy elég para csávót az egyik utca sarkán. Ignoráltam és mentem tovább, viszont ő követett. Elkezdtem rohanni, rohant utánam ő is. Befordultam egy sikátorba akaratom ellenére. Az a fazon meg mindig jott utánam és odaszorított a falhoz.

*Péter szemszöge*

Már Nóri legalább 2 órája odavolt és kezdtem nagyon aggódni érte.

-Nem kéne Nóri után menni? Már nagyon régen elment. Már kezdek aggódni.

(Zsombor)Ne aggódj Peti biztos csak elment sétálni, hogy kiadjon magából mindent- próbált nyugtatgatni. Nem vált be. Úgy voltunk vele, hogy felhívjuk. A szobából csörgött a telefon.

(Zsombor)Basszameg!

-Most mit fogunk csinálni?

(Zsombor)Biztos okkal hagyta itt, hogy ne zavarja őt senki.

*Nóri szemszöge*

Oda voltam szorítva a falhoz és nem tudtam elmenni. Nagyon erősen szorította a kezem, szinte már egyáltalán nem is éreztem a kezem. Útána odahajolt az arcomhoz és el kezdett csókolgatni. Próbáltam nagyon erősen összeszorítani a szám hátha abbahagyja. Abba is hagyta, de ment egyre lentebb.. Hirtelen nem jutott eszembe más csak a térdemet meglendítve fejbe vágtam és megpróbáltam elrohanni. Nem jártam sikerrel. Megszorította a kezem és felpofozott. És még vert egy csomo ideig. Éreztem, hogy az orromból csak úgy ömlik a vér. Utána elég erösen hasbavágott, amitől összerogytam a földre. Felemelt és mélyen a szemembe nézett. Az arca nagyon ijesztő volt. Kaptam az alkalmon és belerugtam a lábába és elrohantam. Annyi szerencsém volt, hogy emlékeztem merről jöttem így haza tudtam menni.

*Péter szemszöge*

Egyszer csak kinyílt az ajtó. Nóri esett be az ajtón. Zsombival lesokkolva néztünk rá. Az arcán tele kék foltokkal és vérző orral bámult minket. Odarohantunk hozzá és nagyon szorosan átöleltük, odakísértük az asztalhoz és elmesélt mindent. Mondtuk neki, hogy ha nem muszáj ne sétálgasson egyedül Pest utcáin sötétben. Zsombor felvidította, játszott neki a gitáron dalokat és még ki is probálhatta. Közben felvillant a telóm. A fiúk írtak a csoportba.

attila_jonas: holnap hányra is kell menni a próbaterembe??

Balin_kun: 9-re. Ember legalább egyszer figyelj már oda az életben.

attila_jonas: Jóvan már inkább megkérdeztem minthogy elkéssek.

Gaalpiet: Nóri megnézheti a próbánkat holnap?

Giorgiofekete: hogyne várjuk szívesen.

Beraharni: Felőlem, de akkor hozom Julcsit ma úgyis nállam alszik.

Giorgiofekete: ujjuujjj😏

Beraharni: a kurva anyádat Giorgio

Giorgiofekete: jóvan na. Velem meg jön akkor Sári.

Gaalpiet: okees akkor holnap!

Elmondtam Nórinak és nagyon megörült neki. Legalább jobban megismeri majd a fiúkat.

*Nóri szemszöge*

-Fiúk én elmegyek tusolni!- próbaltam elég hihetően mosolyogni.

(Zsombor)Várj nem eszel valamit?

-Nem igazán vagyok éhes de köszi.- Mondtam és bementem a fürdőbe. Ahogy becsuktam az ajtót lerogytam a földre. Túl sok volt ez ma nekem. Felálltam és odamentem a tükörhöz. Az arcom kék foltokkal volt tele és a szemem kivörösödött a sírástól. Alig ismertem már magamra. Letusoltam utána ki akartam venni a fogkrémet a szekrényből és ott volt egy borotva. Kezembe vettem és egy ideig csak nézni tudtam remegő kézzel. Utána.. Az ötödik vágasnál ijedtemben elejtettem és egy hatalmasat csattant a földön. Ezt valószínűleg a kint ülő két fiú is hallotta

(Péter)Minden rendben Nóri? Mi volt ez a csattanás?

-Semmi, csak leejtettem a fogkrémet!- jobbat nem tudtam kitalálni. Feltakarítottam mindent és visszatettem a borotvát a helyére és kimentem.
Gyorsan elköszöntem a fiúktól és berohantam a szobába. Olyan egy óra körül sikerült is elaludnom. Hatkor keltett az ébresztőm. Felvettem gyors egy pulcsit, nehogy meglássák az előző esti remekművemet a karomon és kimentem.
Sehol senki. Főztem magamnak egy kávét és kiültem az erkélyre. Egyszer csak valaki leült mellém. Peti volt az.

(Péter)Jó reggelt! Hogy aludtál?

-Hát viszonylag jobban

(Péter)Miért vagy pulcsiban?- na itt teljesen lefagytam nem tudtam mit kéne mondanom. Csak nem mondhattam azt, hogy fázok, mert már kora reggel 30 fok volt.

-Csak kényelmes. -szerintem tudta, hogy hazudok. Egyszer csak a karom felé nyúlt. A szívem ezen a ponton majd kiugrott a helyéről. Mire észbe kaptam volna felhúzta az ujját. Baszki..

Halii! Eddig napi szinten jött uj resz viszont a suli miatt nem tudom mennyire leszek majd aktiv. Jo lenne nehany visszajelzes vagy tanacs kommentbe a storyval kapcsolatban. Nem tudok tul jol irni de probalkozom. Remelem tetszik nektek es tovabbi jo olvasast❣️