Captive Love |Taekook|

Harmadik fejezet

Jungkook szemszöge:

Sok időt töltöttem az új szobámban egyedül és nem is jött be senki hozzám, kimenni innen pedig nem nagyon akartam. Nem vagyok tisztában azzal pontosan mit is akarnak itt velem csinálni de a gyomromban a gombóc nem akart elmúlni. Elfeküdtem a puha ágyon majd felhúztam a lábaimat és szemeimet összeszorítva tettem egyik kezem a hangosan korgó hasamra. Nagyon éhes vagyok, egész nap nem ettem semmit.

Nem tudom mennyi idő telhetett el pontosan, mikor lépteket hallottam kintről így felültem az ágyon és érdeklődve néztem az ajtó felé, ami pár másodperc múlva ki is nyílt.

Megláttam a házaspárt, mögöttük pedig egy vékony fiút amint lehajtott fejjel lépked beljebb. Nem sokáig maradtak bent, magyaráztak még pár szót aztán kettesben hagytak minket mondván, hogy ismerkedjünk meg egymással.
Jobban szemügyre vettem a fiút és elállt a lélegzetem mikor fejemet kicsit elfordítottam és így megpillanthattam gyönyörű arcát. Nem tudtam, hogy létezik ember aki ennyire természetfelettien szép legyen és, hogy egy fiú azt meg végképp. Szőke kissé hullámos haja volt, mely teljesen ártatlanná varázsolta, bőre pedig fehér, ami szintén rátett egy lapáttal. Úgy nézett ki mint egy földre szállt angyal.

Mikor végre ő is felnézett rám hatalmas barna őzike szemeivel a szívem kihagyott egy ütemet. Telt ajkai voltak amiket meglátva muszáj volt sajátomat benedvesítenem és ezt gondolom észre vette mert újra lehajtotta fejét.

Nem szólt semmit így én próbáltam beszélgetést kezdeményezni. Halkan köszöntem neki mire tekintetét rám vezette és csak bámult, amin elmosolyodtam hiszen eszméletlen aranyos volt. Mutattam neki, hogy üljön le mellém az ágyra és kis hezitálás után elindult és helyet foglalt megtartva a távolságot.

-Szóval... mióta vagy itt? Mit kell csinálnod? -kérdeztem mire a ketrec felé mutatott egyik kezével. Számat összepréselve néztem oda és egyszerűen el sem tudtam képzelni miken mehetett keresztül, hogy még megszólalni sem mer. -Én is ezt csinálom.

-Nem tudsz beszélni? -kérdeztem felhúzva lábaimat és államat térdemre tettem úgy vártam válaszát, amit nem kaptam meg csak bámult. -Sajnálom. -mondtam halkan majd felsóhajtva elfeküdtem a matracon nem sokkal később pedig Taehyung is.

Nem beszélgettünk tovább, igazából feleslegesnek tartottam faggatni szegényt de reménykedek benne, hogy egy idő múlva már nem fog félni tőlem és jóban leszünk aztán megnyílik nekem.

Már beesteledett, mindketten álmosak voltunk viszont hirtelen nyitódott a szoba ajtaja mire Taehyung ijedten ült fel velem együtt. A házaspár lépett elénk hatalmas mosollyal arcukon majd megragadták a mellettem ülő szépség karját és maguk mellé állították mire nemes egyszerűséggel közölték vele, hogy ma elveszíti a szüzességét méghozzá velem. Kikerekedett szemekkel álltam fel mikor Tae erőszakosan kirántotta karjait Mr.Seo kezei közül és teljesen a falig hátrált remegő testtel. Annyira segíteni szerettem volna neki de nem tehettem. A lábaim földbe gyökereztek és csak figyeltem ahogy Taehyung karjába szúrnak egy tűt, majd ismét megragadják és az ágyra lökik mire zokogni kezdett és teljesen összegömbölyödött.

-Mégis mit csinálnak? -néztem rájuk végül ökölbeszorított kezekkel.

-Hogy mondod? -emelte fel a hangját Soomin.

-Úgy értem, mit kell tennem pontosan? -kérdeztem nagyot nyelve.

-Ez egészen egyszerű Jungkook! Csak tedd amire tanítottak, nyugodtan csinálj vele amit csak akarsz a lényeg, hogy mi élvezzük. -mosolyodott el Jihoon, nekem pedig hányingerem lett. Ezeknél mocskosabb és undorítóbb embereket még nem láttam pedig az én gazdám sem volt szent.