Jungkook szemszöge:
-Hali! -huppant le mellém hirtelen valaki mire ijedtemben megugrottam és ez gondolom elég hülyén nézhetett ki mert a fekete hajú halkan kuncogni kezdett. Nem vagyok még annyira hozzászokva, hogy csak úgy hirtelen hozzám szól valaki. Megköszörülve a torkom fordultam a lány felé akinek a nevére sajnos már nem emlékszem. Kedvesen mosolygott de valahogy túl közelinek éreztem ezért kicsit hátrébb húzódtam de úgy, hogy ez ne tűnjön fel neki. -Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni. -kacsintott egyet mire zavartan lesütöttem tekintetem.
-Szia, nem ijesztettél meg csak elgondolkodtam. -szólaltam meg végül kínosan a hajamba túrva.
-Kíváncsi lennék, hogy egy ilyen helyes fiú miken gondolkodhat ilyen elmélyülten. -mondta miközben könyökét az asztalra helyezte és arcát a tenyerébe rakta.
-Hát igazából semmi érdekesen. -pillantottam rá.
-Hm hát én lehet kíváncsi vagyok! De titokzatos vagy, ez tetszik. -nevetett. -Milyen az első nap? Tetszik itt? -csúszott közelebb hozzám egy sejtelmes mosollyal az arcán.
-Öhm hát igen elmegy, kicsit fárasztó. -elég kínosnak tartom ezt a beszélgetést de fogalmam sincs, hogy vethetnék véget neki.
-Hallottam, hogy meghívtak a kosárcsapatba. Szerintem pont hozzád való sport, majd megyek és szurkolok neked. Biztos rohadt dögös leszel! -harapta be alsó ajkát, ami miatt összeráncoltam a szemöldököm és épp megszólaltam volna de megelőzött.
-Ne vágj ilyen arcot, csak viccelek! Épp haverkodni próbálok. -csapott az asztalra kuncogva.-Hé Bora, már az új srácra is rámászol? -jött oda hozzánk egy magas fiú mosolyogva, mire a mellettem ülő lány megvonta a vállát és újra felém fordult. -Jungkook ugye? -kérdezte a fiú mire bólintottam. -Gyere a tornaterembe, megnézzük mit tudsz. -mondta majd már hátat is fordított és elindult ki a teremből, én pedig gyorsan felkaptam a cuccomat Taehyungéval együtt és sietős léptekkel mentem a srác után.
Ha véleményt kéne mondanom az első napunkról, akkor én nagyon pozitívan csalódtam ebben az egészben. Mindenki akikkel eddig szóba álltam nagyon kedves volt és mindannyian közvetlenek, ami még könnyebbé teszi a helyzetünket, főleg a Taehyungét. Szeretném ha lennének barátai és nagyon jól élné meg az iskolás éveit ezért is örülök, hogy most elment Harinnal és még csak nem is ellenkezett, hogy neki egy idegennel kell kettesben elmennie és szerintem ez már haladás. Azt kívánom, hogy minden napunk teljen ilyen nyugodtan és ne történjen semmi rossz.
A tornateremben igazából egy kis rövid meccs volt, hogy megnézze az edző és a csapat is, hogy hogyan teljesítek. Valószínűleg tetszettem nekik ugyanis mikor harmadjára dobtam kosárra kicselezve az ellenfelet, mindenki tapsolt és a végén egy mezt is kaptam és az összes leendő csapattársammal lepacsiztam. Iszonyat boldog voltam ugyanis most másra is fordíthatom a testi adottságaimat és még elismerést is kaphatok érte.
Miután megköszöntem az edzőnek a lehetőséget épp megfordultam, hogy elinduljak megkeresni Taebabát és elmondhassam neki a jó hírt de épp ekkor megpillantottam, ahogy hatalmas mosollyal az arcán szalad felém így én széttárva karjaimat hagytam, hogy egyenesen az ölembe ugorjon. Mélyen magamhoz öleltem és mikor meghallottam halk dicsérő szavait, testemet átjárta a borzongás. Miután elváltunk egymástól bemutattam a szerelmemet mindenkinek, hogy már a legelején tisztázzuk a dolgokat majd nem sokkal később elindultunk az új otthonunkba.
Szerintem mindkettőnket kimerített az első nap, viszont ma még nem végeztem Taehyunggal. Nagyon felizgatott az, ami a teremben történt köztünk és már amúgy is nagyon hiányzik, hogy jól megszeretgessem persze csak ha ő is szeretné de kétlem, hogy ez ne így lenne, ugyanis akkor nem reagált volna úgy ahogy. Nagyon szexinek tartottam, hogy ilyen kis féltékeny és, hogy ennyire a magáénak akar.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Captive Love |Taekook|
FanficKét ártatlan és tiszta lélek, akiket bemocskolt az élet. Kihasználják a testüket és megsemmisítik a szívüket, ami újra lángra lobban amikor egymás szemébe néznek. Két fiatal rabszolga együtt menekül, hogy új életet kezdjenek, de nem lesz minden süt...