Captive Love |Taekook|

Ötödik fejezet

Jungkook szemszöge:

Lihegve nehezedek Taehyung törékeny testére miután egyenesen kerek fenekébe engedtem élvezetem minden cseppjét és olyannyira elszállt belőlem az erő, hogy nem bírtam magam megtartani. Végül erőt vettem magamon és a gyönyörűség mellé feküdtem hangosan véve a levegőt majd próbáltam kitisztítani a látásom, ami nehezen ment a kábulattól.
Tapsolás zökkentett ki minket gondolatainkból mire mindketten ijedten néztünk a két gazdánkra. Jihoon magát simogatta, Soomin pedig beharapva ajkait lépdelt a ketrechez és kinyitotta.

-Nagyon ügyesek voltatok drágáim! Jungkook te egy őstehetség vagy! -simított végig egyik combomon de nem figyeltem rá, sokkal inkább Taehyung érdekelt, ezért felé fordultam és szőke tincseit amik izzadtan homlokára tapadtak elsöpörtem szemei elől, hogy láthassam. Mosolyogva figyeltem ahogy óvatosan magára húzza a takaróját majd egy aprót mosolyogva  ismét elfeküdt a matracon. Biztos nagyon elfáradt...

-Na jólvan ebből elég legyen! Jungkook kifelé és aludj te is! -lett ideges hirtelen a nő, amit nem értettem hisz semmit nem csináltunk.

-Nem maradhatok bent Taehyunggal? -kérdeztem reménykedve közben ismét a gyönyörűségre néztem akinek a kérdés hallatán felcsillantak a szemei. Annyira édes ez a fiú! Ő az egyetlen jó dolog jelenleg az életemben.

-Na még mit nem! Kifelé! -mutatott Soomin az ágy felé, én pedig nagyot sóhajtva tettem eleget kérésének és kimásztam a ketrecből majd a puha ágyba bújtam. Ezek után a gazdák elhagyták a szobát, én pedig a sötétben még egy jó ideig Taet figyeltem. Nem értem miért nem aludhat ő is ágyban mint én, vagy legalább engem engedhettek volna vele lenni.

-Tae alszol? -kérdeztem halkan mivel hallottam, hogy mocorog de válasz sajnos nem érkezett ezért oldalra fordultam és megpróbáltam aludni.

Másnap reggel kipihentem ébredtem mert nem keltettek fel minket ami elég fura volt de örültem neki. Megdörzsölve szemeimet kimásztam az ágyból és a szekrényhez mentem kiválasztani az aznapi ruhámat majd a ketrecben pihenő fiúhoz sétáltam és leguggoltam, hogy gyönyörködhessek benne.
Kezeimet óvatosan átdugtam a rácsok között és meztelen vállaira simítottam mire szusszantott egyet és lassan kinyitotta szemeit.

-Jó reggelt! -mondtam mosolyogva mire rögtön felült és kezemért nyúlt majd óvatosan ajkaihoz emelete és egy csókolt lehelt rá amitől a szívem őrült tempóban kezdett verni.

A vékony pléd ami eddig takarta leesett róla és így megcsodálhattam tökéletes testét. Alsó ajkam beharapva nyúltam derekához és lágyan végig simítottam rajta de ekkor nyílt az ajtó. Mindig akkor jönnek mikor nem kéne. Idegesen felálltam majd meghajolva néztem rájuk.

-Jó reggelt fiatalok! -szólalt meg végül Jihoon. -Jungkook, ma folytatod a tegnapi munkád reggeli után, aztán kimehettek együtt az udvarra friss levegőt szívni. -mondta majd Soomin kinyitotta a ketrec ajtaját és adott be Taenek ruhát és a reggelijét.

Ő miért nem jöhet ki enni? Nem értettem...

-Gyere! -intettek nekem, én pedig még utoljára Taere néztem aki elég mérgesnek és csalódottnak tűnt de sajnos nem tudtam megkérdezni, hogy mi a baj mert mennem kellett.

-Kérdezhetek uram? -szólaltam meg evés közben mire a férfi meglepődve bólintott.
-Taehyung miért nem jöhet ki a ketrecből?

-Ez egyszerű! Ő olyan nekünk mint egy kiskutya! -rántott vállat. -Te pedig segédkezel is ezért te más vagy de ő nem tud semmit csinálni.

-De hát a kutyákat sem tartják ketrecben. -lehet szemtelenség amit csinálok de nem bírom elviselni ahogy vele bánnak.

-Ez nem a te dolgod! Hogy mersz egyáltalán így beszélni velem? -csapott az asztalra idegesen majd felállt és tenyere az arcomon csattant. -Ne hidd azt, hogy te több vagy nála! Ha annyira szeretnéd téged is bezárlak! Most pedig takarodj és csináld a dolgod! -ordított teljes hangerőn mire felálltam és inkább tényleg csináltam amit kellett.