Captive Love |Taekook|

Tizedik fejezet

Taehyung szemszöge

Furcsa hangok ébresztettek hajnalban. Álmos szemeim annyira ragadtak, hogy csak résnyire tudtam kinyitni, hogy megnézzem honnan jön a zaj. Jungkook álmában érdekesen nyögött és folyamatosan remegett az egész teste. Teljesen le volt izzadva és úgy tűnt, nagyon szenved.

- Jungkook? - suttogok, és rázogatni kezdem, de nem különösebben reagál. Ahogy a kezem az arcára tettem, éreztem milyen forró, így rögtön tudtam hogy belázasodott.

- Még alszanak, most kell támadnunk!

Felkapom a fejem egy idegen hangra, melyet sok lábdobogás és üvöltés követ. Két srác tűnt fel a hatalmas kuka mögül, ahol mi is rejtőztünk, így gyorsan felpattantam, és próbáltam felrázni Kookot is.

- Ne ébreszd fel a barátodat, csak elvesszük a cuccokat és itt sem vagyunk! - vigyorog az egyik, ám erre már Kook is felkelt, és kómásan megragadta a szatyrunkat, hogy vigyázzon rá. Rettegtem, és mellé álltam, így figyeltük azt a két srácot, akik láthatóan jó kondiban voltak, és el akarták venni azt a kevéske vagyonunkat.

- Takarodjatok innen! Nem adunk semmit, szerezzetek magatoknak! - Üvölti Jungkook és szorosan maga mögé húz, hogy takarjon a láztól még mindig reszkető testével. Nem értettem semmit, hiszen ez a két srác nem tűnt hajléktalannak, miért akarják akkor elvenni a dolgainkat?

- Ju-ju-ju-ju -

- Nézd már! A törpe beszélni sem tud! - röhögnek fel - Miért egy nyomorékot dugsz haver? Tudod mit? - lépnek közelebb - Csak szépen békésen adjátok ide azt a sok pénzt amit tegnap szereztetek a zaciban, és utána kedvetekre kefélhettek egy nagyot! Fel is veszem videóra, csöves pornót még úgysem láttam! - vihorászik őrült hangjával, mire csak szorosabban markolom Jungkook hátán a pulcsit.

- Nem foglak többször kérni, hogy húzzatok a faszba! - Jungkook mély és határozott hangjától kiráz a hideg, és a két idegen helyében is félteni kezdem az életüket. Hiába beteg most, ő nagyon nagyon erős!

- Én próbáltam a békés utat haver, ezt jegyezd meg! - indulnak meg felénk, majd az egyik kiránt Kook mögül és egy akkora pofont ad, hogy neki ütközök a kukának és a földre zuhanok, ám olyan szerencsétlenül, hogy hangosan reccsen a csuklóm amikor rá esek, és felüvöltök a fájdalomtól. Azonnal felállok mert tudom hogy most mindketten Jungkooknak fognak támadni, és ebben a pillanatban meg is hallom a szerelmem fájdalmas nyögését, és a hangos ütéseket amiket rá mérnek.

- NEM! KÉRLEK NE! - sírok fel félelmemben, és próbálom tőle elhúzni a fiúkat, akik már a földön ütik és rugdossák, de szánalmasan könnyen ellöknek maguktól.

- Ne érj hozzám, hülye buzi! - az egyikük ott hagyta Kookot és engem támadott meg, de hiába a fájdalom, folyamatosan próbáltam Jungkookra figyelni, hogy lélegzik-e még, nem ájult el vagy valami.

- Jhungkookh! - bömbölök kevés levegővel, és nyújtózok felé, amikor az aki őt bántja, megtalálja a zsebében a papírzacskót amiben a gyűrűért kapott pénzünk volt, és vigyorogva felmutatta a haverjának, így abba hagytak mindent, és utoljára belénk rúgva elszaladtak.

Annyira sírtam, nagynehezen oda másztam Jungkookiehoz és kisimítottam a csatakos haját a szeméből, ami már csukva volt. Féltem mert sípolt a tüdeje és néha felnyögött a fájdalmaitól, meg sem bírt mozdulni, és hatalmas könnycseppek bugyogtak ki az össze szorított szemhéjai alól.

- Jhungkookieh! - hajolok le, és egy könnyes csókot nyomok a homlokára, amikor észre veszem a lyukasra tépett pulcsija alól kikandikáló mellkasát, ahol egy hatalmas zöld zúzódás növekszik.