Captive Love |Taekook|

Hatodik fejezet

Taehyung szemszöge

El sem hiszem hogy ezt mondom, de... bármit is csinál velem a gazda és az asszonya, már nem félek. Nem szenvedek mert tudom, hogy Jungkook itt van és vigyáz rám. A gazdák tegnapi szavai visszhangzottak a fejemben, de nem akartam őket elhinni. Legalábbis azt amit Kookról mondtak, biztosan nem. Hiszen érzem hogy ő nem rossz ember. Annyira szeretnivaló, folyton keresi a lehetőséget hogy bókoljon és hozzám érjen, hogy megölelhessen és komfortáljon. Lehetetlen, hogy ez az ember a szemembe hazudna, és tettetné a jóságát.

Az első dolog amit megláttam, Jungkook kisimult arca volt alvás közben. A lábaink össze gabalyodtak a takaró alatt, a kezemet pedig közel az arcához tartotta kettőnk között, csak hogy érezze a közelségem. Elmosolyodva hajoltam hozzá, hogy kisimíthassam a szeméből a haját, majd a dús ajkaira pillantva egy leheletnyi csókot hintettem rá. Mosolyogva figyeltem ahogy szusszant egyet, majd csak közelebb húz magához, ám mielőtt elkényelmesedtem volna, a már felkelt nap egy sugara a szemembe sütött, és rájöttem, hogy én engedély nélkül kimásztam a ketrecből, és a gazdák bármelyik pillanatban betoppanhatnak. Hirtelen felgyorsult a szívverésem miközben óvatosan kimásztam az ágyból, és vissza szaladtam a gusztustalan ketrecemhez, aminek a lehető leglassabban csuktam vissza az ajtaját, hogy hangtalan legyen.

Amint a fejem a matracot érte, kinyílt az ajtó és Soomin lépett be rajta, össze húzva a köntösét magán. A nagy robajra Jungkook felpattant, és hatalmas szemekkel meredt maga mellé az ágyra, és megijedt amiért nem talált ott, végül megkönnyebbülten sóhajtott, amikor megtalált a helyemen. Bármennyire is imádtam vele aludni, nem vállalhatjuk ezt a kockázatot minden este. Ki tudja mit kapnánk, ha együtt találnának minket.

- Nahát de kis ijedősek vagyunk ma reggel. - kuncog az asszony, majd elém lép és kinyitja a ketrecem ajtaját, amin éppen csak bemásztam. Igyekeztem a lebukás veszélye után normalizálni a légzésem, miközben Jungkookkal egymás mellé álltunk.

- Ma elviszünk titeket körül nézni a piacra, csak hogy lássátok, mi nem vagyunk szívtelenek, hisz jó gondotokat viseljük, nem igaz? - lép a felesége mellé Jihoon is, mi pedig alázattal mélyen meghajolunk. A fenekembe nyilallt a fájdalom a sok évnyi emlékre, hogy mennyire is jó gondomat viselik ebben a házban, főleg a tegnapi után. Kirázta a testem a hideg, így hogy leplezzem az undorom, úgy tettem mintha fáznék, és megsimogattam a karjaim.

Nem tudtam mit várjak a mai naptól, de határozottan rossz érzésem volt. Nem értem mitől változtak meg hirtelen a szabályok, és mitől lettek kedvesebbek. Vajon Jungkook miatt csinálják? Látják milyen izmos az egész teste, nehéz dolgokat kell pakolnia és tudják milyen erős. Lehet hogy félnek tőle? Hirtelen egy kellemes érzés kerített a hatalmába, ahogy az öltözködő társamra pillantottam. Kiváltságosnak érzem magam, amiért engem kedvel. Elmosolyodtam ahogy össze akadt a tekintetünk, miközben Kook a fekete ingjét gombolgatta be, és küldött nekem egy puszit, amitől lángolni kezdett az arcom. Abba öltözik vissza, amiben hozzánk került, és annyira rohadtul dögösen néz ki, hogy nem bírok magammal, oda megyek hozzá, és a gallérjánál fogva lehúzom magamhoz és megcsókolom. Meglepetten nyikkan amikor kinyitja a szemét, és ezúttal én érzem magam fölényben, amikor rá kacsintok, és minden magabiztosságom össze szedve, ringatva a csípőm mentem vissza a ketrechez hogy teljesen felöltözhessek, mire utánam fütyült, ami mosolygásra késztetett.

A gazdák viszont azonnal lerombolták a kezdeti jó kedvünket. Pórázt csatoltak a csuklónkra, és szigorúan csak egymás kezét fogva mehettünk a pöffeszkedő gazdáink mögött, akik úgy dicsekedtek velünk mintha mi lennénk a főnyeremények. Jungkook, amikor a gazdák nem figyeltek, a derekamon tartotta inkább a kezét, vagy ha ránk látott a házaspár, a hüvelyk ujjával cirógatta a kézfejem.