Captive Love |Taekook|

Kilencedik fejezet

Jungkook szemszöge:

Lehunyt szemekkel mélyen magamba szívtam Taehyung édes illatát miközben édes szuszogását hallgattam. Egyszerűen le sem tudtam venni róla a szemem olyan meseszép volt. A nyugodt és kisimult arcával, a hosszú szempilláival olyan kisfiúsnak és olyan ártatlannak tűnt, hogy azt éreztem semmi más nem érdekel ebben a mocskos életben csak az, hogy ezt az angyalt biztonságban tudjam. El sem tudom képzelni mi lenne velem ha valami történne vele és annyira boldog vagyok, hogy eltudtunk szökni onnan és velem jött. Még sosem éreztem ilyet, nem volt alkalmam megtapasztalni a szerelmet de örülök, hogy találkoztam Taehyunggal mert miatta lett értelme az életemnek. Ilyen rövid idő alatt annyira fontos lett nekem, hogy képes lennék meghalni érte ha kell.

Ajkaimat mosolyra húztam majd jobban nyakhajlatába bújtam mire halkan nyöszörögni kezdett és jobban hozzám bújt és a vállamon aludt tovább.

Fogalmam sincs mit fogunk kezdeni ezek után és ennek gondolatára a gyomrom rögtön görcsbe rándult. Ma szerencsénk volt, hisz tudtunk szerezni új ruhákat és takarókat is, hogy ne a hideg betonon feküdjünk. Ennivalót is kaptunk és egy gyűrűt amit holnap le is adok valahol, hogy legalább annyi pénzünk legyen. Viszont ha az is elfogy akkor nem tudom mit fogunk enni.

Nagyot sóhajtva helyezkedtem el én is, hogy megpróbáljak aludni egy keveset mert holnap hosszú napunk lesz.

——

-Jungkook! Jungkook! -ijedten nyitottam ki szemeimet mikor meghallottam, hogy Taehyung szólongat és olyan ijedtnek tűnt a hangja, hogy azt hittem baj van.

-Taehyung mi történt? -pillantottam rá rögtön mire felém fordult csillogó szemekkel. Szemöldökráncolva néztem arra amerre ő is és muszáj volt elmosolyodnom.
-Most komolyan ezért keltettél fel Tae? -kérdeztem nevetve.

-De Kook, még sosem ettem fagyit. -nézett rám ártatlanul, majd felállt és megfogva a kezemet engem is magával húzott. -Vegyünk egy egy gombócot légyszi. -mondta, én pedig nagyot sóhajtva nyúltam a zsebembe, hogy megnézzem mennyi pénzünk maradt.

-Egy gombócot tudok venni neked. -mondtam kedvesen majd összekulcsoltam a kezeinket és elindultunk a kis bódé felé.

-És akkor veled mi lesz hm? -fordult felém.

-Én meg leszek nélküle szépségem, csak az számít, hogy neked legyen. -pirulva hajtotta le fejét mire elnevettem magam.

Odaérve Tae kért egy csokis fagyit én pedig kifizettem és már mentünk is vissza a kis helyünkre, hogy nyugodtan megtudja enni. Ma nincs olyan rossz idő, mivel süt a nap és már a szél sem fúj annyira ennek pedig kifejezetten örültem.

-Finom életem? -kérdeztem miközben folyamatosan őt néztem ahogy boldogan nyalogatja a hűsítő édességet és úgy nézett ki mint egy kisfiú.

-Uhum!

-Hogy lehetsz ennyire édes? -haraptam be alsó ajkam és tekintetem levezettem Taehyung párnácskáira, amik igaz most tiszta csokisak voltak de ahogy kidugta rózsaszín nyelvét és végig nyalt az édességen nagyot kellett, hogy nyeljek és ezt gondolom észre is vette mivel közelebb ült hozzám.

-Szeretnéd megkóstolni? -nézett mélyen a szemeimbe, nálam pedig itt szakadt el a cérna. Egyik kezemet tarkójára csúsztattam és úgy húztam magamhoz, hogy az orrunk már összeért. Megszeppenve pislogott majd lágyan elmosolyodott és átkarolta a nyakamat.

-Igen szeretném. -suttogtam majd ajkaira tapadtam és kissé hevesen kezdtem el csókolni mézédes párnácskáit és végig nyaltam ott, ahol csokis volt ezután vissza tértem majd nyelvemet átvezettem szájüregébe és jó néhány percig le sem bírtam állni annyira hiányzott már ez az érzés.

-Kook most elolvadt a fagyim. -nevetett fel aranyosan.

-Nem baj szépségem, majd igyekezni fogok, hogy mindent megtudjak neked adni amit csak szeretnél. Később annyi fagyit veszek neked, hogy a végén már utálni fogod. -nyomtam egy puszit az arcára mire ő megint nevetni kezdett.

-A fagyit lehetetlen utálni. Most viszont nem haragszom meg rád, mert te sokkal finomabb vagy szóval nem nagy kár érte.

-Tae, te felfogod egyáltalán miket beszélsz? -hangom kissé elmélyült, Tae pedig meglepődve figyelt.

-Valami rosszat mondtam? -ujjaival kezdett játszani zavarában, én pedig lágyan állára fogtam, hogy magam felé fordítsam az arcát.

-Nem kedvesem. Nem erről van szó hanem arról, hogy ha továbbra is így fogsz viselkedni nem fogom tudni magam visszafogni. Érted? -simítottam arcára mire Tae hirtelen ült bele az ölembe és egy huncut mosollyal az ajkain nézett le rám.

-Én egy szóval nem mondtam, hogy fogd vissza magad. Tedd csak amit szeretnél.

-Mikor lettél te ilyen bátor? -meglepett ez a viselkedés tőle de nagyon tetszett. Tetszett a bátor Taehyung... nagyon is.

-Csak gondoltam szólok. -vont vállat, majd egy hosszú puszit nyomott az ajkaimra és leszállt rólam. -Mit csináljunk ma?

-Keresnünk kell valami helyet ahol leadhatjuk a gyűrűt. -mondtam nagyot sóhajtva miközben felálltam.

-Szereinted mennyit adnak érte? -hangja kíváncsian csengett, én pedig vállat vonva kézen fogtam, hogy elinduljunk.

Egy jó ideig keresgéltünk mígnem találtunk egy helyet ahol bevették az ékszert és nagyon boldogok lettünk mikor a kezünkbe vettük a pénzt. Mivel igazi aranyból volt nagyon sokat kaptunk érte és így kicsit meg is nyugodtam mivel ez pár hétig elég lesz. Addigra meg keresni szeretnék egy munkát aztán szépen lassan helyre jövünk majd.

-Gyere Tae, menjünk be a boltba vegyünk pár kaját. -mondtam és be is mentünk. Olyan ételeket vettünk amik nem romlanak meg olyan könnyen és nem kell hűtőben tárolni őket. Mikor Tae épp kiflit szedett egy zacskóba gyorsan a kosárba tettem egy tábla csokit is mivel tudtam, hogy örülni fog neki.

——

-Nagyon elfáradtam. -motyogta halkan mikor már a sikátorban feküdtünk. Már besötétedett rég és eddig csak beszélgettünk de már én is éreztem, hogy álmos vagyok. Magunkra húztam a puha plédet majd szorosan megöleltem Tae törékeny testét.

-Akkor aludjunk szépségem. -suttogtam halkan és az oldalát kezdtem simogatni.

-Nagyon jó volt ma veled Jungkook. Ez volt az új életünk első napja.

-És még mennyi ilyen jó nap lesz szerelmem. -mosolyodtam el, majd egy utolsó csókkal zártuk a mai napot és egy pár percen belül mindkettőnket elnyomott az álom.