Captive Love |Taekook|

Tizennegyedik fejezet

Taehyung szemszöge

Igyekszem nyitva tartani a szemem, de úgy ragadnak mintha icipici egérkék kapaszkodnának beléjük. Annyira fáradt vagyok testileg és agyilag is, hogy már az éles vakúra sem reagálnak a pupilláim.

- Oké, szünet! Yoora, leszel szíves? - fordul el Namjoon a sminkes lány felé, és sóhajtva leengedi a kameráját. Yoora szalad is a kis táskájával, és miután jeges vizet itatott velem, megpróbálta eltakarni a hatalmas karikákat a szemem alatt.

- Mi van veled Tae? Az előbb is majdnem össze estél, nem aludtál rendesen? - guggol le elém Nam, amikor leülök a földre.

- De igen, tíz órát is mert korán lefeküdtem... - motyogok, majd megtartom az állam a öklömmel, hogy Yoora hozzám férjen.

Valójában annyiról van szó, hogy én az egész eddigi életem mindennapjait egy ketrecben ülve töltöttem, csak esténként volt esélyem egy kis testmozgásra, vagy ha kölcsön adtak egy szomszédnak. Úgy érzem sok időbe fog telni hogy bele szokjak az egész napos talpon maradásba. Heti háromszor, minden nap más tantárgyból korrepetál minket Yoora délután, ahol felkészít minket az érettségire. Néhány napon korrep előtt Jungkooknak edzés van, nekem pedig fotózás. Teljesen be van táblázva az egész hetünk, és éppen ezért hétvégén olyan sokat alszunk, amíg azt nem érezzük hogy kipihentük magunkat.

Folytattuk a fotózást és mivel a jeges víznek hála kicsit felébredtem, sikerült állva maradnom és pózolnom is hogy készülhessen néhány normális kép is.

- Figyelj, szerintem mára ennyi elég lesz. Menj haza és pihend ki magad, úgyis készült elég jó kép. - veregeti meg a vállam Nam, majd kedvesen rám mosolyog, amit viszonzok, majd elköszönök és húzok is ki. Ma Kooknak nincs edzése de azt mondta megvár amíg végzek, szóval siettem, hisz egy órát így is várt rám. Ahogy leértem az aulába az egyik asztalnál ott ült a jóképű szerelmem, mellette két lánnyal. Harin észre vett és csápolni kezdett, amit látva Kook is felém fordult, és olyan szerelmesen mosolyodott el hogy bele remegett a térdem is. Igaz hogy egész nap minden órán egymás mellett ültünk, valahogy mégis most olyan mintha ezer éve nem találkoztunk volna, és eszméletlenül hiányzott. Oda sétáltam, ledobtam a táskát a vállamról, addigra ő felállt és kitárta a karját. A mellkasába nyomtam az arcom, és szorosan átöleltem a karcsú derekát. Mélyen magamba szívtam az otthon illatát, majd felemeltem a fejem, és csücsörítettem egy pusziért. Jungkook kuncogott majd lehajolt és egy olyan isteni finom csókot nyomott a számra, hogy az izmos karjai közé olvadtam, és kirázott a hideg is.

- Szia kedvesem. Hiányoztam? - vigyorog pimaszkodva, mire megharapom a kő kemény mellizmát. - Hé! - nevetgél, miközben adok egy engesztelő gyógypuszit a bibijére.

- Annyira édesek vagytok hogy meghalok! - ordítja Harin a levegőbe markolászva, elmélyített, erőszakosnak tűnő hangon, mire felnevetünk. Nagyon kedvelem ezt a lányt!

- Ja, mindjárt szivárványt öklendezek - forgatja a szemét Bora Kook háta mögött. Pardon?

- Taaaeee! - lop el Harin a szerelmem karjai közül, és a kezem fogva kezd ugrándozni - Arra gondoltunk, hogy elmehetnénk így négyesben fagyizni egyet! - vigyorog, nekem pedig felcsillannak a szemeim, és Jungkookra kapom a fejem, aki édesen elneveti magát.

- Nem is kérdés, igaz szerelmem? - vigyorog.

- Mire várunk még? Indulás! - kapom fel a táskám, és időt sem hagyva a többieknek ragadom meg Jungkook kezét, és húzom is ki a suliból. Hirtelen nem is tudtam, mit jelent a fáradtság.

Pár percre volt a sulitól egy jó hírnevű cukrászda, így oda vittek minket a lányok. Volt még egy utolsó szabad asztal a teraszon, így arra rögtön le is csaptunk.