Prológus

2.4K 94 31
                                    

Vannak napok, amikor úgy érzem, enyém a világ

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Vannak napok, amikor úgy érzem, enyém a világ. Fiatal vagyok, sikeres és önálló.

De az esetek többségében ez csak a látszat. Az igazságot nem mutatom ki, hiszen akkor még többen fognak boxzsáknak használni, mint eddig.

Mindig is én voltam a duci lány, akit lehetett cikizni. Akinek kényelmetlen volt beülni a hintába, csúszdába.

Kamaszként azonban megismertem egy fiút. Azt hittem igazán, őszintén szeret, de tévedtem. Meg akarta mondani, mit hordjak, kivel barátkozzak, milyen sminket viseljek. Én ezeket hagytam, mert azt hittem, ez a törődés jele, pedig csak a birtoklásé volt.

Hűtlen volt, de én újra és újra megbocsátottam neki, mert sírva bizonygatta, mennyire bánja.

Elnéztem neki, mikor annyira szorította a karom, hogy véraláfutásos lett, hiszen ismét bevetette a krokodilkönnyeket.

Most már tudom, hogy az volt. De akkor, egy önbizalomhiányos lánynak ez nem tűnt fel. Annyit láttam, hogy miattam sír, annyira bánja a tetteit. Hittem, hogy szeret. De csak a játékszere voltam.

Sok embert mart el mellőlem, de egyet nem tudott. Charlotte Di Pietro volt az, aki minden hülyeségem elnézte, minden sírásom végighallgatta.

Egy bántalmazó kapcsolat nem mindig a rosszat mutatja, ez egy ciklus. Van, amikor a csillagokat is lehozza érted, te vagy a bántalmazód világának a közepe. Aztán jön a rossz időszak, amikor véres rongyként kezel, és a poklot járatja meg veled.

Charlotte a legjobbkor időzített, mikor elkezdte felnyitni a szemem, mert akkor épp az utóbbi fázisban volt a kapcsolatunk. Nem bírtam leülni, olyan durván közösült velem. Erőszak volt.

Rengeteg idő volt, mire legalább a feldolgozás elindult bennem, de még mindig nem értem el oda, hogy azt mondhassam, rendben vagyok.

Talán soha nem is leszek...

A testemen, lelkemen és az elmémben is viselem azoknak az éveknek a nyomát.

Nem látom magam szépnek, kívánatosnak. Egy lelki roncs lettem, aki nem hiszi el, hogy szerethető.

A külvilágnak azt mutatom, hogy minden rendben van és boldog vagyok.

Senki nem tud a bennem tomboló viharról, sem a dobozba elrejtett pengéről.

Elfogadtam a tényt, miszerint egyedül fogom leélni az életem. Nem akarok ismét olyan kapcsolatba kerülni, mint Édesanyám. Nem vagyok hajlandó ismét áldozattá válni! Ezt a sorsot pedig nem adom tovább egy gyereknek.

Inkább legyek egyedül, de biztonságban, mintsem kapcsolatban, de rettegve.

Instagram: ellanna_wattpad
Tiktok: ellanna3

8 hosszú év...
Ennyi ideje nem vagy mellettem, csak fentről figyelsz.
Igen megnéztem a filmünket, és igen azt a nevet adtam a főszereplőmnek ami miatt "te egy külföldi pasit akartál fogni magadnak,hogy így hívhasd a lányod."
Anno gyerekkorunkban mindig azt mondtad mikor olvastad a szedett-vedett történeteimet, hogy te vagy a legnagyobb rajongóm. Pedig én voltam a tied és maradok is. Ezt pedig azért pötyögöm ide,mert tudom mennyire utáltad a megjegyzéseket a blogokon is 😂
Én gyógyulok ezzel a történettel, előtted pedig tisztelgek vele...
Szeretlek F🖤

Pajzs mögöttWhere stories live. Discover now