"Nem látom magam szépnek, kívánatosnak. Egy lelki roncs lettem, aki nem hiszi el, hogy szerethető."
- Desiree Dumarché -
"Mindössze két dolgot akarok az élettől, szeretni és szeretve lenni. De sajnos úgy tűnik, nekem ez nem adatik meg."
- Charles Le...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Apa leszek.
Apa leszek.
Apa leszek.
Egész éjjel ez zakatolt az agyamban, hogy lesz egy kis aprócska ember, akiért felelősséggel tartozom, aki az én vérem. Mindig is családcentrikus ember voltam, a férfiak körében talán jobban is, mint az átlag. A tudat azonban, hogy a barátnőm méhében, ott van a gyerekem egy pillanatra megijesztett, aztán átvette a helyét az öröm, de közben egy részem mardosta a szomorúság.
Szerettem volna felhívni az édesapámat, hogy velem örüljön és tanácsokkal lásson el, de nem tehetem. A mai napig, minden telefonomban el van mentve a száma, hiába tudom, hogy nem elérhető, valamiért mégis megnyugtat a tudat, hogy a névjegyzékemben ott szerepel.
Desiree átadott egy rendes ultrahang képet is, ahol megmutatta azt az aprócska pontot, ami a kisbabánk. Desiree azt mondja nem nagyobb, mint egy szezámmag, és mégis a leghatalmasabb szeretetet érzem iránta. Az orvos visszarendelte öt hét múlvára, amikor már látszódni fog a baba. Szerencsére akkor nem lesz versenyem és eltudom kísérni az orvoshoz.
Kissé kótyagosan léptem fel a színpadra, hogy interjút készítsenek velem, a mosolyt egyszerűen nem tudtam levakarni az arcomról, amit az engem kérdező nő is észrevett.
-Charles, ha jól tudom a barátnőd ezúttal is elkísért. Miatta van ez a nagy mosoly, vagy bizakodsz a hétvégét illetően?
-Igen ott van - mutattam nevetve a lányra, aki épp egy kisgyereknek bohóckodott. - Ahogy nézem épp elromlott.
Desiree erre felém kapta a fejét, és nyelvet nyújtott.
-Viszont a válaszom is-is. Persze reálisan látom a helyzetünket, de ez a pálya remélhetőleg jobban fekszik az idei autónknak, én pedig mindent megteszek, hogy a legjobbat hozzam ki ebből a futamból.
-Mivel ez a kis beszélgetés arra szolgál, hogy jobban megismerjünk, szeretném ha megnéznénk együtt egy kis bejátszást.
Oldalra nézve megláttam, hogy Desiree műsorából ragadták ki azt a pillanatot mikor csúfos kudarcot vallottam a főzés terén. Mikor a forró fazékra markoltam hangosan felszisszentem az emlékre és Desiree-t néztem, aki mosolyogva figyelte a szerencsétlenkedésem.
-Tehetséges vagy a versenyzésben, a zenélésben, de úgy tűnik a konyhában kicsit… hogy mondjam elveszettnek tűnsz.
-Valóban, én nem tudok főzni. Sőt a háztartási gépekkel is meggyűlik a bajom, de igyekszem minden hiányosságom pótolni és tanulni, kivenni a részem a házimunkából. Nem, nem besegíteni, mert a mellettem lévő nő nem egy takarító, hanem a társam. Őszintén szólva a kedvenc programjaim közé tartozikl, mikor valami borzalmas retro mixre rendbe szedjük a lakást és csinálunk egy finom ebédet. Mióta elköltöztem a szülői házből, először tudom azt szívből kimondani,hogy haza megyek - vallottam be, miközben vállat vontam.
-Tehát, ha vége a versenyzői karrierednek nem csapsz fel séfnek.
-Semmiképp, azt meghagyom Yuki-nak - nevettem.
-Neked van már valami terved azokra az időkre?
-Szeretnék fiatalokat támogatni, ahogy már most is teszel a saját gokart csapatommal, minden bizonnyal a zene is nagyobb szerepet kap majd az életemben. Őszinte leszek egyelőre a jelenre koncentrálok és, hogy a lehető legjobb teljesítményt nyújtsam mind a csapatom, mint a rajongóim számára. Sajnos nem olyan rég gyarapodott azon szeretteim listája, akik fentről figyelnek és szeretnék számukra is bizonyítani, és méltó emléket állítani nekik. Sokan mondják, hogy a modern Forma1 túl biztonságossá lett téve, hát láthatjuk, hogy ez nem így van, így tényleg minden percet ki kell élvezni, ami megadatik ebben az életben.
-Megfordult a fejedben, hogy nem hosszabbítod meg a szerződésed?
-Nem. Mindannyian tudjuk mit vállalunk, mikor belekezdünk ebbe a sportba. Néha még viccelődünk is, hogy milyen menő lenne, ha elneveznének rólunk egy kanyart, vagy pályát, de azt hiszem ez egy frusztráció levezetés inkább. Sokunknak már családja van, feleségük és gyerekeik, akik hazavárják, de nem tudunk felhagyni ezzel a szenvedéllyel.
-Ne haragudj, amiért közbe vágok, de megcsapta a fülem, hogy többes számban beszéltél a családról. Talán úton van a trónörökös?
Gratulálok Charles…
-Ha aktuális lesz, mindenki megtudja - mosolyogtam.
Desiree szemébe ugyanazt a büszkeséget láttam, amit én is éreztem.
Az Il Predestinato név mellett, sokan a Ferrari hercegének is hívnak, így a gyerekem valóban egy kis trónörökös lesz. Én pedig mindent megteszek, hogy büszke lehessen az apjára, ahogy én is az vagyok az enyémre.
-Mit gondolsz, Max Verstappen-t gyengítette az, hogy ő lett Bella Gasly gyámja?
-Épp ellenkezőleg, azt látom, sőt látjuk rajta mindannyian, hogy ez csak jobban feltüzelte őt. Bella mindannyiunknak fontos, de Max igazán igyekszik betölteni azt az űrt, amit Pierre hagyott a kislány életében, nem elvéve a helyét. Ez egy nehéz egyensúly, de remekül csinálja, ha pedig segítségre lenne szükségük egy egész rajtrács áll ugrásra készen, élükön velem.
-Nagyon szépen köszönöm, hogy elvállaltad ezt a beszélgetést, és sok sikert a versenyre!
-Köszönöm!
Amint letettem a mikrofont és elindultam a színpadról, a nézők azonnal megrohamoztak aláírásért és fotóért, sokan pedig mikor látták, hogy hozzám nem tudnak elérni Desiree felé vették az irányt, de Andrea és Joris rögtön elkísérték a lányt egy védett területre, így nyugodt szívvel teljesítettem a feladatomat.
Ha valaki kárt tett volna a családomban, az már nem látta volna a versenyt…
