"Nem látom magam szépnek, kívánatosnak. Egy lelki roncs lettem, aki nem hiszi el, hogy szerethető."
- Desiree Dumarché -
"Mindössze két dolgot akarok az élettől, szeretni és szeretve lenni. De sajnos úgy tűnik, nekem ez nem adatik meg."
- Charles Le...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
A kanapén ülve teljesen elfeledkeztem arról, hogy kamerák vesznek. Desiree teljes lénye magával ragadott és elvarázsolt.
Egyáltalán nem éreztem úgy, hogy csak a műsor miatt kedves velem. Azt éreztette, hogy tényleg érdeklem őt, ezt pedig eddigi életemben talán még soha nem tapasztaltam.
-Na és mondd csak Desiree, voltál már futamon?
-Sajnálom, de nem- temette a kezébe az arcát, majd az ujjai közül kukucskált.
-Az, hogy lehet?
-Nem igazán bírom a sebességet. Még csak nézni sem.
-Komolyan?
-Olyan, mintha egy mázsás súly nehezedne a mellkasomra és nem kapok levegőt. Vannak rossz élményeim az autókkal, szóval maradok a sebességkorlátoknál. Maradjon köztünk, de van egy pár fóbiám.
-Például?
-Lássuk csak, nem bírom a bezártságot, se a mély vizeket és félek a bogaraktól. Hogy csak néhanyat említsek. Te félsz valamitől?
-Hogy egyedül halok meg.
A lány szeme egy pillanatra kikerekedett, majd kedves mosollyal megszorította az alkarom.
Nem mondott semmit, de a szeme mindent elárult.
Ő ebbe beletörődött és ez megrémisztett. Az eddigi élet, ami a tekintetében csillogott, egy csapásra eltűnt.
Rájöttem, hogy egy tökélyre fejlesztett álarcot viselt mostanáig, nekem pedig célom lett mögé látni.
-Jól tudom, hogy zongorázol?
-Igen.
-Játszanál nekem valamit?
-Persze, nagyon szívesen.
A szeme rögtön felcsillant és elindult egy szekrényhez. Azonnal utána siettem, hogy ne ő cipelje a szintetizátort. Meglepetésemre pontosan olyan volt, amit magammal szoktam vinni néhány versenyhétvégére. Sejtettem, hogy ez egy komoly anyagi befektetésű műsor, de nem számítottam rá, hogy ilyen minőségi hangszert szereznek be.
Miután összeállítottam az eszközt, odavittem elé két széket. Desiree mosolyogva ült le mellém és látszott rajta, hogy izgatott. Egy pillanatig gondolkodtam, hogy mit játszak, végül egy igazi filmklasszikusra esett a választásom.
Egymás után ütöttem le a billentyűket, amitől egyből egy másik világban találtam magam. A testem könnyebb lett, az elmémet csak a dal töltötte ki, minden más pedig megszűnt létezni.
Amikor játszom, úgy érzem, hiába vagyok egyedül, a zene nem hagy magamra. Ott lesz nekem mindig, minden pillanatban, mikor szükségem van rá.
Miután az utolsó hangot is leütöttem, az ölembe ejtettem a kezem és Desiree szemébe néztem. A tekintete tele volt érzelmekkel.
