"Nem látom magam szépnek, kívánatosnak. Egy lelki roncs lettem, aki nem hiszi el, hogy szerethető."
- Desiree Dumarché -
"Mindössze két dolgot akarok az élettől, szeretni és szeretve lenni. De sajnos úgy tűnik, nekem ez nem adatik meg."
- Charles Le...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Szeretem Charles-t elkísérni a versenyeire, izgalmas látni a világ egyik legismertebb és legelitebb sportjának a kulisszatitkait, de a legjobb, hogy támogathatom azt a férfit, akit szeretek. Az utolsó simításokat végeztem a kinézetemen, miközben Charles már indulásra készen állt, hogy vacsorázni menjünk a családjával. Végigvezettem a kezem az új ruhámon, aminek az elején volz egy nagyobb vágás, így viszonylag sokat mutatott a lábaimból. Halvány mosollyal álltam meg előtte, ő pedig az ajkát simogatva mért végig.
-Gondolom arra nincs időnk, hogy a földön is megnézzem - sóhajtott.
-Vacsi után lehet róla szó - nevettem.
Ahogy felállt a kanapéról összekulcsolta a kezünket és egy hosszú csókot nyomott a homlokomra. Kéz a kézben mentünk a lifthez, ahol a falnak dőlve járatta végig rajtam a tekintetét.
-Tudod melyik a kedvenc kiegészítőm? - mosolyogtam rá.
-Nem melyik? - nézett a szemembe kíváncsian
-A tekinteted. Azt hiszem, kifejezetten jól áll rajtam.
Nevetve lépett elém és a tarkómra téve a kezét megcsókolt. A többiek már az étteremben vártak minket, a hangos asztaltársaságot, pedig hamar megtaláltuk.
-Szerinted Arthur lesz valaha normális?
-Nem, de őt így szeretjük - vontam vállat. - Sziasztok!
Charlotte úgy pattant fel, mintha ezer éve találkoztunk volna és ölelt magához szorosan.
-Elhoztad, amit kértem? - súgtam
-Persze, leadtam a recepción.
Mosolyogva húzódtam el tőle és helyet foglaltam Charles mellett. A keze azonnal a combomra simult és apró köröket kezdett rajzolni rá.
Lorenzo felemelte az asztalon lévő üveg bort és tölteni szeretett volna nekem, de a pohár szájára tettem a kezem.
-Most nem kérek, köszönöm!
-Igen, én se iszom, azt beszéltük száraz hónapot tartunk - nyúlt a vizes kancsóért Charlotte.
-Ez nem is rossz ötlet, csatlakozom - mondta Arthur, de azzal a lendülettel bele is kortyolt az előtte lévő borba. - Ez mit is takar pontosan?
-Hogy pont azt nem csinálod, amit az előbb - nevetett Charles. - Semmi alkohol Öcsi.
-Oh… Hát akkor holnap kezdem - vont vállat.
Nevetve ráztam a fejem. Kezdem megszokni, hogy Arthur nem, hogy nem a legélesebb kés, ő egyenesen egy kanál, és imádom érte.
A vacsoránk szokás szerint nagyon jó hangulatban telt. Az én családomban soha nem volt ilyen igazán jó közös időtöltés, mindig ott lógott a levegőben a feszültség, és a ki nem mondott dolgok. Nem ültünk össze csak úgy, én Charles mellett tapasztaltam meg milyen is a család. Pascal legalább hetente egyszer felhívott megkérdezni hogy vagyok, és őszintén kíváncsi a válaszra, nem csak üres érdeklődés. A saját anyámmal nem beszéltem azóta a vacsora óta, egyszerűen nem kerestük a másikat.
