"Nem látom magam szépnek, kívánatosnak. Egy lelki roncs lettem, aki nem hiszi el, hogy szerethető."
- Desiree Dumarché -
"Mindössze két dolgot akarok az élettől, szeretni és szeretve lenni. De sajnos úgy tűnik, nekem ez nem adatik meg."
- Charles Le...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Desiree eleinte még erősen kapaszkodott a biztonsági övbe, de fokozatosan engedett a szorításán, ahogy egyre jobban biztonságban érezte magát.
Bár a csönd se volt kínos kettőnk közt, inkább békésnek mondanám, nem bírtam abbahagyni a beszédet. Mindent, ami csak az eszembe jutott, elmeséltem neki, néhány kamaszkori élményt, vagy a testvéreimmel folytatott kis csatározásainkat.
A jókedvem viszont kezdett alábbhagyni, ahogy közelítettünk a lakásom felé. Direkt a hosszabb utat választottam, de még az is rövidnek tűnt. Mikor leparkoltam, egy sóhaj hagyta el a számat.
-Megjöttünk.
-Nem tűnsz boldognak tőle.
Mert szörnyen magányos vagyok…
-Mert jó veled beszélgetni - mosolyogtam rá.
-Nekem is. Mintha minden gondom, bajom egyszerűen…
-Megszűnne létezni - fejeztem be helyette a mondatot.
-Úgy valahogy.
-Holnapután be kell mennem a gyárba, de ha gondolod, holnap megtarthatnánk a filmezős napot.
Basszus, ugye nem érzi nagyon nyomulósnak?
-Itt nálad?
-Ha kényelmetlen, akkor én is mehetek hozzád. Vagy, ha nem akarod, akkor nyugodtan mondd meg, nem fogok megharagudni!
-Nem, nagyon jól hangzik.
-Délelőtt amúgy is van egy kis dolgom a városban, ha elküldöd a címet, akkor megyek én.
-Rendben.
Közelebb hajoltam hozzá és nyomtam egy apró puszit az arcára.
-Vigyázz az úton, Desiree!
Bár csak az utcai lámpák világítottak, egészen biztos vagyok benne, hogy egy halvány pír jelent meg az arcán.
-Jó éjszakát, Charles!
Összeszorított fogakkal szálltam ki a kocsiból, hogy felmenjek az üres lakásba. Nem normális, ha valaki gyomorgörccsel megy haza. Az otthon a biztonságot kell jelentse, a békét, a nyugalmat. Mégis, ahogy elfordítom a kulcsot a zárban, úgy érzem, egy pillanatra eltűnik belőlem az élet.
Nem tudom, hogy ezt az érzést egy teljes körű felújítás és átalakítás felül tudja-e írni, vagy egyszerűbb lenne eladni és tiszta lappal indítani.
Amilyen gyorsan csak tudtam lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni, hogy minél előbb reggel legyen és ki tudjak szabadulni innen.
Legnagyobb szerencsémre az agyam, mintha boldogságot keresett volna, álmomban felidézte a stúdióban történteket. Mondjuk lehetséges, hogy hozzásegített a póló is, amit előszeretettel használok pizsamának az utóbbi pár napban.
