"Nem látom magam szépnek, kívánatosnak. Egy lelki roncs lettem, aki nem hiszi el, hogy szerethető."
- Desiree Dumarché -
"Mindössze két dolgot akarok az élettől, szeretni és szeretve lenni. De sajnos úgy tűnik, nekem ez nem adatik meg."
- Charles Le...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
A poszt pontosan akkorát robbant, mint ahogy azt sejteni lehetett. Minden sajtóorgánum lehozta, hogy a Ferrari csillaga ismét szerelmes, az Instagram fiókom felrobbant, a kép alatt több ezer komment gyűlt össze.
Bár tisztában vagyok vele, hogy nem szabad elolvasni, ugyan ki az akinek van annyi önuralma, hogy ezt a szabályt, valóban be is tartja?
Kihasználva az alkalmat, hogy Charles elment futni, végig is olvastam a poszt alatt lévő kommenteket.
“Végignéztem a nő képeit,hát…😂”
“Szeretnék olyan erős lenni, mint a csaj cipőinek a sarka”
“Charlotte után ez? Mi történt Charles-sal, elment az esze?”
“Értem én, hogy nem a külső a lényeg, na de ennyire?”
Bár akadtak köztük kedves, támogató hozzászólások is, nem könnyítettek a lelkemen.
A telefonom az ágy sarkába hajítottam, majd a térdeimet felhúzva öleltem át magam.
Hosszú percekig csak bámultam magam elé, miközben a múltban hallott bántások sora is végigjátszott bennem.
A külvilág felé tökéletes álcát fejlesztettem ki, ahogy azt mutatom mennyire magabiztos és boldog vagyok, hogy szeretek az lenni, aki. Néha valóban így is érzem, de még mindig több az, mikor bizonytalan és elégedetlen vagyok magammal
-Nem bírom!
A fürdőbe rohantam, ahol a gyógyszeres neszeszerem tartalmát a pultra borítottam, majd felemeltem az aprócska dobozt, amit csak remélni tudtam, hogy nem vettem ki.
Az ajkamba harapva néztem a kezemben tartott tárgyat, majd a tükörre emeltem a tekintetem.
-Csak még egyszer, utoljára…
Levettem magamról Charles pólóját, amit pizsamának neveztem ki, és beálltam a zuhanyzóba.
A vizet megnyitva szedtem ki a dobozból a pengét.
Összeszorított szemmel kezdtem a combom felé vezetni a kezem.
-Nagyon tudsz időzíteni Kicsim, pont… - nyitott be Charles vigyorogva, de mikor meglátott elkomorult az arca.
Szégyenkezve kaptam el róla a tekintetem, és elkezdtem felkészíteni magam a veszekedésre.
Teljesen felöltözve lépett be mellém a zuhanyba, majd a két karját nyújtotta felém.
-Tessék!
-Mit művelsz? - suttogtam magam elé, miközben lassan ránéztem.
-Mikor azt mondom, el akarom venni a fájdalmad, komolyan gondolom. Szóval itt vagyok.
-Ne legyél hülye, soha nem bántanálak - ráztam a fejem.
-Akkor magadat miért? Kérlek, add azt ide nekem!
Óvatosan, a felém nyújtott tenyerébe helyeztem a pengét. Nyomott egy csókot a homlokomra és kilépve a zuhanyból a szemetesbe dobta azt. Mikor visszaállt elém erősen magához szorított, az ajkait a homlokomhoz nyomva.
-Soha többet ne tégy ilyet! Hallod Desiree? Hívj fel, írj bármikor, amikor ez akárcsak egy pillanatra is megfordul a fejedben beszélj velem! Segítek leküzdeni, esküszöm! Amint haza megyünk felkeressük a legjobb szakembert és elkezdünk dolgozni ezen. Rendben?
Bólogatva bújtam még jobban az ölelésébe.
-Miért akartad ezt tenni? Mi történt?
-Csak hülye voltam.
-Tudnom kell, mi váltotta ki. Én csináltam valamit?
-Nem. Én csak… elolvastam a kommenteket. Tudom, hogy nem szabadott volna, de nem bírtam ki. Bocsáss meg! - néztem a szemébe.
-Nem kellett volna kitennem azt a rohadt képet - morogta és egy újabb csókot nyomott a homlokomra. - Kicsim, ez egy betegség, amivel meg kell birkóznod. Ha engeded, akkor segítek benne, de erősnek és kitartónak kell lenned, ehhez pedig muszáj szakembert fogadnunk.
-Egyedül nem fog menni.
-Milyen szerencse, hogy nem vagy egyedül - mosolyodott el halványan.
A ruha, amiben futni volt elázott a víztől, ezért teljesen rátapadt. Megfogtam a pólója alját és segítettem kibújni belőle, hogy végre le tudjon zuhanyozni.
-Itt maradsz velem? Csak tusolunk ígérem.
Válasz helyett csak egy gyors puszit nyomtam a szájára. Míg levette magáról a maradék ruhát, nyomtam a kezembe a tusfürdőjéből. Finoman átmasszíroztam a bőrét, és bár mosolygott, a szeme aggódva méregetett.
-Mikor ejtetted az elsőt? - kérdezte.
-Lehetne, hogy ezt otthon beszéljük meg?
Beleegyezően bólintott, hogy elfogadja a kérésem. Nagyon szeretem benne, hogy semmit nem erőltet rám, enged a saját tempómban megnyílni, ezzel elérve, hogy teljesen nyugodtan meséljek el neki mindent.
Miután végeztünk fürdőruhába bújtunk, és kifeküdtünk a medence mellett található nyugágyra. Charles maga elé húzott, így a mellkasának dőlve figyeltem az előttünk elterülő tengert.
Kaptam egy, puszit a vállamra, majd a telefonját elővéve elkezdte átpörgetni a komment szekciót. Éreztem, ahogy fokozatosan feszülnek meg az izmai, ahogy az engem ócsároló véleményeket olvasta.
-Kincsem, ezek csak féltékenyek.
-Az eszem tudja, hogy nem lenne szabad velük foglalkozni.
-Akkor?
-Én nem úgy gondolok rád, mint Forma1-es versenyzőre, és azt hiszem nem gondoltam bele, hogy nők milliói akarnak veled lenni?
Gyengéden maga felé fordította az arcom, miközben halvány mosollyal megcirógatta a bőröm.
-Miért akarnék millió lánnyal beszélni, mikor van egy, aki milliókat ér? Repetázzunk a tükör előtt?
-Nem kell - ráztam a fejem mosolyogva. - Csak tarts így, ahogy most.
A mellkasának döntöttem az arcom, és ahogy a fülem a bőréhez tapadt, hallottam milyen sebesen dobogott a szíve. Az állam alá helyezve az ujját biccentette fel a fejem, hogy egy édes csókot lophasson.
-Hogy is van az a dalszöveg? - mormogta a fülembe. - Nem tudják, milyen különleges vagy. Nem tudják, mit tettél a szívemmel.
A bennem élő tini lány sikítva ugrált örömében, hogy a szeretett fiú a legkedvesebb zenéjéből idézett neki…
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
