2. Fejezet

572 14 0
                                    


Péntek hajnali 2 óra van. A repülőnk reggel 6-kor indul, Bell-lel megbeszéltük, hogy mindenki otthon alszik mert ha együtt aludtunk volna akkor biztos nem lett volna rendes alvás. Bár igy is alig tudtam aludni, nem vagyok feldobva, hogy foci meccset kell néznem, élőben a sok ember között, de azért mégis izgultam.

Taxi dudálására már fogtam is a bőröndömet elbúcsúztam anyától és már indultam is. 10 perc után már Bell-nél is voltam, felmentem segíteni lehozni a cuccát és már száguldtunk is a reptér felé.

Becsekkoltunk gyorsan és leültünk egy korai kávéra. -El sem hiszem, hogy ez tényleg megtörténik-mondta Bell izgatottan.

-Én sem fogtam fel, hogy mire vállalkoztam-ütöttem bele a vállába.

-Nem tudom hányszor köszönjem még meg, tudom, hogy utálod a focit, de egy esélyt adhatnál...Lehet mire haza jövünk jobban fogod szeretni mint én.

-Kétlem, de érted bármit-ittam bele a kávémba.

Érdekesnek találtam, hogy nem jött rá Bell, hogy ez nem csak a meccsről szól, hanem, hogy kicsit kimozduljunk a megszokott világunkból. A táblán láttuk, hogy megkezdődött a beszállás szóval kifizettük a kávét és rohantunk.

Szerencsére a gépen az ablak mellé szolt a jegyem, Bellé pedig mellém. Elfoglaltuk a helyünket  és kezdődhetett a kettő és fél órás utunk. Én olvastam ameddig Bell aludt majd én is elaludtam.

A bemondóra keltem fel, kérték, hogy kapcsoljuk be öveinket. A leszállás könnyen ment szerencsére. Kicsekkoltunk és jött is értünk egy kocsi. Vasárnap lesz a meccs és utána a második vasárnap indulunk haza. Lesz időnk még kicsit körül nézni is és kikapcsolódni.

Megérkeztünk a szállásunkra ami persze nem 5 csillagos szálloda, de nagyon közel van a stadionhoz. Lepakoltunk és úgy döntöttünk, hogy elmegyünk valami étterembe kajálni.

Találtunk is egy eldugott helyen lévő pizzázót, mivel nagy tömeg volt mindenhol kicsit nyugodtabb helyre szerettünk volna menni.

Itt is azért eléggé sokan voltak, de pont volt egy kétszemélyes hely az egyik sarokban. Kikértük a rendelésünket, én narancslevet sonkás-kukoricás pizzával Bell pedig colat hawaii pizzával.

-Sosem értettem, hogyan tudod megenni azt-fintorogtam.

-Sajnálom, hogy nem tudod mi a jó, elmegyünk pisilni mielőtt még megjön a rendelés?

-Igen, persze menjünk nekem is kell-fogtam meg a táskámat.

Ahhoz képest, hogy mekkora étterem férfi és női wc-ből is csak egy-egy volt. Egy hosszú folyosó végén volt mindkettő. Bell ment elsőnek hiszen ő ment elől a folyosó pedig nagyon szűk volt.

Fogadunk? /Jude BellinghamWhere stories live. Discover now