Fogadunk? /Jude Bellingham

12. Fejezet

Rátette oldalról mindkettő kezét a csípőmre és felakart állítani. De nem engedtem neki így megfordultam felé és a mellkasára raktam a tenyeremet.

-Nem éri meg és köszönöm szépen-nyugtattam meg ő pedig hátra dőlt.

Nem tudom miért maradtam az ölében, de ő sem mondta azt, hogy mostmár mehetek szóval hallgattam, hogy éppen az egyik Barcas játékost beszélik ki.

Egy idő után már megfájdult a hátam szóval elkezdtem mozogni. Jude keze még mindig a derekamon volt és egyszer csak azt éreztem meg, hogy elkezd hátrafele húzni.

-Kényelmesebb így, nem?-kérdezte tőlem a fülembe suttogva. Na és drága Laura hasában elkezdtek a pillangók repdesni.

Nem válaszoltam rá hisz nem is tudtam. A kezeit átkulcsolta a hasam előtt és lerakta rá az összekulcsolt kezét.

Nem akartam bevallani magamnak, de hatalmas biztonságot éreztem az erős karja között.

Nem tudtam mennyi idő telhetett el, de arra lettem figyelmes, hogy csukódnak le a szemeim.

Jude is észre vette, megsimogatta a karomat és a fülemhez hajolt.

-Szeretnél menni?

-Nem lenne nagy probléma?

-Nem, dehogyis. Én is fáradt vagyok már. Keresd meg Bellt és szólj neki, hogy haza viszlek titeket.

Bólogattam és meg is indultam Bell keresésére. Jóval kevesebben voltak mint mikor utoljára jártam itt.

Bellt és Vinit csókolózva találtam a folyosó eldugottabb részébe.

-Bocsi a zavarásért, de Bell ideje indulnunk-mondtam neki de helyette Vini válaszolt.

-Laura ne aggódj haza fogom juttatni Bellt csak had maradjon még. Tessék itt a kocsikulcs-adta oda a kezembe-gondolom Jude visz haza.

Bellre néztem akiből sugárzott a boldogság. Annyira örültem neki, de már újra félek, hogy megint összetörik a szívét.

-Köszönöm-köszöntem meg a kulcsot-Ha megbántod velem gyűlik meg a bajod-hozzátettem és Vini csak bólogatott.

Jude már az autónál várt. Oda dobtam neki a kulcsot és kinyitotta. Mellé ültem az anyósülésre mert elég fura lett volna ha hátra ülök.

Egész úton a tájat néztem. Már csak percekre lehettünk a szállástól mikor Jude a jobb kezét a combomra rakta.

-Remélem jól érezted magadat még így is-mosolygott.

-Igen, nagyon kényelmes volt az öled.

És ennyi is volt a beszélgetés. Megérkeztünk, de valamiért nem bírtam kiszállni az autóból.

Jude felé fordultam hírtelen, de ő már eleve engem nézett. Elpirultam és hirtelen felindulásból megszólaltam.

-Nincsen kedved bejönni egy kicsit?