Fogadunk? /Jude Bellingham

13. Fejezet

Így történ az, hogy Judedal a kanapén ültünk focit nézve mert eszébe jutott, hogy van egy meccs amit megnézne.

Nem nagyon beszélgettünk, de nem kínos csend volt. Inkább olyan hangulatos.

Én törökülésben ültem betakarózva Jude pedig széttett lábbal mint mindig. A térdem rajta volt a combján, de nem úgy tűnt mint aki bánja. És ebben az volt a legfurább, hogy én sem bántam.

Vége lett a meccsnek amit úgy tudtam meg, hogy Jude lekapcsolta a tévét ezzel megszüntetve a világosságot hiszen a szemeim már csukva voltak.

-Azt hiszem mennem kéne-szólalt meg halkan és felém fordult.

Én nem szólaltam meg mert nem akartam, hogy elmenjen, de tudtam, hogy itt az ideje.

Hirtelen felállt, benyúlt a lábam és a fejem alá és felemelt. Bement a szobába és lerakott az ágyra.

-Jóéjszakát Laura.

-Várj-mondtam kicsit magasabb hangon-Nem maradnál ameddig el nem alszom?

Nem válaszolt rá csak beült mellém az ágyba és megengedte, hogy az ölébe feküdjek. Egyszer csak megszólalt én pedig már félálomba voltam.

-Tudod, első pillanattól megtetszettél mikor kimondtad a véleményedet és még a szemembe is belemondtad. Igaz nem tudtad ki vagyok, de szerintem ez még jobb is volt így. Örülök, hogy úgy alakult, hogy Vininek bejön Bell mert így megtudtam ki is vagy valójában. És valamiért kezdem azt érezni te is megkedveltél, nincsen igazam?

-Egyáltalán nincsen igazad, teljes szívemből utállak-suttogtam mosolyogva-esély sincs arra, hogy megkedveljelek.

-Igazán?

-Igazán.

-Fogadjunk?

-Fogadjunk.

És így lett abból, hogy Jude ölében aludtam el.