Fogadunk? /Jude Bellingham

5. Fejezet

Jude-dal ha nem milliószor akkor egyszer sem néztünk össze. Tudom, hogy leszóltam, de akkor is baszki jól néz ki.

Ezt már tegnap is tudtam, de ahogyan most nézem egyszerűen még jobban ez bizonyosodik be.

Bell hozzám se szólt annyira bámulta a focistákat. Néha még esküszöm nyálcsíkot is láttam a szája szélén.

Mikor végeztek a bemelegítéssel és jöttek vissza felé a pályáról Jude Vini mellett sétált aki amikor mellettünk sétált el feldobott egy mezt.

Nem az ő neve volt rajta hanem Bellingham név díszelgett. Na még mit nem majd ez azt hiszi, hogy én ezt felveszem-gondoltam magamban.

-Laura nem lehetsz ekkora hülye!-ostorozott Bell-ez egy jel, azt akarja, hogy az ő mezét viseld.

-Bell bármit szívesebben hordanék mint az ő mezét, még egy használt szemeteszsákot is.

Bell feladta a próbálkozást, tudta jól, hogy felesleges ezen veszekedni. Kevés idő múlva ujra kijöttek a focisták. Nem is kerestem a szememmel Judeot, látni se akartam.

A mezt amit kaptam elakarták tőlem kérni a felettünk ülök mivel látták, hogy egyáltalán nem hatott meg, hogy megkaptam.

De valamiért nem adtam nekik oda, én sem tudom mi ütött belém, csak fogtam a kezemben és bámultam előre.

Olyan gyorsan eltelt az idő, hogy már csak a sípszóra lettem figyelmes, szóval elkezdődött a meccs.

Bell egész végig ugrált, üvöltözött, hogy éppen ki mit csináljon és a másik csapatból éppen ki bassza meg magát.

A meccs első 15 percét végig uralta a Barca és ennek meg is lett a gyümölcse. Az egyik csávó (igen így jegyzem meg az embereket) gólt rúgott a Real kapujába.

Hatalmas volt a stadionban az öröm mivel legtöbben az ellenfélnek szurkoltak. A szemeimmel egyből Judeot kerestem, bár nem értettem miért.

Meg is találtam a pálya közepén ahogyan a füvet bámulja. Látszott rajta, hogy nagyon megviselte és ez tovább is így folytatódott.

Az első félidőnek úgy lett vége, hogy végig a Barca volt fölényben. Mikor megfújták a sípot, hogy vége az első 45 percnek a focisták elindultak befelé az öltöző felé.

Jude szemeit kerestem de nem kellett sokat mert egyből össze néztünk. Szomorúnak látszott, de az egész csapat az volt.

Nem tudom mi ütött belém de elfordulás helyett inkább küldtem felé egy bátorító mosolyt, mire ő is elmosolyodott.

-Ezt láttam ám-szólt be nekem Bell miközben próbálta felkelteni Vini érdeklődését azzal, hogy üvöltötte a nevét.

Szokásukhoz híven megint együtt sétáltak és mikor mellénk értek Vini vissza integetett Bellnek.

-Én is láttam ezt-löktem meg miközben elkezdtek folyni a könnyei.