Fogadunk? /Jude Bellingham

10. Fejezet

Levegőt is alig kaptam mivel szoknya volt rajtam szóval Jude keze a csupasz lábamon volt.

Jude legalább 5 percig beszélt telefonon és mindvégig ott tartotta a kezét.

Párszor mutatóujjat megmozdította mintha simogatni akarna, de aztán abba hagyta.

Végül Vinire nézett és annyit kérdezett, hogy:

-Ma este ünneplő parti?

Vini elkezdett bólogatni és utána Bellre nézett, akinek már az asztalon fogta a kezét.

-Ugye ti is jöttök?

Bell egyből rávágta, hogy igen én viszont a fejemet ráztam. Kérdően néztek rám mindhárman.

-Fáj a fejem és nem is éreznem magamat jól annyi ember között. De Bell menj csak ha van bármi szóljatok!

-Szó sem lehet róla-szorította meg a térdem Jude-szeretném ha te is ott lennél és megismernéd a csapattársaimat. Van nálam gyógyszer és bármikor szólhatsz haza viszlek.

Mindvégig a szemembe nézett és a vége felé feljebb emelte a kezét így már a szoknyámon volt viszont a combomon és annak is a belső részén.

Nem azért nem válaszoltam mert nem tudtam eldönteni, hogy menni akarok-e hanem mert a keze a combomon volt.

Lenéztem a kezére és mikor vissza néztem ő még a kezét nézte a lábamon. Aztán vissza a szemembe és megszorította megint biztatás gyanánt.

Bellre néztem aki biztatóan mosolygott. Megint itt van neki egy lehetőség és én akarom elcseszni neki azért mert nem tudok kiigazodni magamon.

-Egy kevés idő nem árt, de Bellingham nem ihatsz semennyit sem és amikor mondom akkor megyünk haza.

-Igenis, értettem-felelte Jude és felállt, hogy induljunk.

A combomon a keze helye egyből elkezdett fázni és hiányzott is, hogy ott tartsa.

Megbeszéltük, hogy haza dobnak minket, hogy össze tudjunk készülődni, de csak 1 órát adtak ami Bellnél elég necces lehet.

45 perc múlva dudáltak szóval felkellett hívnunk őket mert milyen már, hogy az autóban váratjuk őket.

Bell behívta Vinit a fürdőbe elvileg segíteni a ruháját felvenni, de nem vagyok kiváncsi rá mi történik éppen.

-Figyelj Laura-szólalt meg Jude amíg én a nyakláncomat próbáltam feltenni-tudom, hogy ezt még az elején kellett volna mondanom, de nem vágom, hogy mi van közöttünk-állt be mögém segíteni felrakni a nyakláncot.

-Szóval?-kíváncsiskodtam.

-A csapattársaimban teljesen megbízok viszont lesznek ott mások is akikben nem. Annyit szeretnék csak kérni, hogy vigyázz magadra és ha bármi van gyere oda hozzám vagy szólj bármelyik focistának, tudnak rólad, tudják, hogy velem vagy, de akkor sem szeretném meglátni, hogy más hozzád nyúl.