Kalandos estéjük után jobbnak tűnt, ha mihamarabb távoznak. Nem nagyon beszéltek másnak az élményeikről, maguk között is ritkán diskuráltak a történtekről. Miért is? Valahol legbelül mindkettőjük a maga magyarázatát sulykolta, így nem volt szükség összetenni a szétesett kockákat egy egész képpé. Damian bár halálra rémült azon az estén, mégis mikor másnap felszállt a vonatra, kielégültség ragadta magával. Úgy vélte, hogy most már nyugodt a lelke, látta és felfogta, hogy nem csupán elméjének játéka volt Esteban. Valóban feltűnt a múlt árnyékából. Él és virul! Mekkora teher esett le a szívéről ezzel a furcsa élménnyel.
Bona nem tudott mit szólni a történtekhez. Lélegzete is elakadt valahányszor felidézte magában, mégis palástolta az érzelmeit és méltósággal azt tettette, hogy semmi sem történt azon az éjjelen.
Az útjuk hazafelé kiváltképpen csendesre sikeredett. Egy fülkében utaztak, de mélyen hallgattak egymás mellett. Még mindig nem halkult el közöttük az a vita, amit a múltkor a váratlan eseménysorozat félbeszakított. Gyerekesen duzzogtak továbbra is.
Hazaérkezésükre kivirult Tonbergraoux. A fák vadul ontották magukból a virágillatot. Minden utcát vastagon borítottak a szirmok, a keskeny sikátorokat ismételten fénycsíkok ragyogták be. Gyönyörű színei vonzották a turistákat, az éttermek sorjában nyíltak meg, egyre több busz járt fel a kisvárosba, megkezdődött a pezsgő nyári élet. Az ott élők is kimozdultak ódon házaikból és élvezték a városban tomboló vidámságot.
Nem messze a házuktól nyílt egy fogadó, az ablakában hatalmas lejátszó állt, ami egésznap ontotta magából a recsegő dallamokat. Damian morcosan szorította a füleire kezeit, miközben némán követte Bona-t. Mindkettőjük arcán a kialvatlanság és a félelem vert tanyát. Semmihez sem volt igazán kedvük, csupán el akartak vonulni a világ szemei elől és legalább pár órácskára lepihenni.
Nem is cselekedtek másképpen, mikor felértek rögvest a szobáik felé vették az irányt. Csupán arról az aprócska tényezőről feledkeztek meg, hogy Baptiste ideiglenesen hozzájuk költözött. Az élénk barát régóta várta már hazaérkezésüket és lelkesedésének mindenáron teret akart adni. Miután végzett az ingatlanok böngészésével megvárta, hogy Ines és Sophia végezzenek az egyetemen. Aztán eltervezte, hogy együtt bevásárolnak és felmennek meglepni a hazatérőket. A legutolsó tényezőtől minden az ötletei szerint alakult, ám arra nem volt felkészülve, hogy mikor sötétedés után benyitnak a lakásba az még mindig kietlenül és csendesen fogadja őket.
- Ezek meg hol lehetnek? – méltatlankodott Ines, aki két énekóráját is törölte a programért. Sophia otthonosan járt már a lakásban és megérkezésük után rögvest Bona szobája felé indult. Ott résnyire nyitotta az ajtót, majd halovány mosolyt csalt az arcára és halkan megjegyezte:
- Azt hiszem, fárasztó egy út volt!
- Jaj, most feleslegesen jöttünk ide? Így mi lesz a nagy bejelentésünkkel? – nyafogott Ines továbbra is. Sophia értetlenül pislantott kettőjükre:
- Milyen nagy bejelentés? – a kérdésre mindketten kajánul egymásra néztek és kuncogni kezdtek.
- Na, avassatok be engem is! – könyörgött türelmetlenül. Ines arcán látszott, hogy képtelen tartani a száját és szinte kibuggyan ajkai közül az a „nagy" titok. Baptiste sem volt másképpen ezzel, egyszerre jelentették be hírüket:
- Összeházasodunk! – az eseményt úgy harangozták be, mintha már előre eltervezték volna pedig pár nappal ezelőtt egy cafeteria teraszán jutottak erre a döntésre. A kórházban eltöltött hónapokból arra következtettek, hogy ők ketten remekül megértik egymást és bizony egy életen keresztül tudnának osztozni elveiken. Sem Ines családjának, sem egyéb illetékeseknek ezt még nem mondták el, de teljesen komolyan gondolták, hogy a következő szemeszter elején egybekelnek.
DU LIEST GERADE
MINDEN DALLAM AZ OPERAHÁZBA VEZET I. - A Fantom Klaviatúráján
Mystery / Thriller- Hogyan lett egy maffiózó fiából híres zongorista? - Nos, ez egy érdekes történet, igyunk még egy kört a zöld tündérből és elmondom neked.
