Egy hete. Hivatalosan is egy hete, hogy Párizsba érkezett. Damian egyszer sem kereste telefonon, holott ígéreteiben az állt, hogy három naponta ezt meg fogja cselekedni. Nos, ezt az esküt kétszer is elszalasztotta, így Bona szívében nem ápolta semmi tovább a reményt és egyre elkeseredettebb lett. Odahaza, minden erejével azon volt, hogy elhitesse, élete a legkevésbé sem bánatos, minden rendben van és éli a gondtalan fiatalságát. Töretlenül mosolygott, öntötte nővére sebzett szívébe a lelket. Hála a jelenlétének, az idilli mindennapok kezdenek visszatérni a családba és Nina is jobb kedvű, mint érkezése előtt. El akarta hitetni magával, hogy neki valóban nincs oka panaszra, nem él olyan súlyos akadályokkal, mint Damian, nem kell féltenie az életét. Mégis, a szívét ő is darabokban érezte, mert hagyta elragadtatni magát egy olyan érzéssel, ami már elejétől kezdve a szomorúság felé sodorta. Érezte, hogy ideje szakítani gyermeteg rajongásával, önkívületi, indokolatlan szerelmével. Mostantól kezdve, a tanulásnak él és semmiképpen nem szeret bele még egy nagyképű zenészbe, sőt egyetlen zenésszel sem kezd, megbízhatatlanok. Eleve, ez intő példa arra, hogy a művészek hamar kapnak lángra, de az érzelmeik sosem elég tiszták ahhoz, hogy kitartsanak.
Vasárnap reggel volt, az édesanyja templomba ment Nina-val, édesapja sem cselekedett másképpen. Mivel, neki jobban esett egy kis séta, így elvállalta, hogy bevásárol az este esedékes összejövetelre. Nem mindennapi ünnepről volt szó, ugyanis az apja betöltötte az ötvenet. Tiszteletére vacsorát tartanak, amire az egész famíliát szeretettel várják. Közösen készítenek pot au feu-t.
Korán indult, hogy elkerülje a metrón lévő tömeget és időben kiválogathassa a legjobb zöldségeket az Aligre piacon. Tudta, hogy a vásárlásra a délelőtti órák a legalkalmasabbak, hiszen akkor még nincsenek annyira lefosztva a standok. Jól esett neki a szorgoskodás, a nézelődés és a korzózás. Végre, nem érezte magát bezártnak és sanyarúnak. A levegő kellemesen meleg volt, a város pedig igencsak kietlen, hiszen általában, a legtöbben ilyenkor mennek nyaralni. Mint mindig, most is fullasztó volt végigmenni a belváros zsúfoltabb pontjain. Ez volt az egyetlen indok arra, hogy ne szeressen itt élni.
Miután végzett az összetevők beszerzésével, még egyáltalán nem volt kedve hazamenni, így tétlenül lézengett a városban. Egy parkban kötött ki, ujjai már fájtak a szatyrok szorongatásától, a karja is majd leszakadt a kosár súlyától. Beletörődve ereszkedett le egy padra és maga mellé helyezte csomagjait. Feje felett széles lombú fa hajladozott, levelei megvédték a napsugaraktól és enyhítő szellőt fújtak az arcába. Nem messze tőle, egy szökőkút csobogása hallatszott, arrébb egy dombon gyerekek labdáztak, a park pázsitján pedig családok piknikeztek. Szokatlanul csöndes volt minden, ráadásul ez a valószerűtlen béke, ami megült mindent. Akár a vihar előtti csend, vagy ő vált volna túl borúlátóvá?
A levegőben színes lepkék lejtették a táncukat, a felhők hófehéren úszkáltak a kék ég hullámain. Ha felállt a padra, akkor ellátott egészen az Eiffel toronyig, sőt remekül végigvezethette szemeit a város szegletein. Annyira csodásnak, tisztának tűntek az élet részletei, mintha csak csiszolva volnának. Miféle láthatatlan szemüveg az, amit ma reggel az orrára helyeztek? Napokig gubbasztott egymagában, kergetve elvetéltnek hitt boldogságát, ami úgy tűnt, mindig is egyetlen embertől függött. Ám ma, váratlanul kivirult a világ, csábítóan húzza vissza magába és kínálja fel neki ezer új varázsát.
Bona azonban belefáradt abba, hogy elragadja egy újabb hóbort, ami reményeket kelt benne. Külön lakásban él, egyetemre jár, fenn tudja tartani magát, de fejben még mindig ugyanolyan butuska és naiv, mint ezidáig. Változtatnia kell a magatartásán, végre megértette, hogy Damian számára egy átlagos, kicsit sem közeli barát marad, ő pedig emiatt büszke lesz, nem bánatos. Ki is dobált minden régi levelet, ósdi kacatot, ruhát, feljegyzést, amik bármilyen módon is kötődtek volt szenvedélyéhez. A lakást ugyan fenntartja, hogy együtt éljenek, amíg az Akadémia tart, de ha Damian úgy dönt, kiköltözik, nem kap sírógörcsöt. Pontosan, teljesen új korszak érkezik, amiben százszor több megértést, szeretetet, és elismerést nyerhet.
STAI LEGGENDO
MINDEN DALLAM AZ OPERAHÁZBA VEZET I. - A Fantom Klaviatúráján
Mistero / Thriller- Hogyan lett egy maffiózó fiából híres zongorista? - Nos, ez egy érdekes történet, igyunk még egy kört a zöld tündérből és elmondom neked.
