A Tao mestere [SZÜNETEL]

17: Titkos szerelem

A főnix kérdi a varjút;
van-e kedve áldozni,
a szív óhajának eleget tenni?
Választ vár, de nem érti,
hogy választ adni ezt jelenti:
mennyei csapásért fohászkodni.
Mert, ó, a varjúra ezer csapást
mér az ég,
ha anya nem lehet, de mégis azt
játsza; feleség.
Mert, ha egy madár egyszer
megízleli a cseresznyét,
Buddha hiába mondja neki, hogy
szenvedni kötelesség,
férget többé nem kíván.
Rejtett érintések, micsoda varázs!
Patkányhoz méltó csalás.
Nesztelen léptek, micsoda csapás!
Kutyának kínzó vágyakozás.
Egyszerre lángoló s megfagyott
vér az erekben,
nevezzük a nevén;
titkos szerelem.
Ilyet a hagyomány nem ünnepel,
ez az oka, hogy a varjú sosem hál
együtt a főnixszel.

Hszüeszung háromszor is újraolvasta a versikét, nem mintha elsőre nem látta volna a sorok mögött rejlő értelmet. Fanyar mosollyal vette tudomásul az őt ért dorgálás: „Patkányhoz méltó csalás". Hua Hujcsung még csak meg sem próbálta palástolni a sértettségét.

Ám be kellett látnia, hogy minden sor, amit a fivére papírra vetett, a nyers igazsággal bírt, mégsem fájdalomtól terhesen dobbant a szíve hatalmasat a mellkasában, sokkal inkább izgatott türelmetlenséggel. Hisz' a szív nem óhajtott lehetetlent.

Hszüeszung felpattant a helyéről, és azon nyomban Hujcsunghoz indult, ám alig tette ki lábát a dolgozószobájából, a feleségébe botlott bele. Meglepetten, de érezhető siettséggel a hangjában fordult feléje.

- A-Ting, mit tehetek érted? Jobb lenne nem megerőltetni magad! Tudom, milyen törékeny az én kis feleségem.

- Fiam apja, bocsásd meg, ha zavarlak, de úgy hiányoztál, míg távol voltál!

A Hszüeszung ajkain játszó bájmosoly megremegett. Keveset volt távol, sokkalta hamarabb tért haza, mint korábban bármikor, a felesége mégsem szólt ezideáig egy szót se. Férje hazatértekor csak az ajándékokat várta, Hszüeszung pedig minden alkalommal bőkezű volt, hogy A-Ting ne tudjon panaszkodni. Ezúttal is sok becses holmival tért haza, így hát Hszüeszung számára nyilvánvalónak tetszett, hogy felesége aligha emiatt elégedetlen. Innentől pedig rosszat sejtett.

- Boldoggá tesz, ha a korai visszatérésemmel örömet szerezhettem neked. De most pihenj, fáradtnak látszol!

- Meglátogatsz ma az ágyamban?

Hszüeszung szemöldöke, a férfi akarata ellenére is, a magasba szökkent. Még a kevés együttlét során is A-Ting másra sem panaszkodott, csak fájdalomra, és minduntalan sírva fakadt, pedig Hszüeszung igyekezett a legóvatosabban eljárni. Mivel a férj és feleség dolga a legteljesebb mértékben A-Ting ellenére volt, Hszüeszung megígérte, hogy miután a második gyermek megfogan, nem megy többé az ágyába, és ami azt illeti, ez számára is megkönnyebbüléssel szolgált. A kezdetekben még képes volt odaadással viseltetni a felesége iránt, de ahogy telt az idő, megundorodott tőle. De mivel békére vágyott a háznál, nem fogadott ágyasokat, és úgy érezte, ezzel bőven túlteljesített nem pusztán férjként, de férfiként is.

Útjai során, ha a lehetőség úgy hozta, megállt egy bordélyháznál, mert néha úgy érezte, képtelen úrrá lenni a test földi szükségletein, ám mindig nehéz szívvel és furdaló lelkiismerettel távozott, de nem A-Ting miatt. Hua Hujcsung jutott ilyenkor az eszébe, hiába szorongatta a félelem, hogy talán soha többé nem látja viszont. És kevés mentségként szolgált, hogy egyetlen arcra sem emlékezett azok közül, melyek elcsábították egy-egy pásztorórára. Miután a sors új kezdetet engedélyezett a számára Hujcsunggal, hébe-hóba eltöprengett, nem-e minősül hűtlenségnek mindaz, aminek teret adott az életében. Feltételezte, ha megvallaná fivérének a „bűneit", Hua Hujcsung elhinné, hogy egyetlen kicsapongó éjszaka sem jelentett számára semmit, és nem ítélné el érte... de nagyon megbántódna. Ezért hát úgy döntött, hallgat. Ám eszébe sem jutott mással időt eltölteni így, hogy végre visszakapta a barátját, sőt felháborítónak tartotta, hogy A-Ting egyáltalán képes volt felkínálkozni neki.