A Tao mestere [SZÜNETEL]

28: Miből lesz a cserebogár?

- Balgaság azt hinned, hogy itt hagylak ezzel az emberrel!

Hszüeszung csalódott volt és dühös, kevés sikerrel az utóbbit még megpróbálta palástolni. Egészen belenyugodott abba, hogy Hujcsung visszatér vele a Hszia-házba, de most mégis úgy döntött, távol marad egy teljes holdhónapra, vagy ki tudja, mennyi időre? Az is megfordult a fejében, hogy talán sosem kapja vissza.

- Úgy vélem, jót fog tenni ez a kis idő. Ahogy már mondtam, A-Csian, mindennél jobban meg szeretnék neked bocsátani, ez az egy hónap pedig segíthet, hogy kitisztuljon a fejem. Ha ebből a szemszögből nézzük, szerencsésen alakultak a dolgok, és tőled sem azt kérem, hogy maradj távol tőlem, míg tisztára mosom a mesterem nevét. Látogass meg, amikor csak módodban áll, de adj nekem teret is! Muszáj megbékélnem.

Voltaképpen Hszüeszung talált némi megnyugvást a taoista szavaiban, hisz' Hua Hujcsungnak láthatóan nem állt szándékában elhagyni őt, mindössze időt kért, arra volt szüksége. Vagyis, ha Hszüeszungnak tényleg szíve vágya volt visszacsábítani magához a fivérét, a legnagyobb türelmet kellett tanúsítania az irányába.

- Meglehet, szükségtelen újfent emlékeztesselek, de légy nagyon óvatos Vu Pajjal! Nem tudom, milyen megindíttatásból döntötte el, hogy a tanítványává tesz, de ha már elhatározta magát... Nos, nem lesz könnyű fölé kerekedni.

- Nem vágyok fölé kerekedni, pusztán a mesterem becsületét megvédeni.

- És ő mindent el fog követni, hogy elbukj.

Hosszasan egymás szemébe néztek, míg végül Hua Hujcsung megenyhülve mosolyra húzta ajkait, és hogy senki ne lelkében dúló viharral búcsúzzon el a másiktól, lágyan Hszüeszung vállára helyezte tenyerét.

- De nem fogok elbukni.

A fiatalabb megérintette a taoista kezét, gyöngéd határozottsággal fogott a vállát szorító ujjakra.

- Tudom, hogy nem fogsz. Nemsokára visszajövök. Adok neked teret, ahogyan kérted, de nem foglak teljesen magadra hagyni Vu Pajjal és azzal a megátalkodott Li Fanggal. Habár tény, ha Vu mester szavatolta biztonságodat, nem eshet bajod. Én mégsem bíznék a helyedben senkiben, míg itt vagyok.

- Ezzel Dzsin Huangra célzol? – vonta föl a taoista a szemöldökét, és odébb húzódott.

- Csak azt mondom, légy megfontolt és óvatos az elkövetkezendő egy hónapban! Én ismerem ennek a háznak az urát és tudom, mire képes, te viszont, a jóságos lelkeddel, el sem mernéd képzelni.

- Megígérem, hogy elővigyázatos leszek, de nem félek Vu Pajtól.

Hszüeszung bólintott. Nem akarta tovább feszegetni a témát, egyedül arra vágyott, hogy ez az egy hónap mihamarabb véget érjen, és ha Hua Hujcsung azt követően sem kezd tartani Vu Pajtól, Hszüeszung megkönnyebbülhet, ugyanis ez azt jelentené, hogy a taoista nem került elég közel hozzá. No persze, nem mintha Hszüeszung álmatlanul forgolódott volna éjszakánként fogadott atyján gondolkodva, hisz' tudatában volt, hogy Vu mester rokonszenvet táplált iránta, de mégsem ok nélkül tartotta tőle a távolságot.

Meglehet, mégsem vezetne jóra, ha Hszüeszung megpróbálná megóvni fivérét ettől az embertől... A saját tapasztalatai révén kellett látnia, hogy miért célszerű távol tartania magát Vu Pajtól.

- Igazából nem féltelek – halkította le a fiatalabb a hangját. – A palotában is megálltad a helyed, még meg is szöktél. Akkor döbbentem csak rá igazán, milyen erős vagy, mikor ezt elmesélted. – Nem várta meg, hogy Hujcsung reagáljon, mivel csak az érzéseit akarta őszintén kifejteni, nem dicsérgetéssel hatni a másik lelkére. – Sejted, mit akarhat tőled Vu Paj? Feltételezésem szerint kihívást lát az elszántságodban, de emiatt ilyen messzire menne...?