1.Rèsz:London

37 0 0
                                    

A reggeli fèny,szikrázó napsugara tört be az abkalom üvegèn.Felkeltem,ès utoljára körbetekintettem az imádott rózsaszín falú szobámat.Tènyleg imádtam.
De itt kell hagynom.Itt kell hagynom a barátaimat,a szokásaimat,az iskolámat,az eddigi èletemet.
Amikor megtudtam,hogy apa munkahelyet vált ès elköltözünk,először el sem akartam hinni.
De mègis összepakoltam ès pár könnycseppel az arcomon elbúcsúztam.

Az autóban ülve az öcsèm szinte üvölte,bőgött,hogy ő bizony nem akar elmenni.Egyèbkènt Bècsben laktunk egy nagy, gyönyörű családi házban.Aztán most az új otthonunk felè tartottunk Londonba.
Csak a reptèrig autóztunk,ott már fel is szalltunk a szárnyas gèpmadárra.
Mindíg is imádtam repülni,de most inkább nem tettem volna.

Apa mellett ültem,mert anya maradt az öcsèmmel.
Èpp betettem volna a fülhallgatót a fülembe,amikor apa megszólalt.
-Figyelj kicsim..-kezdett bele-tudom mindkettőtöket megviselt,hogy ott kellett hagyni a házat de-itt vágtam a szavába.
-Èrtem apa,nem kell hegyibeszèd.Ne aggódj kiheverjük.London úgyis ezerszer jobb lesz.Remèlem.-fordultam az ablak felè,egy nagy sóhajtás mellett.

Ahogyan a gèpünk landolt,úgy szorult össze a gyomrom is.Leszálltunk majd vettem egy mèly lèlegzetet a friss vagyis,inkább szmogos ès friss Londoni levegőből.

Az új házunk, visszafogott ès nem túl nagy de annál otthonosabb volt.
Kipakoltunk majd bedőltem az új ágyamba.Sok gondolat kavargott bennem.Mindenről,mindenkiről.
Emma a legjobb barátnőm valószínűleg már nem is gondol rám.Cassandra pedig,ezer százalèk,hogy már együtt van Dylennel azzal akivel mindíg shippeltük.
De èn mindenről lemaradtam.
Egy hangos sóhajtással úgy èreztem minden új èrtelmet nyer.
Holnap pedig már kezdem is az új sulit.
A nyelvet pedig csak lènyegèben töröm.

Másnap reggel,nagyon dúrván stresszes voltam.Egy babarószaszín Converse ès fehèr bőbb farmer volt rajtam egy ugyan olyan színű kötött bő pulóverrel mint a Conversem.A hajamban rózsaszín masni volt,számra egy kis szájfènyt kentem.
Remèlem jó benyomást keltek majd.-volt az első gondolatom.

A sulim hatalmas volt.Gyönyörű,hatalmas ès mit ne mondjak szinte fèlelmetesen tekintèlyes.
Jó tanuló voltam,egèsz eddigi iskolás èveim alatt de most mègis rettegek egy tekintèlyesebb suli miatt.
Hogy akarok èn egyáltalán,így Egyetemre menni?
Amint kissè kitisztult a fejem elindultam a hatalmas üveges bejárati ajtó felè.
Egy nagyon tágas aulába èrtem,ami tömve volt emberekkel.
Amint viszont megtettem volna èletem első lèpèsèt a hatalmas helysègben,kapásból futva nekem jött.
valaki.a könyvek hangos puffanással estek a földre velem együtt.
Amint èszbe kaptam,az illető felè vezettem a tekintetem.
Egy barna hajú lány volt,kicsit sötètebb bőrrel mint az enyém,szemèn kör alakú fekete szemüveg csücsült.
-Igazán sajnálom!-kèrt bocsánatot.-Jobban is figyelhettem volna.-emelte rám a szemeit nevetve.
-Semmi baj.-állatam neki segíteni a könyvei összeszedèsèben.
-Új vagy itt?-vonta fel a szemöldökét-Mèg sosem láttalak.
-Igen.Most költöztünk ide.-mosolyogtam rá.
-Egyèbkènt Odette Rowen vagyok.A 11./D osztályból.
-Oh,az èn nevem Celeste Werner .Èn is 11.-es vagyok.-álltam fel èn is.
-Akkor lehet,hogy osztálytársak leszünk.-kúszott ajka hatalmas mosolyra.-Ajajj!Mennem kell.Mèg be kell adnom egy-kèt papírt az igazgatóiba.Majd találkozunk Cels!-sietett el.

Kicsit fura lány volt,de legalább kommunikációs folyamatot lètesítettem egy velem egykorúval,ami nagyon ritka.
Az ajtó előtt vártam,hogy az új osztályfőnököm behívjon.
Nem is kellett sokat várni a kiáltásra.
-Gyere!-hívott be.
Az osztályfőnököm egy alacsony idősebb nő volt Mrs.Feizer.
Kedves,de szigorú hölgynek tűnt első benyomásra is.
-Kèrlek mutatkozz be,kedvesem.-moslygott rám.
-Nos..A nevem Celeste Werner.Bècsből költöztünk ide.-álltam meg itt.
-Köszönjük Celeste kèrlek ülj le egy szabad helyre.
Körbenèztem ès megpillantottam egy szabad helyet.
Amikor viszont leültem a többiek nagyon csúnyán nèztek rám.
-Kezdjük is az órát!-kezdett bele a tanárnőnk.

Az órák hamar elteltek.Szünetben pedig elindultam megkeresni a 11/.D osztálytermèt.Èn a 11./C-be kerültem szóval nem gondoltam,hogy messze kène keresnem.Hamar megtaláltam ès bekukucskáltam az ajtajukon.
Ott ült Odette Rowen a leghátsó padban ès egy romantikus,fantasy regènyt olvasott.Hogy honnan tudom?Mert nekem is az volt a kedvenc regènyem.

Lassan odasètáltam ès közelebb hajoltam hozzá.
-Szia!-köszöntem mire, majdnem eldobta a könyvet.
-Bocsi.Megijesztettelek?-mosolyogtam rá.
-Dehogy!Csak nagyon belemerültem.-nevetett fel majd felállt a helyèről.
Elindultunk a folyosón sètálni...

New Life-In London Where stories live. Discover now