New Life-In London

2.rèsz-A kosárcsapat

„Elindultunk a folyosón sètálni..."
Kicsit megbámultak minket de nem nagyon foglalkoztak velünk.
Beszèlgettünk mindenről is.Megtudtam,hogy van kèt húga ès,hogy az anyukája ovónő ès jóga oktató.Elmesèlte a kedvenc könyveinek tartalmát ès vègül eljutottunk a suli törtènetèhez is.
-De mitől ilyen különleges ez a suli?-kuncogtam egy kicsit.
-Hát,ami azt illeti ez a suli ad otthont,London ès egèsz Anglia egyik legjobb kosárcsapatának.A Blue Falcons-nak.-kezdett bele komolyan.-Ők a legjobbak.Kètsèg kívül.-vörösödött el kissè.
-Ennyire jók lennènek?Bár ismerős a csapat neve.-gondolkodtam el.

Talán apával voltunk règen egy meccsen amikor mèg kicsi voltam.Arra emlèkszem,hogy kèk fekete mezben játszottak ès volt egy hatalmas plüss sólyom kabalájuk.

-A mostani kapitányuk pedig valami zseniális játèkos,ő a legjobb center akit valaha láttam..Ja ès nagyooon jókèpű,meg magas.187 cm.Báár nekem jobban tetszik Tyler az erőcsatáruk.-èlte bele magát Odette az áradozásba.

-Bár tudnám miről beszèlsz..-nevettem fel kínosan.
-Na ide figyelj!-fogta meg a kèt vállam.-Lehet,hogy csak 5 órája ismerjük egymást de ezennel meghívlak a szombat dèlelötti meccsre.Majd mindent elmagyarázok.-nèzett rám szikrázóan meggyőző szemekkel.
-Rendben.De meg kell,kèrdeznem aput.-feleltem,mire hatalmasat bólintott.
-Majd írd meg mit mondott apukád!-Köszönt el,mivel mèg volt egy utolsó órája ami nekem ma elmaradt.

Anyu jött èrtem a suliba.Beszálltam,majd bekötöttem magam.
-Milyen volt az első napod?-kèrdezte anya mosolyogva.
A felhők kint szinte eltakarták a kèk eget.Mivel November vège volt így már Londont beborította a hó.
Szálingóztak ès táncoltak az apró hópelyhek.
-Jó.-zártam le ennyivel.

Hazaèrtünk ès bementünk a lakásba.A szèlfogóban letettem a vastag kabátomat amim olvadtak el az apró hópelyhek.

Megebèdeltünk,ugyanis èn 14:00-ig voltam csak suliban amíg az,öcsèm Johny előbb hazaèrt.Ő 4.osztályos szóval volt köztünk korkülömbsèg.7 èves voltam amikor megszületett boldogító kistestvèrem.

Este,leültünk vacsorázni.
-Apa..-kezdtem bele a mondandómba-szombaton lesz egy kosármeccs amire meghívott az egyik új barátnőm.Esetleg elmehetek?-nèztem rá.
Apa erre elmosolyodott ès kuncogva válaszolt.
-Persze kicsim.Menjetek csak.-Ekkor akaratlanul is elmosolyodtam.
Odette tènyleg kíváncsivá tett.

A harmadik napom az iskolában,pont pèntekre esett.Furcsa mód, nem hètfőn kezdtem.
Odette a suli ajtajánál várt.
Szorosan megöleltem új barátnőmet.
Nálam ez mindíg is szokás volt.
Mivel külön óráink voltak,ezèrt csak szünetben találkoztunk újra.
-Bocsi tegnap elfelejtettem írni.-feleltem kínosan.
-Semmi baj.De mit mondott apud?
-Azt,hogy elmehetek.Sőt mèg örült is neki,hogy kosármeccsre szerenèk menni.
-Komolyan?Az szuper.Akkor majd,mivel a városon belül lesz a meccs ha gondolod sètálhatnánk is.-vetette fel az ötletet.
-Az jó ötlet lenne.Úgy is imádok hóban sètálni.-mosolyogtam rá.
-A rèszleteket meg majd este telefonon leegyeztetjük.Ahj annyira várom!Vègre nem egyedül kell gubbasztanom a kilátón.-kuncogott Odette.
-Így van.Bár èn sosem voltam mèg úgy igazán meccsen.Mármint olyan meccsen amire emlèkszem is.-mondtam.
-Itt a jó alkalom!De szurkolj ám!-intett miközben elindult vissza az osztályába.

Azt hiszem Odette mèg Emmanál is jobb barátnőm lesz..