New Life-In London

9.rèsz-Èrzèsek

-Asher szemszögéből-:

Sosem èreztem semmit,úgy igazán, egy lány iránt sem.
Voltak futó kalandjaim,ès voltak csajaim,de sosem èreztem igazi èrezelmeket egyikük iránt sem.
Mègis egy teljesen,ismeretlen lány kiváltotta belőlem őket.
Nem vagyok szerelmes de be kell vallajam,hiába csak kètszer láttam gyengèd èrezlmek fűznek hozzá.

Ahhoz a tiszta tekintethez.
Amint belèptem az iskola kapuján,minden szem rám szegeződött.
Mivel ezelőtt hèten nem voltam suliban,mivel a sok edzès miatt nagyon komerült voltam,így elèg sok mindenről. lemaradhattam.

Az osztályomba lèpve,leültem a helyemre.A közèpső padsorban az utolsó padba.
Mellettem jobbra Michael ült az egyik kocka,strèber 40 kilós gyerek.
Egyszer csak megszólított.
-Kèpzeld Asher,hogy amikor nem voltál itt,új diák jött az osztályba.-mondta pösze nyáladzós hangján.
-Igazán?-kèrdeztem hisz nem igazán èrdekelt.
-Igenn.Nagyon szèp lány.Csak kicsit olyan fura,hogy mindíg rózsaszínben jön.-röhögött fel.
-Lány..-gondolkodtam el.Az nem lehet,hogy ő nem igaz?
Az már tènyleg maga isten műve lenne nem?
Mikor lettem èn ilyen vallásos egyáltalán..
Ám a hatalmas ès isteni gondolatmenetemet egy ajtó nyitódás törte meg.
Az osztály ajtaján belèpett egy lány.
Nem akármilyen lány.
Ő,az a lány.
Szinte majdnem szikrázott a szeme mikor meglátott,ès ez nem hiszem,hogy jó jel.
-Jó reggelt.-köszöntem rá vidáman.
-R-reggelt.-köszönt vissza dadogva.
-Oh,majd elfelejtettem.Be sem mutatkoztam.A nevem Asher Canfield.-nyújtottam a kezem.

Kèt szemèből,egyèrtelműen kiolvastam azt,hogy „te idióta vagy,mindneki tudja a nevedet" mondatot.
-Celeste Werner.-Válaszolta majd,apró kezèt belecsúsztatta az enyèmbe ès gyengèn megrázta.
Az idilli pillanatunkat a tanár törte meg.
Gyorsan visszafordult a tábla felè.
Egèsz órán elvonta a figyelmem a sok arany hajtincse.
Egyszer csak azon kaptam magam,hogy a ceruzámmal piszkálom őket.

Figyeltem,ahogy megtörik rajtuk az aranyló fèny,ès ahogy lehullanak amikor elengedem őket.
Hirtelen morcos szemekkel hátrafordult.
Arca dühről árulkodott ès meglepettsègről.
-Abba hagynád?-kèrdezte mèzèdes hangon.
Nem válaszoltam.
Úgysem tudtam,volna megállni,hogy ne birizgáljam a haját,így nem akartam hazudni neki.

Szünetben viszont se kèp se hang,kiviharzott az osztályból.
Ennyit arról,hogy meggyőzöm.

-Celeste szemszögéből-:

Hazafelè sètálva,ropogott a hó,a csizmám talpa alatt.Jó ès rossz èrzèsek kerítettek hatalmukba egyszerre.
Jó èrzès volt,hogy vègre van egy igazi legjobb barátnőm.De rossz èrzès volt az,hogy lehet,hogy az a fiú aki mögöttem ül,dús ajkai vannak,szèp szeme,jókèpű,magas,izmos, rövides göndör haja,ès barnás bőre van,szórakozik velem.

Nem akarok beleesni egy ilyen èrzelmi dilemmába,de ha így folytatom nagyon mèlyra fogok zuhanni ebben a szakadèkban a józanèsz ès aközött amit a szívem súg...