New Life-In London

15.rész-Emotions

A kezébe tettem a kezem, a tömegbe húzott, óvatosan, lassan.
-Nem sietünk.-mondta mosolyogva.-Hadd segítsek, hercegnő.-kérte.

Vonakodva bólintottam, Skylar és a barátja odébb az emberek között nevettek és csúszkáltak, Asherre néztem.
-Tényleg szörnyű vagyok.-mondtam halkan, mire az egyik kezével felemelte az állam, így a csokoládébarna csillogó szemeibe néztem.
-Lehet, hogy az vagy, de nem is lehet mindenki mindenben jó.-vont vállat.
-Mondja ezt az aki mindenben jó.-kuncogtam.
-Látod?Újra mosolyogsz.-jegyezte meg, mire elpirultam.

Megint.Megint..miatta mosolyogtam.A fiú miatt akit megkedveltem..
Megfogta a kezemet, a hó szálingózott Londonban, a hideg fények tökéletes karácsonyi hangulatot adtak.Akárcsak egy téli csoda mesében.
Ash óvatosan megforgatott, majdnem elestem, nevettünk.Nevettünk magunkon, és azon hogy Ash mennyire türelmes velem.
Amíg és csak merev lábbal csúszáltam, ő már rég arrébb siklott.Intett nekem.
-Na mi lesz?..-kérdezte nevetve.
-Ne siettess..-kuncogtam.

Nagyjából így telt el a napunk.A szívem borzalmasan hevesen dobogott, az arcom rózsaszín volt, és az érintésétől, még a kesztyűn keresztül is de kirázott a hideg, persze jó értelemben.
Délutánig maradtunk, estem keltem azon a pályán de Ash mindíg ott volt, felsegített és megkérdezte nincs e bajom.
Ez pedig a kételkedéseim ellenére is melengette a kis lelkemet.Minden szava és érintése.

Késő délután értem haza, apa és anya a kanapén ültek és egy klasszikus karácsonyi filmet néztek, az öcsém a szobájában videójátékozott mint mindíg.
Beléptem az ajtón, levettem a havas kissé átázott Conversemet és a kabátomat.

Anya odajött hozzám és átölelt.
-Milyen volt a korizás?-kérdezte mosolyogva.
Apa mögötte állt és felmért engem.Fogalmam sincs mit nézett annyira..
-Jó.-mosolyogtam anyára.
-Voltak fiúk?-tért a lényegre anya, hiszen mindíg ez volt neki a lényeg.
-Igen.-válaszoltam szűkszavúan, miközben átvágtam a nappalin.
-Remélem nem ért hozzád az a „fiú"-jegyezte meg apa.
-Ne aggódj..-mondtam mosolyogva miközben leültem az asztalhoz vacsorázni.-Nem ért hozzám..
-Szerencséje.-vonta fel az állát apa, amin meglepődtem.

Miután megettem a kis spagettimet vacsorára, felmentem az emeletere a szobámba.Beledőltem az ágyba, és beletekeredtem a pink puha pokrócomba.

A gondolataim Ashon jártak.Mindenen ami vele kapcsolatos...És a végső dolog amire rájöttem..Lehetséges hogy tényleg beleszerettem ebbe a fiúba...