New Life-In London

5.rèsz-Ash

Megèrkeztünk a kávèzóhoz amiről,Odette beszèlt.Nagyon hangulatos ès amolyan Old Stylera emlèkeztető bútorokkal ès kiegèszítőkkel volt berendezve.
Leültünk majd rendeltük egy-egy kávèt.
Úgy döntöttünk,hogy előbb megisszuk a kávènkat ès majd csak utána rendelünk ètelt.Kint minden fehèrben úszott ès a boltok karácsonyi kivilágításával volt tele az utca.
Ez volt az igazi karácsonyi hangulat.
Odette is a tájat figyelte miközben tejszínhabos kávèját szürcsölte.
-Nagyon jó ez a nap.-fordult felèm.
-A kínos jelenetemet leszámítva igen.-mordultam fel.
-Hát,de legalább most híres vagy!-mondta kicsit szomorúan.
-Nem akarok az lenni..-hajtottam le a fejem.-Mindíg is èn voltam az a bizonyos rózsaszín lány a padsor legutolsó padjából,akivel senki sem kommunikált.
-Hm èn is valahogy így.-Mosolygott rám.

Egyszer csak meghallottuk az ajtó fölötti csengő csilingelèsèt,ami azt jelezte,hogy vendèg èrkezett.
Akaratlanul is odavezettem a tekintetem,ès nem akartam elhinni amit látok.
Asher Canfiel ès Tyler Sommer lèpett be az ajtón.
Gyorsan elfordultam,hogy esetlegesen se lásson meg.Nem mintha felismerne...
De mègis fèl szemem rajtuk volt.
Tyler levágódott egy helyre amíg Ash letette a kabátját majd ő is leült.
A pincèrnő szinte vèrvörös fejjel vette fel a rendelèsüket.
Igazából ő sem lehetett idősebb mint mi,csak gondolom részmunkaidős állása volt.

Szerencsère Asher háttal ült nekem,így nem kellett látnom az arcát.
Mivel Odette nem vette èszre őket,ezèrt nem is akartam,hogy èszrevegye.
Hisz az egyikünknek se lett volna kellemes èlmèny ha felhívjuk magunkra a figyelmet azzal,hogy összesúgunk vagy valmi.

-Asher szemszögéből-:

Amikor vège lett a meccsnek,ès miután lezuhanyoztunk,Tylerrel elindultunk a városban sètálni.
Nem nagyon szoktunk ilyet csinálni,viszont nekem van egy húgom ès neki is szóval ajándèk hadjáratra indultunk London utcáit róva.

Lassan 11-felè indultunk el ezèrt Tyler feldobta az ötletet,hogy ugorjunk be a Little bear-be ami a húga kedvenc kávèzója ès ahová sokszor elrángatja őt magával.
A hely egèsz szèp volt,csak kicsit lányos.
Amikor belèptünk a kicsi csengő megszólalt az ajtó fejlècèn.
Tyler ledobta magát az egyik helyre,èn pedig folytattam a pèldáját.

-Tudod-e kit látok Rómeó?-húzta veszèlyes mosolyra száját,a legjobb barátom.
-Miről beszèlt?-nèztem rá èrtetlenül.
-Itt van Júlia.-röhögött fel majd mögèm pillantott.
Èn is hirtelen hátranèztem,ès ott volt ugyan az a szőke világosbőrű ègszínkèk szemű,szeplős lány,akit a meccsen láttam.

A meccs nagyon jól ment amikor is egy potyalabda eltalált egy lányt.
Odasiettem a kezèt fájdaló szőkèhez.Mármint csak a kordonon belülről szóltam hozzá.
-Te jó èg!Jól vagy?-kèrdeztem amikor megláttam,hogy az apró vèkony kezèt fájdalja.
Erre ő megfogta a labdát ès egy dadogós „igen" keretèben visszaadta.

A keze az enyèmhez kèpest kicsi volt ès pirosas lila.Látszott rajt,hogy fáj neki de csak piros arccal visszaadta a labdát.
Majd a mellette ülő barnához fordult.
A barna ismerős volt.Eszembe jutott,hogy ő az akivel Tyler annyira jóban volt.Bár nem tudom mi törtènt köztük,hogy nem beszèlnek mostanában.

A szőke lány egyszerűen más volt mint a többiek.
Igazinak tűnt.Minden hátsó szándèk nèlkül nèzett a szemembe.
Az eddigi lányok mindíg valahányszor rájuk nèztem visítottak,összesúgtak vagy èppen odajöttem ès indokolatlanul megfogdosták a bicepszemet.
A szemükben pedig mindíg egy hátsószándèk ült.
A családom gazdag.
Az arcom különösen jókèpű.
A magasságom átlagon felüli.
Jó jákèkos vagyok.
Izmos.

Ezeket tudom magamról,ès emiatt van az,hogy minden lány hamis amikor velem beszèl.Ezeket akarja tőlem.
Tudom.Èrzem.
Mègis ő szinte tartott tőlem.A szőke szeplős lány akinek szèp a tekintete.
Na igen.Ezt elmondtam Tyletnek is.
Mármint,hogy ez megèrintett.Termèszetesen ő,mint mindíg kiforgatta a szavaimat ès annyit vont le belőle,hogy első látásra beleszerettem.
Ami nem igaz ès idegesítő levonás volt egyaránt.Egyszerűen megfogott benne valami.Semmi több...

Hátratekintettem ès ott ült.Tènyleg ő volt az.A lány akinek nem tudom a nevèt.
Semmit sem akarok tőle..csak egyenlőre tudni szeretnèm a nevèt...