New Life-In London

3.rèsz-A meccs

Tegnap este Odettevel megbeszèltük,hogy a suli előtt talalkozunk ugyanis onnan annyira nincs messze a helyszín.
A hajamat kifèsültem ès egy kissè rendezetlen kontyba kötöttem.Egy fekete hosszú szoknya ès egy csíkos pulóver volt rajtam.Egy fekete bakancsot húztam a lábamra ès felvettem a fekete ballon kabátomat.Hideg volt ès esett a hó is,ezèrt egy rózsaszín sálat kötöttem a nyakamba.
Semmi smink csak egy kicsi szájfèny.
Elköszöntem a szükeimtől ès az idegesítő kisöcsèmtől,majd elindultam az üres sulihoz.
Amint odaèrtek Odette már ragyogó szemekkel várt.
Jobban kiöltözött mint èn.Amikor beszèlgettünk a kosarasokról annyit letudtam belőle szűrni,hogy egy bizonyos Tyler tetszik neki közülük.

Ma legalább mindenre fèny derül amit eddig nem èrtettem.
-Szia!-ölelt át.
-Sziaa!Nagyon csinos vagy!Csak nem Tylernek öltöztèl ki?-dícsèrtem meg mire kicsit elpirosodott.
-Szóval tudod.-kuncogott.
-Hát nem volt nehèz rájönni.De,hè!Szerintem biztos van nála esèlyed.Bár nem tudom ki ő..-nevettem fel,miközben sètáltunk.
-Nem hinnèm..de örülnèk ha lenne.-mosolygott rám.

Lassan megpillantottuk a hatalmas csarnokot.
Ekkor összenèztünk ès elmosolyodtunk.
Mivel mindkèt csapat nagyon híres volt,így rengetegen voltak.
Elfoglaltuk a helyünket a lelátón,elèg közel a pályához.
-Innen mindent nagyon jól látunk majd.-mutatott körbe Odette.
-Igen.De majd elmondod ki kicsoda a csapatban?Sajnos nem tudok semmit-vakartam meg a tarkómat.
-Persze.De nemsokára kezdődik a meccs.Ajánlom,hogy szurkolj!-rivallt rám.
-Jó..jó.-bólintottam beletörődően.

Elkezdődött a meccs ès mindkèt fèl játèkosai a pályára lèptek.
Sosem gondoltam volna,hogy eláll a lèlegzetem amikor meglátok egy fiút,de megtörtènt.Amikor a sulink kosárcsapatának kapitánya a pályára lèpett nem kaptam levegőt.
Nagyon magas volt,jókèpű ès izmos.
Mosolygott a szurkolókra.
Barna bőrű volt,bár szerintem fèlvèr.
A haja göndör ès rövidebbre volt vágva,hogy ne zavarja játèk közben,gondolom èn.De így is annyira jó kiállású fiú volt.

-Ő Asher Canfield.Bár mindenki csak Ash-nak hívja.Ő az akiről mesèltem,hogy annyira jó.-mesèlte Odette,majd hirtelen sikítani kezdett a többiekkel együtt.

A pálya felè nèztem amikor megjelentek a többiek is Asher mögött.
-Ő ott Tyler!!-mutatott egy barna hajú jókèpű baljós mosólyú fehèr bőrű fiúra.

Ezután elkezdődött a meccs.
Egyszerűen nem tudtam levenni a szemem Asherről.Sosem voltam szerelmes ès sosem èrdekelt a dolog,de mègis úgy èreztem ha kicsit többet nèznèm a kelletènèl biztos,hogy beleszeretnèk abba az ezer vattos mosolyába.
Viszont nem csak a külleme miatt vèltem èrdekesnek.Nagyon jól játszott.Tènyleg jól.
Bár nekem nincs szemem a sporthoz,főleg a kosárlabdához de akkor is valami elkèpesztő játèkos volt.
-Hè!-kiáltott oda Odette ,mivel hiába ültünk egymás mellett nagyon hangos volt a csarnok.
-Igen?-szóltam vissza neki.
-Asher Canfield tèged nèz.-mondta.
Majd kiugrott a szívem miközben, pályára tekintettem.
De senki sem állt ott.
Èn pedig mèrges szemmel ès vörös fejjel fordultam vissza Odettehez.
Ő nevetett èn pedig szinte ègtem a szègyentől.
Nem voltam mèrges csak kínos volt.
Odette pedig nevetett.
-Ez nem volt szèp.-mondtam neki.
-Igazad van Celeste.De láttam mennyire bámulod ès nem tudtam megállni.-kuncogott.
-Mert annyira jó jáèkos.-mondtam.
-Bizos csak azèrt..-nevetett fel újra.
Èppen fordítottam volna vissza a fejem a pálya felè amikoris..