New Life-In London

14.rèsz-skates

Nagyon rosszul,tudok jègkorizni.Ez tèny.
Mègis ott álltunk 4-en.Èn aki nem tud jègkorizni,Ash aki száz százalèk,hogy profi benne ès Skylar meg az ő baratja.

Mindhárman felvettèk a korijukat csak èn álltam ott kínomban.
Ash felèm fordult.
-Minden oké?-kérdezte mosolyogva.

Szívem szerint azt válaszoltam volna:Kérlek segíts!
De ehelyett csak halványan elmosolyodtam és válaszoltam.
-Aha, persze, megy ez..-motyogtam hamis mosollyal.

Ash felvont szemöldökkel nézett rám, a csokibarna szemeiben huncut fény csillogott ahogyan felém lépett, lenézett rám.
-Rosszul hazudsz Cel.-mondta az ezervattos mosolyával.Felnéztem rá, elpirultam, az arcom rózsaszínebbé vált.
-Lehet..-mondtam halkan.

Ash felvetett, majd letérdelt elém.
-M-mit csinálsz?-kérdeztem zavartan.
-Megigazítom a koridat, tudod, balesetveszély ahogyan felvetted, kislány.-mondta azzal a bizonyos mély tónusú hangjával.
-Köszi..-motyogtam, majd lenéztem a korcsolyákra a lábamon.
Rózsaszínek..

Az ábrándozásból egy kéz zökkentett ki, Ash keze, felém tartotta, az arcán mosoly ült, mosolygó gödröcskékkel, amik megdobogtatták a szívemet.Elfogadtam a kezét, a sajátomat, a kis fehér kesztűmben az övébe csúsztattam, az apró kezem szinte elveszett az övében.

A pálya felé húzott, majd óvatosan a jégre léptünk, vagyis ő, mint aki profi, én pedig mint Bambi a a meséből, elsőre majdnem orra estem, ha nem tartott volna meg Ash két keze.

Hálásan, és elpirulva néztem rá, miért ilyen tökéletes valaki?..-gondoltam.

Skylar felém suhant a jégen, ő is akár egy korcsolya művész, vagy egy műkorcsolyázó, olyan tökéletesen csinálta.

Elmosolyodott, majd rámnézett nevetve.
-Na, jössz új lány?-kérdezte.
-Persze..-motyogtam, akarva akaratlanul is szorosan fogtam Ash kezét.-Bocsi.-néztem fel rá.
-Miért kérsz bocsánatot?-tartott meg, hogy el ne csússzak.-Hm, hercegnő?

Teljesen elpirultam, minek mond ilyeneket?..Teljesen összezavar.Egyszer mint aki flörtölni akar velem, egyszer mint aki csak barátkozni..Nem teljesen, Ashert.

A pálya szélén maradtunk, míg Skylar és a barátja fantaszkus mutatványokat csináltak és el-el botlottak egymásban eközben.Ash mosolyogva figyelte a húgát, felnéztem rá, világos barna bőr, a csokibarna szemek és a göndör rövid haja, amit most a téli sapka alá rejtett, a jóképű arca és a jobb fülében egy apró fülbevaló, ezt eddig észre sem vettem..és azt sem hogy túl sokáig nézem.
Felém fordult.
-Minden oké, Cel?-kérdezte, még mindíg szorosan tartva engem, hogy el ne csússzak.
Melegség áradt szét a testemben és a lelkemben, az érintése olyan biztonságot adó volt, olyan kellemes..
-Nem kell ám miattam itt állnod a szélén..-mondtam egy erőltetett mosollyal.
-Emmiatt aggódsz?-kérdezte, egyszerűen és lazán-Ott maradok ahol akarok maradni, és én most rád akarok figyelni Celeste.-nézett le rám.

Megdobbant a szívem, nagyon, erősen.
Miért mond ilyeneket?..Miért nehezíti meg a dolgom?..Miért kedvelem ennyire?..

-Felkérhetlek egy táncra, királylány?-nyújtotta felém a kezét.
Vonakodva elfogadtam.
-El fogunk esni miattam.-jelententettem ki szégyenlősen.
-És akkor mi van?-nevetett.-Legalább együtt esünk egyet.