New Life-In London

16.rész-Idea

Másnap felkeltem és felvettem a legvastagabb legpuhább kék pulcsimat, és egy egyszerűbb bő trapézos farmert.

Lesiettem a lépcsőn, a kis családom többi tagja már a reggelijét lakmározta, én is leültem az asztalhoz.Anya letett elém egy tál palacsintát, majd ő is leült.
-Hogy aludtál, kicsim?-kérdezte mosolyogva.
-Egész jó..-hazudtam.
Hisz nem sokat aludtam, egész éjszaka a gondolataim nem hagytak nyugodni.
-Apa visz titeket suliba majd.-mondta, majd anya elment dolgozni.

Apa elvitt minket a saját sulinkba, kitett engem, elköszöntem tőle és az öcsémtől is.
-Legyen szép napod!-húzta fel az ablakot apa.

A hó ropogott a cipőm talpa alatt ahogyan felsiettem a lépcsőn, a nagy ajtóig, amin belépve egyből kiszúrtam Odettet aki a szekrénye előtt állt, nekidőlve annak, amikor meglátott elmosolyodott.
-Reggelt.-intett mosolyogva.
-Jó reggelt.-öleltem át.
Visszaölelt majd, elpakoltam én is a szekrényembe.
-Hallottam a tegnapi randidról, csajszi.-kuncogott, mire elpirultam.
-Nem randi volt..-mondtam halkan.
-Tagadd csak.-lökött vállon gyengéden.

Az a néhány tanóra hamar eltelt, Ash ma megint nem volt iskolában..Az ebédszünetben megkerestem Odettet majd együtt mentünk az ebédlőbe, mert ma, kivételesen a suliban ettünk mert voltak külön óráink mindkettőnknek.
Vettünk ebédet, majd leültünk egy szabad asztalhoz.
-Na mesélj.-tért egyből a lényegre a barátnőm.
-Nem is tudom..-mondtam halkan-Nem tudom mit gondoljak Odette.

Sóhajtott majd, rámmosolygott bíztatóan.
-Mondd el mi bánt, hátha tudok segíteni benne.-mondta, az egyik kezét bíztatóan az enyémre tette.
-Hát..azt hiszem szerelmes vagyok.

Odette felvonta a szemöldökét.
-Aha...most arra gondolok amire gondolsz?..-kérdezte.
-Attól függ mire gondolsz.-mondtam az ujjaimat tördelve.
-Asher Canfield.

Két szó.Egy név.-és nyakig elpirultam
-Szóval igen..-jegyezte meg.-Hát..hú..csajszim.Megértelek.-fogta meg a két vállam, az arca elszánt volt.-De ha jól sejtem van valami dilemmád.-nézett a szemembe.
-Nem tudom ő mit érez..nem ismerem annyira jól.-motyogtam.
-Ezen csak úgy segíthetünk ha többet beszélsz vele.Még többet.-vont vállat a barátnőm, majd nekiállt az ebédjének.
-De hogyan?..Őt mindíg egy kör százkilencven centis kosaras srác veszi körül..-sóhajtottam.
-Ez is igaz..-mondta Odette, miközben bekapott egy sültkrumplit.-De a legjobb módja hogy többet beszélhess vele az az hogyha elmegyünk egy meccsére.

Elgondolkodtam, a műanyag villámmal az ebédemet piszkáltam.Vajon Ash örülne ha elmennék?...
-Szerdán lesz egy nagyobb fontosabb meccsük, nemzetközi dolog.Persze ingyen bejuthatunk ha szépen megrebegteted a kis szőke szempilláidat Asher Canfieldre.-mondta el a teljes ötletét Odette.
Megint elpirultam..Majd bólintottam..
-Jó..de meg kell kérdeznem a szüleimet.-álltam fel az asztaltól.
-Majd írj hogy mit mondtak!-integetett Odette, ő még ott maradt enni és beszélgetni, én miután vége lett a pár órának egyből hazamentem.