Vak szerelmem -taekook-

7

Jungkook szemszög

Azt akartam, hogy megvárjon engem ott. Nem igaz, amiket ott mondtam neki. Nem fogom magára hagyni soha. Mégis megtettem. Csak van neki egy meglepetésem, amit... Hallania kell. Nem látnia. Nagyon nagyon hülye voltam akkor, amikor ott hagytam. Nem gondoltam át.

Lehet, elvesztettem őt újból... Amit kurvára nem akarok. Azt... Nem. Vissza akarok menni érte. De nem lehet.

Ugyanis az anyja megtudta azt a műtétet, és... Minden áron meg akarja ölni az orvosokat, ezért... Azt mondtam neki, hogy Tae nem ment bele. Nem akarom, hogy őt is bántsa Lisa. Egyszerűen túl gyáva vagyok vissza menni érte. Nem tudom, mit mondhatnék neki.

Haragszik rám egyáltalán? Biztos. Utál? Persze...

Azóta amióta nincs itt hiány érzetem van, és megint ott vagyok, ahol egy évvel ezelőtt.

De nem tudtam, hogy ő is kínokat él át.

Azóta rendszeresen iszok. Nyilván alkoholt, ami nem a legjobb dolog.

Most is részeg vagyok, és az elmém átvette az irányítást az agyam felett. Nem tudtam gondolkozni rendesen.

Csak egy dolog járt a fejemben:
Menj vissza érte, és tedd magadévá.

Nem gondolkoztam tisztán... Csak annyira emlékszem belőle, hogy beülök az autómba, onnan képszakadás...

Tae szemszög

Itt vagyok, ki tudja mióta a hidegben, és várok. Várok arra, hogy vissza jöjjön. De nem jön. Valószínű nem is fog.

Hirtelen meghallottam egy kiabáló hangot fél méterről, mire össze rezzentem.

-Szia Taehyung! -JUNGKOOK?!! -lenne egy kis mondani valóm! -a testéből áradt az alkohol szag, innen tudtam, hogy részeg. De aztán... Lefogott -ne merj ellenkezni. -suttogta a fülembe, engem pedig ott fogott el a pánik. Ugye ő most nem...?

Erőszakosan tépte le rólam a pulcsimat, és azt éreztem... Szétfagyok. Majd amikor meghallottam, hogy lehúzza a sliccét... Valahogy tudtam már előre is, hogy ez lesz számomra a vég.

-Na, ne sírj. -húzta hátra a fejem kicsit se gyengén. Elkezdtem remegni, de ahogy hallottam nem hatotta meg, ugyanis... Semmi szó nélkül belém hatolt.

Olyat ordítottam, hogy szerintem azt a szomszéd ország is hallotta.

-Halkan, te kurva! -ordított rám, nekem meg ott tört el az a bizonyos mécses. Úgy kezdtem el zokogni, egyszer a fájdalom miatt, egyszer pedig azért, amiket mondott rám közben, mint valami vihar felhő. Nem várt semmit, azonnal elkezdett mozogni, én pedig éreztem, hogy a rég érzett folyadék végig folyik a combomon. Vér.

Semmire nem emlékszem, csak arra, hogy egyre jobban sóhajtozik alattam, és még gyorsabban kezd el mozogni. Az egész életem lepergett előttem öt másodpercben, és a pánikrohamom sem segített egy kicsit sem, ugyanis amiért elkezdtem remegni, és össze vissza mozogni, erősen lefogott, és elkezdte szívni a nyakam. A pánik a fejemben egyre jobban nőtt, és úgy éreztem, végleg lehunyhatom a szemem. Egyszerűen nem bírtam tovább, elájultam.

És nem ébredtem fel...

Jungkook segíts...