Vak szerelmem -taekook-

17

Körülbelül 5 héttel később

-Gukieee~

-Mi az baba? -kérdezi tőlem, közben a nyakamba fúrja a fejét

-Csinálj nekem rántottát... -boci szemekkel elkezdem simogatni a haját, ő pedig elneveti magát

-Jól van. Addig vigyázz Lixre. -utalt a gyerekére, és egy utolsó puszi után elment A KONYHÁBA. Még mindig csupa nagybetűvel

Megnéztem fent, Felix még bőven alszik, gondoltam így 11 óra körül fel kéne kelteni..

-Felix... -cirógattam meg az arcát, de semmi -Felix? -böktem meg óvatosan, mire elkezdte nyitogatni édes kis szemeit, én pedig azonnal megnyugodtam

-Szia Taehyung bácsi.

-Ne hívj bácsinak. Csak egy évvel vagyok fiatalabb mint apád. -mosolyogtam rá

-Oké! És ő hol van?

-Lent csinál nekünk finom kajcsit, addig megkért hogy foglalkozzak veled, úgyhogy -néztem rá -úgyhogy most velem jössz és megtanítalak... Énekelni. Persze ha akarsz

-Tudsz énekelni? -nézett rám csillogó szemekkel

-Tudok. -vettem fel az ölembe, és elvittem átöltözni -tudod én nagyon szeretem apádat... -morgom az orrom alatt

-És azzal mi a baj?

-Ó, drágám. Semmi. -mosolygok rá őszintén

-És apa hogyan rakta beléd a babát? -nézett rám kíváncsian, mire én minden mozgással megálltam... Jungkook. Én ezért meg foglak ölni...

-Khm... Szóval az egy bonyolult történet... Ezt inkább ő elmondja... -ebben a pillanatban lépett be az említett személy, és Felix meg is kérdezte tőle

-Apaaaaaa! Te hogyan raktad Taehyungba a babát? -kérdésére Jungkook döbbenten nézett rá, majd rám

-Nem én mondtam neki! Ő kérdezte!

-És miért nem mondtad el neki?

-Khm.... Mert nem tudom a választ... -pirulva lehajtom a fejem

-Szóval, képzeld el Felix. Apának az isten segített.

-Hogyan? -istenem mi lesz még itt...

-Egy injekcióval.

-Milyennel? -egyre kíváncsibb lesz, és érzem hogy a fejem kezd egyre forrósodni, és már most felgyulladok

-Fehérrel. Ez egy varázslatos injekció ami csak az apáknak van. -fejezte be mondandóját, mire én vállon csaptam

-Jungkook! -szóltam rá zavartan

-Igen? -nézett rám kacéran, és ha lehet ennél is jobban vörösebb lett a fejem

-Miért piros Taehyung feje? Lázas? -kérdésére döbbenten felé fordultam, és elnevettem magam

-Nem, nem vagyok lázas. Ez azért van mert zavarba jöttem. -magyaráztam el neki a dolgokat, miközben háttal Jungkook biztonságot nyújtó ölelésébe bújtam, ő pedig átkarolta a derekamat

-Taehyunie~

-Igen drágám? -néztem a közel 2 éves cukiságra

-Hívhatlak... Apunak? -a kérdésére nem kicsit hatódtam meg. Jungkook gyereke apunak akar hívni? Tényleg? Tényleg megtörténik?

-Persze. -mosolyogva bólintok, és felveszem az ölembe a kis csöppséget, Jungkook pedig a vállamra téve a fejét figyel minket

Felix óvatosan elkezdi piszkálni a szemüvegem, utána a hajam, amit néha erősebben meg is húz.

-Ne csináld ezt mert apunak fáj néha...

-Sajnálom! -nem veszi el a kezét, viszont tovább simogatja a hajam -apának kemény a haja. Neked meg puha. -nézi érdeklődve -ez a varázslók miatt van, ugye?

-Igen... Úgy hívják sampon. -felnevetek, amit Jungkook is követ, Felix pedig még nem érti a vicc lényegét

-Egyébként kész a rántottád. -puszilt a nyakamba, amitől kirázott a hideg

-O-oké... -tovább csókolgatja a nyakam, én próbálom elnyomni a feltörekvő nyögésemet, ezért muszáj leraknom Felixet, mert a gyenge pontomat kínozza -neh a gyerek előtt... -csukom be szenvedve a szemem

-Akkor... -ránéz Felixre -mindjárt jövünk. -rámosolyog, kihúz a szobából és azonnal nekem esik

-Ah Koook.... Legalább jussunk el a hálóig... -próbálom egy kicsit is vissza fogni magam, de nem igen megy

-Nem. Én most a konyhapulton teszlek magamévá. -elkezd nagyon hevesen és indulatosan csókolni, mégis olyan sok szenvedély és szeretet van benne, na meg persze dominancia, hogy ha nem vett volna fel az ölébe, biztos hogy össze estem volna

-De Kookh itt van a gyerek... -válok el tőle pihegve

-Nem érdekel Taehyung, egy hete nem csináltuk és nagyon kívánlak. -tolja neki a csípőjét az enyémek, így érzem tagját az enyémnek nyomódni, és már nem bírom ki hogy ne nyögjek fel -most ki fogod engedni a hangod, nem érdekel mit mondasz, Felix nem hall semmit, minden hangszigetelt. -becsukja a konyha ajtót, és feltesz a pultra

-Kook... Ne ott... -döntöm hátra a fejem, úgy tűnik megjegyezte azt az egy pontot, amivel az őrületbe tud kergetni, a nyakam oldalát... És elkezdte szívni. Persze, mi jobb is lehet annál...

Folyamatosan sóhajtozok, neki pedig egyre nagyobb lesz a vigyora. Aztán minden jól ment, én aktus közben egy olyat sikítottam, mint még soha...Aztán... Aztán bejön Felix...

-Apa miért bántod aput?! -kérdezi ijedten, mire össze rezzenve elváll tőlem, és ránéz Felixre -miért sikított apu?! -kérdezte, és elkezdett könnyezni, amiért ilyen pózban látott minket -ne bántsd! Ne érdemli meg!

-Khm... Felix... Most... Menj ki pár másodpercre, oké? -néztem hátra rá -majd szólok ha bejöhetsz

-Oké. -szomorúan kiment, én pedig olyan gyorsan vertem ki magamnak és Jungkooknak, hogy azt bárki megirigyelné. Majd felöltöztünk

-Felix, gyere vissza. -szóltam ki neki, mire vissza jött

-Apa! Most is fájt apunak amit csináltál! Hallottam! -nézett mérgesen, és könnyesen rá, én pedig leguggoltam hozzá.

-Figyelj, Felix. Apád és én... Az előbb olyat csináltunk, amit csak olyanok csinálnak, akik szeretik egymást. Nem bántott apád engem, azért... Khm szóval azért sikítottam, mert jól esett... És élveztem. Érted? -magyaráztam el neki az egészet vörös pofival

-Szóval... Apa nem is bántott téged?

-Nem. Egyáltalán nem.

Felix ránéz Kookra, majd oda megy hozzá, és megöleli a lábát.

-Azt hittem, hogy bántottad aput...

-Nem bántottam. -guggolt le hozzá, és engem is oda hívtak egy ölelésre.

Úgy néztünk ki, mint egy igazi család, ami később igaz is lett.