Vak szerelmem -taekook-

12

-Hát itt meg mi folyik?! -kérdezte sipákolva Lisa

-Hát itt kedves ribancocskám -kelt fel mosolyogva Jungkook -szeretet.

-Te megcsalsz?!

-Soha nem voltunk együtt. Amúgy meg szerinted nem vettem észre hogy minden egyes kibaszott nap másik fiút hozol haza? -nevetett fel -nem érdekel. Egyedül ő érdekel ott -mutatott rám -én képzeld ismerem őt és egy éve együtt voltunk sőt most is. Csak a sors elvette tőlem de én vissza szereztem magamnak. -húzta ki magát büszkén

-Fiam hogy tehettél ilyet?

-Fiam? -húztam fel az egyik szemöldököm -tudtommal nem vagyok az, hiszen egy éves koromban csak a bíróság döntése volt hogy hozzád kerüljek. Meddig akartad titkolni hogy a szomszédban laknak a szüleim? Szánalmas vagy.

-Rohadj meg Kim Taehyung ott ahol vagy. Ja és neked Jeon Jungkook üzenem hogy sokkal jobbakat hoztam haza nálad. -mutatta a középső ujját.

-Nem érdekel jó? És most húzz innen.

-Pokollá fogom tenni az életeteket. Ezt most mondom. -mondta, azzal elviharzott

-Jó napot! -jött be kedvesen Jennie

-Szia. -mosolyogtam rá én is

-Ő ki? -nézett rám mérgesen Jungkook

-Az egyik ápolónő. Jóba lettem vele -vontam vállat de Jungkook csak idegesen nézegette Jenniet, de egyszer csak megenyhült

-Aha. Értem. -mondta azzal ment volna el, ha nem fogtam volna rá a karjára

-Ne legyél féltékeny kérlek. -hajtottam le a fejem szomorúan

-Csak félek. Imádlak és nem akarom hogy elhagyj valaki más miatt aki jobban tetszik neked.

-Hogy tetszene jobban valaki más amikor te voltál az aki reményt adott az életben? Mond meg nekem hogy lennének képes elhagyni pont téged?

-Nem tudom. De érzek valami rosszat. Valami nagyon rosszat. Hogy valamelyikünk egyszer... Hogy félreértés lesz vagy valami. Nem tudom de szerintem ez nem normális nálam. Lehet érzek valami vihar előtti csendet... És az a gond hogy általában a megérzéseim jók.

Szomorúan hallgattam végig, hogy mindig amikor ilyen volt neki akkor az ugyan úgy, mindig bekövetkezett. Most hogy így mondja, kezdek félni, mert egyre több ilyet sorolt fel.

-Értem. Hát amit tehetünk... Ha ne adj isten ilyen lesz meghallgatlak. -néztem őszintén a szemébe, ő pedig elmosolyodott.

-Én is.

-Khm. Én is itt vagyok nagyon örülök nektek, és nagyon nagyon aranyosak vagytok de Taehyung neked be kéne szedned a gyógyszereidet.-nézett félre kínosan Jennie akiről meg is feledkeztünk. Szegény... Pedig csak egy nyamvadt gyógyszert akart ide adni.

-Oh. Oké. -mondtam, ő pedig oda adta őket, amit be is vettem szép sorjában. Utána pedig kiment.

-Félek. Hogy egyszer felébredek és nem leszel mellettem. Hogy ez az egész csak egy álom volt. Úgy nem akarom. -nyöszörgött nekem -annyira nagyon rosszat érzek. -gördült le egy könnycsepp az arcáról, amit szép szorgosan le is töröltem

-Ne sírj kérlek. -mosolyodtam el halványan -megpróbálok oda figyelni mindenre. De egyébként elmondhatnád hogy pl ez micsoda itt a kezedben...

-Ja. Az a telefonom. -kuncogott fel -nézd. Itt van rengeteg kép. Le tudod fotózni... Bármit. Színesben. Van egy galériád ami ezeket a fotókat megőrzi, és amíg ki nem törlöd őket, vissza tudod nézni. Például... Khm nekem az egész galériám tele van veled. -nézett félre kínosan de mosolyogva

-Nem akarom magamat látni. Még nem.

-Miért?

-Mert úgyis az lesz a tükör másik oldalán amit kedves „anyám” mondott nekem. -mondtam ki olyan gúnnyal a nevét, hogy már röhögni tudtam volna rajta

-Nem az van ott. Egyáltalán nem. Taehyung te gyönyörű vagy. Mint ő -mutatott egy képet egy elég helyes fiúról. (Amúgy csak megsúgom, hogy a képen Taehyung volt😅❤️) -na? Hogy tetszik például ő?

-Nem tudom. Te jobban nézel ki.

-Mondd el az őszinte véleményed róla. Bármit ami eszedbe jut.

És akkor ott elkezdtem áradozni arról amit a képem láttam.

-Na látod. És tudod mi a legjobb?

-Na?

-Hogy te ismered őt.

-Az nem lehet rajtad és két emberen kívül nem ismerek senkit. -néztem rá értetlenül.

-De ismered. -nevetett fel -tényleg ezt gondolod róla?

-Ühüm.

-Hát akkor elmondom neked hogy magadról áradoztál ilyen szépen kedves Taehyung úgyhogy most ne merj semmi rosszat mondani magadról.

-H-hogy ez én vagyok? Mármint ő?! Nem biztos hogy nem. -húztam el a számat és most elszégyelltem magam hogy nem ismertem fel saját valómat.

-Dehogynem. Nézd. -ült mellém rendesen és megnyitotta a galériáját? Gondolom, mert ott voltak ilyen kicsi négyzetek. Amik... Nem voltak fehérek -ez itt mind ugyan az a személy, tehát te. -mutatott rám.

-De nem... Nem vagyok ilyen...

-De, Taehyung te pontosan ilyen gyönyörű vagy. Mint ahogy elmondtad. És nem mondhatod hogy nem.

-Jó. -néztem félre -de te szebb vagy.

-Tudom. Most már hogy te mondod biztosan tudom. -húzta ki magát büszkén, mire elnevettem magam.

Csakhát sajnos Jungkook megérzései jók voltak. Igen, ez a vihar előtti csend volt.