Vak szerelmem -taekook-

14

Külső szemszög

Amióta Jungkook elment Taehyungtól, azóta eltelt három év. Igazából nem is akarta ő ezt... Csak valami kezdett elmúlni neki a kisebb iránt, és félt, ha tovább csinálja ezt, még rosszabb lesz a helyzet. Egyáltalán nem így tervezte neki elmondani, hogy érzései múlnak iránta, mert egyáltalán nem akarta megbántani, és tudta, hogy ezzel teljesen a lelkébe tiport.

Viszont, azóta lett egy gyereke... Ugyan így őt sem akarta, ahogy az anyja sem, így miután megszületett, oda adta Jungkooknak, hogy nevelje fel.  Jungkook nagyon megszerette azóta a kisfiát, viszont egyáltalán nem ért a gyerek neveléshez... És Taehyung is egyre jobban kezd neki hiányozni. Azt hitte, már rég túllélett rajta, de nem. Egyáltalán nem ez volt a helyzet.

Ugyanis, Felix (a fia) folyamatosan kérdezi, hogy hol van az anyukája, és még nincs itt az idő, hogy elmondja neki, valójában édesanyja egy kurva, és igazából véletlen fogant meg. Tehát, az anyja nem akarta megszülni, de mégiscsak egy életről volt szó.

Jungkook azóta a nap óta, mióta elment élete szerelmétől, rájött, hogy óriási hibát vétett, és egy kincset vesztett el. Emiatt is egyre jobban utálta magát.

Amikor Tae elájult, azonnal hívta le az anyját, aki pedig a mentőket. Utána megkérdezték, mi történt, de Jungkook szégyellte elmondani, nem mert a szülők szemébe nézni. Miután Taehyung felébredt, elment.

Azóta nem hallottak semmit egymásról, Jungkooknak másik száma lett, ugyan ez volt Taehyungnál is a helyzet. Sehol nem tudták elérni egymást.

Jungkook szemszög

-Apa nézd! -mutatott vigyorogva az egyik fagyis árusra az én kicsi fiam

-Szeretnél? Dehát te még túl pici vagy hozzá. -guggoltam le elé, és pöcköltem meg az orrát, de elkezdett szaladni nem tudom, merre felé. Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy annál az embernél kötött ki, akit már három éve nem láttam.

Óriásit kellett nyelnem, hiszen láttam Taehyungon, hogy nem érti, miért mutogat rám a csöppség, de aztán lassan elkezdtek felém jönni. Csak természetesen Jungkook, ne pánikolj, ne sírd el magad, amikor ide ér... Erős vagy, el tudod rejteni az érzésied. Na, igen ez tartott addig, amíg ide nem értek hozzám

-Öhm... Szia Jungkook. -köszönt nekem sokkal mélyebb hangon, mint amire emlékszem, és már szerintem ettől elcsöppentem -na és... Hol van az anyukája? -törte meg a kínos csendet, ami közénk állt be egy tíz perce

-H-hát... Neki nincs... De ezt nem előtte kéne. -hajtottam le a fejem

-Akkor én... Megyek is. -fordított hátat. Nem, egy ilyen lehetőséget nem halasztok el... Óvatosan megfogtam a csuklóját, mire meglepődve hátra fordult hozzám -mi az? Jungkook mondtam már, hogy tűnj el az életemből. Nem voltam világos? -rágta a száját idegesen, mégis láttam a szemeiben több dolgot is; csalódottságot, szomorúságot, de a kedvencem mégis a tiszta csillogás volt. Amit én nagyon jól ismerek, és tudom, hogy miért néz így rám.

-Ne menj. Én... Akkor... Hülye voltam Tae, én... Nem tudom. -temettem arcomat két kezembe, és akkor kifújtam az eddig bent tartott levegőmet

-Miért csináltad? -szólalt meg aztán, mert látta, nem tudom hol kezdjek neki

-Appa! -szólalt meg egy idő után az én kis aranyom -ha ismered Tae bácsit, akkor mijért nem jön át hozzánk? Biztos ő is nadon szeretne! -nézett rám csillogó szemekkel, bár láttam rajta, hogy nagyon érzi, hogy feszült a légkör, és sejti, hogy volt valami köztünk