Vak szerelmem -taekook-

10

Jungkook szemszög (miután az orvos telefonált neki)

Azt hiszem, akkor nem lehettem boldogabb. Amikor szóba jött, hogy Taehyung felébred, majd kicsattantam az örömtől.

Komolyan, azonnal mentem ki az utcára, és ugráltam körbe-körbe. Az emberek kicsit sem nézhettek hülyének... Csak fellöktem egy kisgyereket, egy nagypapa elesett miattam, de á, engem nem érdekelt, ugráltam tovább egészen a kórházig. Sőt, még ott is.

-Hol van? -kérdeztem fülig érő mosollyal Dr. Felixet.

-Hát... Fent az első emelete-

-Oké, köszi! -mondtam, majd meg sem várva válaszát, siettem oda. Közben találkoztam Lisával, aki nem tudom, mit keresett ott...

Belépve az ajtón, annyit láttam, hogy Taehyung még mindig alszik, de ez megnyugtatott engem. Vagyis, nem igazán. Kicsit csalódott voltam, hogy nincs még ébren. Azt mondták... Még fél óra.

-Jó napot. -köszörülte meg a torkát egy nővér -szóóóval... Maga az a bizonyos Jeon.

-Ööö... Igen, Jeon Jungkook vagyok... -néztem rá elég furán..

-Khm. Szóval, megkérném, VIGYÁZZON rá, ne erőszakolja meg, ne tegyen rá sértő megjegyzést-

-Álljon meg, kérem. Miért... -aztán beugrott minden -az... Az én voltam?! -keltem ki teljesen magamból, és már az idegeim pattogtak el, hogy hogy voltam képes ilyet tenni az én kedvesemmel.

-Kérem, nyugodjon meg.

-Hogy nyugodjak le?! Hogy?! Amikor én... Én részeg voltam!! Én nem akartam! Soha nem tennék vele olyat! Soha.. -a nővér csak oda jött hozzám, és elkezdett nyugtatni, de semmire nem ment vele.

-Kérlek, most ne erről beszéljünk. Szóval. Meg kérném, hogy legyen itt mellette, amikor felébred, megvolt a szem műtétje, és nem tudni, hogy viseli majd a mellékhatásokat.

-Micsodaaa? -kérdeztem elkerekedett szemmel -azt hogy?

-Nem lehetett tovább húzni, sajnáljuk, hogy nem szóltunk róla. -aztán kiment, én pedig csak néztem magam elé.

Ez így sok. Túl sok.

-Tae? -néztem rá egy pillanatra, amit tényleg annak terveztem, de nem tudtam levenni róla a szemem -gyönyörű vagy, tudod? -húztam óvatos mosolyra a számat, majd mellé ültem a kórházi székre, fejemet az ágyra hajtottam, és megfogtam a kezét. El sem tudom képzelni, milyen szép lehet kék szemekkel. Néztem alvó alakját, és rájöttem, nekem ő jelenti az életet, a nyugalmat, és a menedéket. Szeretem őt, nem is tudom, hogy voltam képes azt tenni vele, szörnyű embernek érzem magam miatta. Szégyenlem magam baromira, és nem tudom, hogy fogok a szemébe nézni ezek után. Szó szerint.

Pár perccel ezelőtt, amikor Lisa itt volt
Taehyung szemszög

Nem tudom miért, de kicsapódott az ajtó, és meghallottam Lisa hangját.

-Hogy voltak képesek megtenni?! Nem egyeztem bele! Tudtommal a nevelő szülője vagyok, és én döntök erről! -rikácsolta... A ribanc, akit már nem nevezek anyámnak.

-Soha nem volt a nevelő szülője! Maga egy senkije Taehyungnak, nincs semmi vérkötelék köztük, nem köti össze őket semmi! Maga csak akarattal vette magához a bíróságon, amikor egy éves volt! -akadt ki teljesen az orvos. A rohadt seggét -az igazi szüleiről nem is tud, hogy léteznek! Nem érdekli komolyan, mi van a "fiával"? -mondta ki gúnyosan a fiával szót. Hát, ezt én is így mondtam volna -majd ha felébred, komolyan mondom, oda vezetem hozzájuk, hogy tessék, itt van! Tudja egyáltalán Taehyung, hogy a szomszédban laknak a szülei?! -hogy mi van?

-Rohadjanak ketté! -fújtatott Lisa, majd kiment. Szuper. Jee, legalább nem kell egész nap a hangját hallgatnom. De ha én oda kerülök, akkor mi lesz Jungkookkal? Hiányozni fogok neki? Akkor már inkább maradok nálunk...

Pár perc múlva meghallottam Jungkook édes hanját, és azt, hogy leül mellém.

-Már csak azt nem tudom, mit keresett itt az a kur.. Akarom mondani Lisa. -kezdte el simogatni kezem, én pedig végre elkezdtem kinyitni a szemeimet.