Vak szerelmem -taekook-

9

Taehyung szemszög

Semmit nem érzékeltem a külvilágból. Tényleg semmit.

Valahogy ébren voltam, de mégsem. Tudtam, hogy mi folyik körülöttem, de valami miatt nem tudtam se megszólalni, se pedig felébredni. Bár, úgyse látnák semmit. Akkor meg mi értelme lenne? Felébredsz azért, hogy tudj beszélni, és érzékeld a körülötted lévő dolgokat? Mint például a szerelmed? Aki amúgy úgysem fog eljönni ide, mert szarik az egészre, de á, hagyjuk...

-Hhh... -jött újból az az idegesítő hang a távolból. Megint az orvos -Yeri, nem gondolod, hogy le kéne kapcsolni? Nem látom sok esélyét, hogy felébred még ma...

-Holnapig húzzuk. Nem engedem el. Nem fogom. -kösz bazdmeg. Legalább valaki figyel rám... -a műtét meg volt, nem lehetett tovább halasztani, túl kockázatos lenne egy hónap múlva. -várj.. Most ő ARRÓL a műtétről beszél?! -elvileg ha holnap felébred, látni is fog. De ... De itt jön a nagy de. Kellene neki valaki, akihez kötődik, és figyel rá... -nem..nem. nem nem és nem. Biztos hogy nem.

-Az sem lenne jó... -ez most elszomorít... Na jó, lehet mégis oké nekem. Adjanak ide bárkit, aki egy random ember, bár Jungkooknak jobban örülnék. Sokkal jobban.

Hirtelen mozdultam meg, ami az orvosokból egy nem túl értelmes sikolyt vezetett ki.

-Még van egy órája. -suttogta a nővér Dr. Felixnek -addig ide kéne hívni szerinted?

-Nem tudom. Féltem. Bár, lehet jobb lenne.

-Na, ez a beszéd! -sikkantotta a nővér boldogan, amitől kiszakadt a dobhártyám. Azt hiszem, elment telefonálni is, mert ajtó csukódást hallottam, majd Felix lépteit.

-Felébredsz. Fel fogsz. És ő is itt lesz neked. Bár, tudom, ő tette... Igazából nem érdekel. Egyedül ő tud lenyugtatni. -hangján hallottam, hogy mosolyog, ami belőlem nem hozott ki semmit.

Aztán valami olyan történt, amire senki sem számított.

Ma még érkezik egy rész, csak délután.😊