Vak szerelmem -taekook-

2

Tae szemszögNem értem, miért akarja Jungkook, hogy egyek? Eddig se ettem semmit, most se fogok. 

 -Köszönöm, elég volt. -álltam most már fel, és vittem volna el a tányéromat, ha- 

 -Nézz a Szemed elé! -hangaúlyozta ki anyám a szemed szót. Ugyanis, direkt kitette a lábát ez a szörnyeteg. És én sikeresen megbotlottam benne -és takaríts fel! -rivallt rám. 

Vállat vonva vettem fel a szilánkokat a földről, és amikor kerestem az utolsó darabot, véletlen megvágta a kezem, és kicsit felszisszentem -balfasz. -röhögött ki anyám. Éreztem, egyre jobban folyik az ujjamból a vér, és egyre jobban fáj. 

 -Taehyung, jól vagy? 

 -Nem tudom. Kis vágás lett... Majd leragasztom. -mondtam olyan nem törődöm stílusban, és tovább szedtem a szilánkokat. 

 -Menj el pihenni, segítek. -jött oda hozzám kedvesen Kook. Nagyon jó, már becézem is?! -ez nem kis vágás, Tae. -emelte meg kezem, én pedig a hirtelen érintésétől össze rezzentem. Most ért először valaki hozzám gyengéden -ezt lekezelem. -húzott maga után, én pedig éreztem, semmi rossz szándéka nincs vele -ülj le, mindjárt jövök. 

 Le is ültem a kanapéra, és vártam. Vártam, hogy vissza jöjjön. De már egy ideje nem jött, én pedig megunva a várakozást, álltam volna fel... 

-Sajnálom Tae, ha megvárattalak. Nem találtam betadint. -mondta szomorkásan, mire muszáj volt elmosolyodnom. 

 -Nem baj. Nekem már épp elég az is, ha valaki törődik velem. -mondtam az utolsó mondatot halkan, de sajnos meghallotta. 

 -És még mennyi törődést fogsz tőlem kapni. Készülj fel. -ült le mellém a kanapéra, és figyelve rám felemelte kezemet -lehet, kicsit csípni fog, de ez csak fertőtlenítő lesz. 

 -Uhum. -bólintottam egy kicsit, és meg is éreztem a folyadékot, ami sebem mélyére furakodott teljesen. Először csípett csak, aztán elmúlt. Majd, egy kis ragtapaszt is kaptam tőle. 

 -Kész van. 

 -Köszönöm. -álltam fel, és hajoltam meg egy kicsit, remélem felé... Majd, elindultam vissza a szobámba, semmit csinálni. 

De Jungkook utánam jött. 

 -Nincs kedved beszélgetni? Tényleg nem szeretnék semmit erőltetni, de kíváncsi vagyok, te milyen... Hogy... Hogy mondjam? Jajj... Szóval, hogy te hogy látod... Ajj ez olyan nehéz úgy, hogy ne bántsalak meg. 

 -Csönd. -nevettem el magam, hiszen nagyon aranyos volt -nyugodtan mondj bármi ilyesmit, hogy pl milyen szemmel látom a világot, nem sértődök meg rajta. 

 -O-oké. -aranyos... Várjunk, ő most dadogott?! Egyem meg. 

 -Kérezz bármit. 

 -Igazából kíváncsi vagyok rád. Az egész életedre. Mit szeretsz, mit nem... Mindent mondj el. 

 -Hát... Ez így nekem nehéz, senki előtt nem nyíltam meg, anya előtt sem. De, megpróbálok a lehető legösszetettebben beszélni magamról. Szóval, mint tudod én Taehyung vagyok. Szeretek zenét hallgatni, már ha megtalálom, hol vannak. Kedvenc stílusom a K-Pop, de bármit meghallgatok igazából. Festeni is megpróbáltam már, szerintem tök izgalmas, hogy nem látod, mit csinálsz, csak csinálod. -mosolyodtam el az emlékekre. 

 -Láttalak már festeni. Elképesztő volt. Szerintem jól csinálod. -mondta, ahogy hallottam mosolyogva -egyszer majd én is kipróbálom, milyen lenne úgy festeni. 

 -Te is szoktál? 

 -Igen. Sokak szépnek találják a műveimet, de nem érnek fel a tiéddel. -bókolt nekem egy kicsit, én meg egy nagyon parányit elpirultam -aranyos vagy. -csipkedte meg az arcomat. Mint egy rossz nagymama... De, ami a következő pillanatban történt, arra nem számítottam...