Visszaérve Clara-t találtam az ágyán sírva.Azonnal eldobtam minden cuccomat és leültem mellé.Kérdezgettem mi a baja,mikor elkezdett levegő után kapkodni,és kinyújtotta lábait,így megláttam a véres testét.A takaró alatta,hamarosan véres lett,Clara pedig már az ájulás szélén volt.Sürgős tempóban futkoráztam a szobában a telefonom után.Végül meg is találtam,és hívtam a mentőket.Azt mondták hamarosan itt lesznek de addig is próbáljam meg ébren tartani.A telefonomat visszadobtam a táskámba,és Clara ágya felé futottam.Az arca elsápadt,és annyra küzdött már a fájdalom ellen,hogy verejtékezni kezdett.
-Kérlek tarts ki!Túl kell élned,érted?Erős vagy Clara,túl fogod élni!-suggaltam neki a nyugtató szavakat.-Mindjárt itt vannak a mentők!-fogtam az egyik pólómat a hasához.Kopogásra lettem figyelmes,és gyorsan felpattantam az ágyról,ajtót nyitva pedig a mentősőkkel találtam szembe magam.-Jöjjenek!-engedtem be őket,és ahogy meglátták Clara-t,két mentős odarohant.Megnézték van-e pulzusa,és többi orvosi dologot,nem igazán értek ezekhez.Majd az egyik felvette az ölébe,és már vitték is le.Mindent bedobáltam a táskámba,és a mentősők után rohantam.Aki vezette a mentőskocsit becsukta a hátsóajtókat,és felém fordult.
-Szeretne jönni?-kérdezte sietősen.Bólintottam,majd beszálltam mellé.Alig vártam,hogy oda érjünk a kórházba.Útközben is csak Clara sikítását lehetett hallani hátulról,és egyre jobban izgultam érte.Mikor odaértünk,jó néhány ember idejött hozzánk,és Clara-t felrakva egy ágyra,elvitték őrült tempóban a műtő felé.Könnybe lábadtak a szemeim Clara élettelen testét látva,és a véres takaró láttán.Erős "de javu" érzés fogott el,miközben néztem hogyan tólják be őt a műtőbe.Halvány emlékeim voltak aznapról,egészen a mai napig.De mára már egyre több emléket sikerült felidéznem.Legfőképpen Harry arcát,ahogy az utolsó pillanatig is szorítja a kezemet,közben pedig könnyek borítják el az arcát.
Észre sem vettem,de könyek százai lepték el az arcomat.Fájdalmas emlékeim felidézése közben leültem egy székre.A táskámból kivettem a telefonomat,amin 3 nem fogadott hívásom volt Dereck-től.Gondolkodtam,hogy talán visszakéne hívnom,de nem hívtam.Nem volt kedvem beszélgetni,inkább elraktam a telefonomat is és letöröltem a könnyeimet.Ez emlékeimről jutott eszembe,hogy mennyi mindent nem tud az életemről Dereck.Egyik kórházba kerülésemről sem tud,nem is sejti.Igaz ezek nem olyan dolgok amik rólam,a személyiségemről szólnak,de hozzám tartoznak az életemhez.Ez olyan,mintha egy részem teljesen titok lenne számára.Az egyetlen aki végig járta velem a poklok poklát,és ott volt velem az Harry.Nem akartam elhinni,hogy ennyi idő után is eszembe tud jutni.De hiányzott,ez az igazság.Hónapokig csak a búcsúzásunk járt a fejemben.De jött Dereck,és ezt egy kis időre el tudtam felejteni.Viszont ezzel a mai estével teljesen olyan mintha minden kezdődne előről.
Arra vártam,hogy egy orvos megkeres,de még egy és fél óra múlva sem történt meg.Így úgy gondoltam elmegyek egy kicsit kiszellőztetni a fejem,és talán jobban leszek.Felvettem a kabátomat,a vállamra akasztottam a táskámat,és a csípős hideg miatt beledugtam kezeimet a kabátom zsebébe.Nagyon sötét volt,de most még ez sem érdekelt,főleg úgy hogy az utcák ki voltak világítva,és szerencsére már éltem itt elég ideje,hogy ezt a környéket ismertem így kevés esélyét láttam annak,hogy eltévedjek.Már egy ideje sétáltam,mikor a hátam mögül egy faág reccsenését hallottam meg.Ösztönösen gyorsabbra vettem a lépteimet,amikor már lépteket is hallottam.Hirtelen megfordult a fejemben,hogy talán...talán a támadóm lehet az,de nem lehetett!Ő börtönben van.Nyugtattam magam.Aztán lelassítottam,mert megszüntek a hangok.Bizonytalanul megálltam,és körbe néztem.Az utcában egyedül én voltam.A hátam mögött senki nem volt,se előttem.De amikor megláttam az út túloldalán egy fekete kabátos Nőt!?,nem tudtam pontosan kivenni a sötétben,de a pánikom így is a húsz szeresére növekedett.Megvártam még bizotsan nem tud a hátam mögé lopózni újból,és akkor elindultam.Találtam egy kávézót ami még fél egykor is nyitva volt,ráadásul elég sok vendéggel együtt.Mielőtt bementem volna még egyszer körbe néztem de nem volt senki aki be is tudott volna követni,így bementem.Egy sarokban lévő asztalhoz ültem.Nem sokára egy pincér jelent meg előttem.
