Az idő 1 körül járhatott,amikor Aubrey körül egy rakás pasi gyülekezett.Ahogy láttam sem Aubrey sem pedig a fiúk nem bánták.Harry-vel még mindig a táncparketten táncoltunk.Anyuék már kicsit elfáradtak,ők többet táncoltak mind mi.A táncparkett mellett volt egy kis bár,ami 11 órától üzemelt.Harry válla fölött átnézve láttam,hogy anyu a bár felé megy.Belesúgtam Harry fülébe,hogy elmegyek valami italért,és csak egy kicsivel később érkeztem oda mint ahogy anya.Először nem is vette észre hogy ott állok mellette,csak a hangom alapján vett észre.
-Kettő martinit!-kiábaltam a kiszolgáló pincérnek a nagy zaj miatt.Anyu rámmosolygott,és elvette az italokat amit rendelt.Leült az egyik bárszékre,és a mellette lévőt is kihúzta,azzal a céllal,hogy üljek le mellé.Eközben én is megkaptam az italokat.
-Mesélj valamit,mi újság veled?-kérdése közben Harry-t nézte.Kuncogni kezdtem.
-Most rám célzol,vagy Harry-re?-pontosan tudtam,hogy kire célzott.
-Ó tudod te azt!Hát Mr. Bongyorkára!-mondta a kelleténél kicsit hangosabban,de nem volt lényeg mert a hangzavarban úgy sem hallotta senki.Hála istennek még Harry sem.A kérdés igazán elgondolkodtatott.Anyu mint mindig most is fején találta a szöget.Hogy könnyebb legyen válaszolni a kérdésre,rá néztem Harry-re,aki éppen apuval beszélgetett,és láthatóan jól elvoltak.
-Mi.....mi...-megdörzsöltem a halántékomat,majd a kisebb fáradságtól leejtettem a kezemet az ölembe.-Csak barátok vagyunk!-néztem a kezemben lévő italra.A Hold fénye az italomba tükröződött.Elmerültem a látványba,oly annyira,hogy olyan volt mintha egy álomba csöppent és volna,és ebben az álomban az italomba tükröződött Dereck alakja.Azonnal kizökkentem a bambulásból,és oda kaptam a fejem,ahol nem sokkal előtte az italom visszatükrözött.Nem volt ott senki,aminek hatására kicsit megnyugodtam.Annyira viszont nem,hogy ezt más ne vette volna észre,és inkább elterelve erről az el nem kezdődött témát,bele ittam az italomba,ami nem mellesleg égette a torkomat,de nem számított.
-Tudod hogy engem nem tudsz átverni?Mond el valójában,hogy mi is történt!-a szemem irányába döntötte a fejét,hogy fel vegye velem a szemkontaktust.Valójában nem kellett sokat győzködnie.Szükségem volt arra,hogy valakivel megbeszéljem.Erre pedig a legalkalmasabb személy az anyukám.
-Nem sokkal később miután Londonba jöttem,Dereck-kel kezdtünk összemelegedni,és megkérdezte,hogy lennék-e a barátnője.Igent mondtam.Ezzel viszont minden megváltozott.Mivel egy-két hónap elteltével megjelent Harry.Összefutottunk.Amint Dereck megtudta,elkezdett féltékenykedni,és akárhányszor azt mondtam nem érek rá,ő azt hitte Harry-vel vagyok.Nem bírta elfogadni,hogy újra kezdtük a barátságunkat.Gondoltam,hogy egyszer be fog ez következni,de ezt Dereck is pontosan tudhatta volna.Aztán amikor kiborultam,szakítottam vele.Aznap Harry elhívott kávézni,először nemet mondtam,de miután Dereck-kel összevesztem,kiborultam és mégis elfogadtam a meghívást.Sokáig dolgoztam,ezért Harry értem jött és inkább elmentünk hozzám.Jól éreztük magunkat és mikor Harry megcsókolt volna,belépett Dereck.Földhöz vágta a kulcsot,amit adtam neki,és elhajtott.-meséltem szomorúan.
-Sajnálom kicsim!-szorosan magához ölelt.
-A legrosszabb az....az-az,hogy........-kezdtem.
-Hogy soha nem szeretted úgy igazán.-és anyu fejezte be.Bólintottam.-Tudod,ha ilyet érzel,akkor bizony meg kell keresned ennek az okát is.Sokszor voltam ilyen helyzetben,és egy idő után rájöttem,hogy soha nem szerettem egyik fiúmat sem igazán,mert csak is apádat kerestem bennük.Ez olyan mint a barátság extrákkal,szex-el vagy anélkül,mindegy az!-anyu mindig tudja,hogyan kell mosolyt csalni az arcomra.Ehhez mindig is értett,de most már egyre jobban csinálja.Nagyon hálás voltam neki.Azt se tudtam,hogy ezt a sok dolgot amit kaptam,hogyan hálájam meg nekik.Egy biztos!Istennek elég nehéz lesz meghalálnom,hogy ilyen szülőkkel áldott meg.Szorosan magamhoz öleltem,mikor a fülembe súgta:
