Sziasztok virágook!
Nagyon-nagyon-nagyon sok késés után most megérkezett a 4.rész.Sácok tudom,hogy úgy tűnik mintha már nem is foglalkoznék a történettel,de valójában nagyon is.Nagyon nagy elnézést szeretnék kérni tőletek a késé miatt,de most új suli meg új tanárok,nagyon sok most a tanulni való is és az a helyzet,hogy még meg kell szoknom a nagy tempót és a sok tanulni valót.De nem akarok nektek szabadkozni,tudjátok milyen nehéz az élet :D Szóval nagyon jó olvasást nektek,pusziii,és remélem tetszeni fog a rész :))
Ismét újabb napra virradtunk,de ez a nap egészen más volt mint a többi.Talán még soha nm ébredtem úgy,hogy bárcsak inkább ezt a napot átugorhatnánk.Hogy is mondjam,a reggelem is ehhez a hangulatomhoz igazodott,ugyanis amikor a tükör elé álltam megijedtem magamtól.Tisztára horror filmbe illően néztem ki.A hajam szó szerint felállt,kiállt,összeállt,a sminkem teljesen el volt mosódva,és a rúzsom.....inkább ne is beszéljünk róla.Mivel nem volt elég lelki erőm helyrehozni mindezt,ezért először főztem magamnak egy kávét,és egy kis reggelit is ettem,de a temetésre gondolva egy falatnál több nem ment le a torkomon.A helyzet az hogy most még a kávé is rosszul esett.
Hosszú időbe telt,de sikerült helyre hoznom az arcomat és a hajamat,igazából egész szép eredmény lett belőle.De ezután jött az amit kihagytam volna.Mindig is szerettem kiválogatni a ruháimat,és szerettem variálni mit is vegyek fel,de most csak egy szimpla fekete ruhát kellett elővennem.Szeretem a feketét,de kicsit sem ilyen alkalmakkor.Valójában talán nem is a feketéről és a temetésről szól az egész idegállapotom,hanem arról,hogy mit fognak szólni Claire szülei.Mi van ha engem fognak hibáztatni?
Na jó,hagyd abba!!
Szólalt meg a fejembe egy kis hang,és mivel igen csak későben voltam nem tudtam önmagam marcangolásával foglalkozni.Szóval,gyorsan felkaptam a ruhát,és egyszer sikeresen szét is szabtam a harisnyámat de nem baj,semmi gond!Ez már amúgy sem én lettem volna,ha nem történik meg.
Tettem fel egy kevés sminket,majd egy kis táskába beleraktam a telefonom és egyéb iratom,és már indultam is.Cyrus útközben hívott,hogy hol a fenébe vagyok már,mire még jobban elkezdtem rohanni,közben még gyors vettem egy virágcsokrot,és pontosan a temetés előtt 10 perccel a helyszínen voltam.Nem voltam büszke magamra,hogy ilyen későn érkeztem barátnőm temetésére,de....hagyjuk nincsen mentségem,elszúrtam.Mielőtt a tömeghez mentem volna,kifújtam magam,és szép kecsesen elindultam.Próbáltam tetetni hogy nem futottam vagy hasonlók,de belül azt éreztem menten meghalok.
Na de csak ezután jött az igazi meglepetés számomra.Először is köszöntem a barátaimnak,és az ölelésükbe bontakozva azonnal elsírtam magam.A hátuk mögött volt a barátnőm koporsója.Félre toltam Cyrus-t és Chris-t,majd a koporsóhoz léptem.A kezemben lévő virágot a koporsóra helyeztem,mely csodaszép fából volt kifaragva,pont olyan volt amilyet megérdemelt,még ha voltak is vele szemben ellenvetéseim.Kár volt azt hinnem,hogy egy drogos,mert egyel talán nem.Egy csupa,szív lélek lány.Ott álltam könnyes szemmel,és csak bambultam amikor valaki megérintette a vállamat.Odakaptam a fejemet,és ott állt mellettem Claire anyja.Tudta mit érzek,tudta mit akartam mondani,és azt is tudta hogy mire van szükségem,és én is tudtam neki mire van szüksége,így szavak nélkül egymás ölelésébe bontakoztunk.Csak pár percig tartott,mert megjött a pap,és Claire anyja beszélni szeretett volna vele.Könnyeimet letöröltem,majd amikor oldalra néztem megpillantottam a napom legnagyobb meglepetését.Harry-t.Ott ült a padon,lefelé szegezett fejjel.Nem láttam jó ötletnek,hogy oda menjek,főleg mert ez nap nem rólunk szól.Ezért csak összehúzott szemöldökkel a barátaimhoz mentem.És miért?Mert fogalmam sem volt mi köze van Claire-hez.
