*David szemszöge*
Mikor Mrs.Anderson felhívott,tudtam,hogy Tara-ról lehet szó.Nagyon reméltem,hogy valami jó hírt közölnek velünk,ahhoz képest amilyet először kaptam.Nem szerettem volna Harry-nek elmondani,sem felidegesíteni,és mivel én magam sem akartam erről hallani így magamban tartottam.Mrs. Anderson az első telefonálásnál közölte velem,hogy Tara meghalt.Meg sem akartam hallani.Egyrészről Harry belerokkanna ha ez megtörténne,másrészről én is,mert nem szeretném úgy látni Harry-t.A legjobb haverom,bármit megtennék érte,olyan mintha a testvérem lenne.
Egészen Londonig meg sem álltunk,Harry végig nyomta a gázt.Meg kell mondjam,ez az eddigi legkomolyabb ügyünk,ilyenben még nem volt részem,és bár Tara-ról volt szó,mégis izgalmasnak találtam,hogy egy ilyenbe lehet részem.A rendőr meló gáz,bármelyik pillanatban egy olyan sérülésed lehet-vagy meglőnek-hogy az halálhoz vezet.De olyan régóta csinálom,hogy megszoktam és most már nem tudnám elképzelni az életem enélkül.Sok mindent köszönhetek ennek a munkának,köztük azt is hogy Harry legjobb haverja lehetek.Ezért is mindenben mellette álltam,tudtam,hogy ez neki egy élet-halál történés,ezért még azt elnéztem,hogy majdnem egyszer kinyírt minket.Vagyis kétszer....háromszor?Mindegy is.
Mikor odaértünk a kikötőbe,hogy a komppal átkeljünk Angliába,Harry idegesen dobolni kezdett a kormányon.Én is ugyan azt éreztem mint ő.A győzelmet.Ebben a pár hétben most éreztük először azt,hogy talán győzhetünk és végre elkaphatjuk Eva-t.Több éve körözzük őt,de mindig eltűnt.Most viszont elképzeltem,ahogy letartóztatjuk,lehervad az arcáról az ördögi mosoly,és keserűség váltja fel.Mindig is erre a percre vártam.Nem kívánnék ilyet senkinek,de ez a nő nem normális.
Bambulásomból a telefonom pittyegése szakított ki.Harry odakapta a fejét,és mielőtt megnéztem volna rápillantottam.Beütöttem a jelkódot és bementem az üzenetbe.Mr.Anderson üzent.
"Nincs idő,hogy visszagyertek az őrsre!Most kell indulnunk!Csak ti maradtatok hátra,menjetek a Heathrow repülőtérre,ott vár titeket a magán repülő,szálljatok fel,a repülő Vancouver-be száll le,ott hívjatok fel és megadjuk a pontos címet,természetesen kocsit is találtok majd a reptéren."
Az üzenet elolvasása után a kompokat néztem,és észre vettem az egyiket ami éppen készült indulni.
-Menj ahhoz a komphoz,most!!Sietnünk kell!-sürgettem.Beindította a motort,átszáguldozott a kocsik között.A komp ajtaja készült felemelkedni,ekkor Harry a lehető leggyorsabban kezdett vezetni.Tudtam,hogy megcsinálja.A lukon amin még éppen befért a kocsi beugratott.Nagyokat lélegeztünk mire felfogtuk,hogy mi is történt,aztán mind a ketten el kezdtünk nevetni.A nevetésen kívül mindenről elfeledkeztünk,ezért mindketten a kocsi tetejébe vágtuk a fejünket ijedtünkbe,mikor bekopogtak az ablaküvegen.A fejünket fogva néztünk az ablak irányába.Egy "enyhén" dühös férfi nézett vissza ránk,annyira piros volt a feje,hogy azt hittem itt nyomban el fog ájulni.Lehúztam az ablakot.
-Segíthetek valamiben uram?-kérdeztem udvariasan,közben még mindig a fejemet fájlaltam.
-Hogy képzelik ezt?Csak így beugratnak ide mint a szuperman,és összetörik a kocsimat!!!!-most már nem a fejemmel foglalkoztam,sajnáltam szegényt,és minket is.Ha ezt Mr.Anderson megtudja,akkor hatalmas kárt kell fizetnünk,ebben a hónapban ez az 5. kocsi amibe sikeresen kárt tettünk.Harry kidülledt szemekkel nézett rám vissza.
