Friss levegő, a madarak csicsergése és az őszi falevelek lehullva.Ezek szinte mind idegenek voltak számomra.Az egy és fél év alatt egyszer sem voltam kint a friss levegőn.Nagyon hiányoztak ezek az apróságoknak tűnő dolgok de mégis nekem most a legnagyobb dolgot jelentették.Ahogy a fákat néztem mosolyogtam és arra gondoltam,hogy most kezdődik az új kezdet.Az aszfalton egy ugróiskola volt felrajzolva,és arra gondoltam miért ne?Leraktam a cucctáskámat és elkezdtem ugrálni.Annyira élveztem,egy pillanatra visszacseppentem a gyerekkoromba.Ám az utolsó lépésnél megbotlottam,de egy erős kar elkapott én pedig a mellkasának ütköztem.Lassan néztem fel,mire megláttam a rám mosolygó göndör hajú zöld szemű adoniszt.Egy perc se kellett azonnal megöleltem,és elsírtam magam.Olyan szorosan szorított ahogyan én őt.Elengedtem egy pillanatra és a szemébe néztem,majd a telt ajkaira és megcsókoltam.Forgott velem az egész világ,mindegy egyes másodpercben megállt a szívem és ismét megdobbant a csóktól.A gyomromban pedig egy millió lepke röpködött.Nem volt már levegőm,de nem akartam elengedni,soha,többé!!De sajnos el kellett mert belemosolygott a csókunkba,és levegőért követelőzött.
-Lehet mégis hálát kell adnom ezért a kezelésért?Egy vadóc lettél.-elkezdte harapdálni azokat a telt ajkait,amit úgy imádtam.Soha nem tudtam ellen állni,amikor ezt csinálta.
-A felét sem láttad.-kacsintottam,mire elkezdett nevetni.
-Hiányoztál!-megpuszilt.
-Te is,annyira hogy már fájt!-még egyszer megcsókoltam.
-Gyere.-miután felkapta a táskámat a földről,átkarolt a vállamnál és elindultunk a kocsihoz.
-Harry mégis miért körözöl már fél órája az utcában?-már legalább 20-szor elmentünk a ház előtt,de még egyszer sem állt meg.
-Meeeeert.........mindennek tökéletesnek kell lennie.-megfogtam a sebességváltón lévő kezét,és ránéztem.Felsóhajtott és VÉGRE megállt a ház előtt.Felé fordultam és így szóltam.
-Már így is tökéletes volt minden,tudom,hogy mindent jól akarsz csinálni,mert én is,de emberek vagyunk és megesik hogy hibázunk,de most már minden másképp lesz.Harry nem kell,hogy mindig mindent jól csinálj,egyszerűen csak légy mellettem,legyünk egymás mellett,és a többi nem számít.-bólintott,majd egy édes csókot adott a számra.Kezdtünk bele mélyedni,de Harry elhúzódott tőlem.
-Menjünk mielőtt még letépek rólad mindent és itt helyben leteperlek.-elkezdtem nevetni.Mindketten kiszálltunk a kocsiból,és a ház felé indultunk amit már egy és fél éve nem láttam.Igazából semmit sem változott,ami boldoggá tett,mert így kicsit olyan mintha semmiről nem maradtam volna le,de mikor beléptem a házba rájöttem,hogy igenis sok minden volt amiről lemaradtam.És hogy ez elszomorít-e?Nem,mindig kell lennie az ember életében valaminek ami új.
-Édeseeem!-anyu eszeveszett gyorsasággal rohant hozzám.Még sem ölelt de elkezdtem sírni.Annyira hiányzott,és apu is.Mikor ő is megölelt,végre azt érzetem a teljes lényem egy egész lett,eddig csak fél volt.Attól a pillanattól kezdve mikor beléptem a klinikára.De most boldogabb sem lehetnék.
-Tara.-kitárta karjait előttem David,és azonnal megöleltem őt.Majd pedig sorba Niall-t,Liam-t,Louis-t,Zayn-t.
-Srácok el sem hiszem,hogy itt vagytok!!-vigyorogtam mint egy tejbe tök.
-Ki nem hagytuk volna a nagy visszatérős bulidat!
-Gyökerek!-elkezdtem nevetni.
-Kicsim!-kiáltott Harry,és azonnal megfordultam.
-Mindjárt jövök srácok.-rájuk mosolyogtam,aztán Harry felé igyekeztem.Mielőtt bármit mondott volna adott egy puszit,amibe szerintem enyhén belepirultam,majd a hátamat fogva a........ó istenem!A szülei felé fordított.Nem is kérdés,hogy lemaradtam mindenről.Nem tudtam kinyögni semmit a meglepődöttségtől.
