Sziasztook!
Gondoltam,most megleplek titeket és ezért itt is van az 5. rész :) Remélem tetszeni fog nektek,ne felejtsetek el nyomot hagyni magatok után ;)
Puszii
-Mit akarsz megbeszélni?-kérdeztem séta közben Harry-től,aki mellettem zsebre dugott kézzel kullogott.Nem szívesen sétáltam,és nem csak a komorom sötét miatt,hanem azért is mert nagyon hideg volt.November vége van,és már olyan mintha tél lenne.Szeretem a telet,de a hideg az nem az én asztalom,ezért úgy döntöttem inkább összehúzom a kabátomat.
-Ami ma történt.Én csak bocsánatot szerettem volna kérni.Hiba volt úgy kiakadnom,végülis nem vagyunk együtt,és.....el kell fogadnom,hogy tovább léptél.Bár mennyire fáj is.-az utolsó mondatot csak halkan jegyezte meg,de így is tökéletesen hallottam.-Valamint szerettem volna megköszönni,hogy megvédtél.-oldalasan rám nézett.Nem néztem rá.
-Harry.....én nem azért védtelek meg,amire gondolsz.Csak Dereck-nek nem volt igaza,ez nem rád tartozott,hanem rám és Dereck-re.-Harry bólintott egyet.Most már ránéztem,és egy pillantra ő is rám,de aztán visszfordította tekintetét a kivilágított utcára.Ahogyan nézett előre,kisebb csalódottságot fedeztem fel tettében.
-Dereck egy mocskos szemétláda.A családomat is tönkreteszi,és még azt a lányt is elveszi tőlem akit szeretek.-kínjában felnevetett.
-Mindannyian tudjuk,hogy ezt nem Dereck szúrta el.-utaltam,arra hogy Dereck elvett engem tőle.
-Hidd el,én el akartam mondani,csak........
-Csak mi, Harry?Nem volt elég bátorságod?-vágtam a szavába,azt hiszem jogosan.
-Nem erről van szó....
-Akkor miről?-ismét megtettem amit az előbb.
-Nem akartalak elveszíteni!-mondta kicsit ingerülten.-Attól féltem ha elmondom,akkor az lesz,hogy azt fogod hinni,csak azért voltam veled mert muszály volt.De nem!Beléd szerettem,és azt akarták,hogy valaki más végezze el a munkát helyettem.Ez meg is történt,de egy percig sem akartam távol lenni tőled.Bizotnságban akartalak tudni,és nem is tudom mi történt volna,ha nem vagy mellettem.Így is elkaptak,az én hibámból,nem szabadott volna azon az estén magadra hagynom téged.-megállt velem szembe.-Sajnálom!-nézte a cipője orrát.Harry egész végig magát hibáztatta?Mindenért magát hibáztatta?A szülei,Fredie,és még én is?Nem akartam meghallani ahogy ezeket a szavakat kiejti.
-Nem a te hibád.Nem tudhattad.-hevesen rázta a fejét.
-Tudnom kellett volna.-nézett mélyen a szemembe.
-Semmi sem a te hibád.-szótagoltam a szavakat,annak reményében talán így jobban megérti.Egymást bámulva álltunk az utca halovány fényében,aztán Harry egyre közelebb lépett hozzám.Végén már csak pár miliméternyire voltunk egymástól,amikor kezei közé vette az arcomat,és megint közelebb hajolt hozzám.Abban a pillanatban el kellett döntenem mit akarok.Megcsalni Dereck-et,vagy csalódást okozni Harry-nek,vagy egyszerre mind a kettő.Egyrészem meg akarta csókolni Harry-t,de a másik felem azt súgta ez nem lenne helyes.Éppen ezért mielőtt megcsókolhatott volna,kezemet neki támasztottam mellkasának.
-Sajnálom Harry,de......nem lehet.-ráztam a fejemet,kezei között.Megszorúlt a szívem,ahogyan láttam könnyezni.Nekem előjöttek a könnyeim,és most már ketten sírtunk.De tudtam,hogy helyesen cselekedtem.Harry kezeit lecsúsztattam az arcomról,majd mielőtt ott hagytam,adtam egy puszit az arcára.Úton haza felé többször is vissznéztem rá,és akárhányszor ezt tettem még mindig csak ott állt.Erős volt a kísértés,hogy vissza menjek,de ha ezt tettem volna,biztosan olyat tettem volna,amit később megbánok.
