-Hé,mi a baj kicsim?-ölelt magához.
Gyötört a sok kérdés a fejemben,hogy most mi tévő legyek.Sok minden felmerült bennem,és egyik sem volt igazán megfelelő megoldás.Ha Harry-nek most rögtön elmondom,akkor valószínűleg ki lesz akadva-amiért nem is hibáztatom-de ha később mondom el,akkor szintén nagy baj lesz belőle.Nem akartam arra a helyre menni,de igaza volt Mr.Jones-nak nem vagyok jól,csak látszólag,ami igazán kevés az én helyzetemben.Valószínűleg már a szüleim is úton vannak.Ezt abból gondolom,hogy egy nővér mondta,hogy értesítették a szüleimet.Ez egy plusz gond.Azt se tudom nekik hogy mondjam el,és még akkor Harry-nek.És hogy miért is ilyen nehéz elmondani neki?Mert iszonyúan sokat beszélgettünk.Mondta,hogy rendbe akarja hozni a dolgokat mind a szüleivel,mind velem.Nem akar több hazugságban élni,és végre eleget akar tenni Freddie kérésének.Megmelengette a szívemet.Én is pontosan ezt szerettem volna,mindent helyre hozni.Eva-nak,Chad-nek,mindennek vége,most már csak az új életem kell,hogy elkezdődjön.De úgy látszik ez még várat magára.
-Srácok!-szipogtam.-Egyedül hagynátok minket?Köszönöm.-egy mosolyt erőltettem az arcomra.
-Beszéltem a.......-kezdte Harry de én félbe szakítottam.
-Harry.......é-én nekem e-el...el-dadogtam.Istenem ilyen béna is csak én lehetek.Elmondjam?Ne mondjam?Elmondjam? Ne mondjam?
-Oda tudnád adni a telefonodat?-gratulálok magamnak.Épp most mondtam,hogy nem akarok többet hazugságban élni,erre tessék,megint megcsinálom a bajt.
-Persze,tessék.-összeráncolt szemöldökkel nézett,miközben odaadta a készüléket.Felakartam hívni Izzy-éket,meg Thea-t is,de nem bírtam magamban tartani amit az orvos mondott.Ez egyszerűen lehetetlen,nem tudtam elhinni,hogy ez tényleg mind velem történik.
-Argh!-zavarodottságomban,hátra döntöttem a fejemet az ágyon,és visszanyújtottam Harry-nek a telefont.-El kell mondanom valamit!-rászedtem magam.Tudnia kellett,ez volt az első szabály a kapcsolatunkban.Bizonyára furán hangzik,hogy szabály a "kapcsolatunkban",de lássuk be nálunk vannak furább párok is.
-Az orvos azt mondta,hogy......-sóhajtottam.-Az állapotom egészen jó,ezért hamarosan ki is tudnak engedni,viszont.......szükségem lesz terápiás kezelésre.Californiában van az intézmény ahova küldtek,ha innen kiengedtek visszamehetek Londonba,össze tudom szedni a legfontosabb dolgaimat,majd Californiába kell mennem,ahol egy kis időt még tölthetek a szüleimmel,és esetleg....veled.-mondandóm alatt most pillantottam rá először.-Majd be kell,hogy menjek.-letöröltem a maradék könnyeimet.Miközben vártam Harry válaszát az ujjaimmal babráltam.Nem tudtam és féltem is ránézni.Olyan érzés kerít hatalmába,mintha egy elmebeteg lennék.És mi van?Mi van ha Harry nem fog rám várni?Ha nem fog megvárni?Kinek kell egy elmebeteg!Ő jobbat érdemel ennél,minthogy arra várjon mikor tehetem ki a lábamat abból az istenverte helyről.
Gondolataimból Harry érintése szakított ki.Mindketten sóhajtottunk egyet,ő pedig megszorította a kezemet.Becsuktam a szemem.
-Nem érdekel.-felkaptam a fejem.-Meg foglak várni,nem érdekel mennyi ideig kell várnom,de én csak veled akarok élni.Csak te tudsz boldoggá tenni,csak te tudsz felvidítani,és csak te tudsz egy ekkora gyökérnek megbocsájtani,mint amilyen én vagyok.-kuncogtam egyet.-Én csak veled tudom elképzelni az életem,senki mással.
-Fogd be!-mosolyogva magamhoz rántottam a pólójánál fogva,és megcsókoltam.Csókunk közben ő felállt a székről,és én pedig felültem az ágyon,de nem szakadtunk el egymástól.Erős karjaival felemelt az ölébe,a lábaimat a dereka köré fogtam mint egy kis majom.Az ő kis majomkája.Nem érdekelt,hogy nem kapok levegőt,csak Harry-t akartam.Lefektetett az ágyra,majd megszabadult a kórházi ruhámtól,ami egy egyszerű lepelből állt.Én is leszedtem róla minden ruhadarabot,és ekkor végre egybeforrhatott a testünk.
